Kutya legyek...
2015. július 9.
Ő bezzeg tudja hol van a leghidegebb pontja a kertnek... Elnyúlik a hideg kövön, lábai szanaszét hevernek, mennél nagyobb felületen érje a hűvös..., a legkényelmesebb pozícióban élvezi a semmittevést... Ilyet még nem pipáltam?... Hason fekszik, hátsó lábai kifelé, az elsők előtte, keresztbe fonva... magasról tesz a külvilágra! Azt hiszem otthon ki fogom próbálni!... Kipróbáltam. Ne tudd meg hogyan... ez nem is olyan egyszerű! Rájöttem, hogy egy orvosi eset vagyok... Az én derekam ezt már nem bírja, ajjaj, jaj, nagy a baj!
Szeretem, mert ő nem egy számító, nem kér semmit, legfeljebb friss vizet, csak hagyják őt békén... Neki van igaza! Minek ez a nagy felhajtás? A nyugalom részéről biztosított... Megjelölte! Elhajtotta a betolakodókat is, a két kis patkányfogó azt teszi ezek után, amit ő akar... a területüket ők is védik, nem hagyják el...
Egy pillantást vetek a tetőn dolgozóra... nem hagyhatom magára, még ha a jelenlétem ebben a pillanatban felesleges is.... de gondoskodik róla, ne legyen ez tartósan így...
A kutya szolidaritást vállal velem, feltápászkodik és követ... ugyan pár méterre, ez a mindenhová ugyan nem vezet sehová, de ott már nem veheti fel azt a kényelmes pozíciót, mégsem azt választja, pedig tehetné. Ragaszkodik hozzám! Én meg megbeszélem vele a fontos teendőket. Vidd oda, hozd ide... érti, avagy sem, de megpróbálja azért a lehetetlent. Kutya legyek, ha értem, mi abban neki a jó, hogy beleszimatol a kukás zsákomba?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Goldikám! Nagyon hiányzol!!!!!! :-(