Látogatóban | Feleségek.hu
újabb események régebbi események további események
20:30
Kathy Godhy új cikket töltött fel
20:26
Kathy Godhy új cikket töltött fel
18:51
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
18:49
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
18:28
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
19:58
Black Ice új cikket töltött fel
16:34
Black Ice új cikket töltött fel
15:35
Tündér módosította a naplóbejegyzését
15:35
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
13:18
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
13:15
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
09:29
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
08:59
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába
07:14
zsoltne.eva módosította a naplóbejegyzését
16:07
Yolla válaszolt egy szavazásra
15:14
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
14:59
Yolla válaszolt egy szavazásra
14:57
Yolla új bejegyzést írt a naplójába
20:30
Ilona új cikket töltött fel
20:06
zsoltne.eva új bejegyzést írt a naplójába

Látogatóban

2011. március 14.

Vissza a naplóhoz

Nem tudom férjtársaim hogy vannak ezzel de nálam feleségem azért van házam táján,hogy programokat találjon ki..Született programkitaláló.Tervezni ilyent nem lehetett volna. Sokszor már arra gondolok,hogy valamiféle földönkivüli áll tehetsége mögött.És nem akármilyen programokat szervez ám!Nem! Mert én a mosogatást,szőnyegporolást már könyökből veszem,söt kis biztatásra port is törülök. Mondjuk ezeket megszoktam.S amikor végre fotelembe csobbanok munkám végeztével (gondolod elfogy az valaha?),a sportcsatornára váltok.Eddig volt,barátaim.Eddig!
Csípőre tett kezekkel áll meg előttem. Már felkészülök a legrosszabbra.Mert,ha nejem csipőre tett kézzel áll előttem akkor ami következik amellett a Katrina nevű hurrikán langyos koradélutáni szellő.
-Mit csinálsz ? Elment az eszed?
-El drága!-rebegem. Tudom,hogy úgyse hallja,amit mondok.Ez valami rejtett génkészlet következménye.-Igen szívem! Elment az eszem már akkor,amikor elvettelek!(Hahh,ajjjaj,mennyi sok éve annak már!)
-Igyekezz őltözz! Miről volt szó!
Miről! Tudtam én nagyon jól,mert amikor hazajött már akkor mondta,hogy gyerekkori barátnője szólt,hogy menjünk fel délutánra. Az én gyerekkori,meg katonakori barátaim,s más ivóc imboráim is csak Húsvétkor jöhetnek hozzánk locsolni,előzetes fogadó listára történő felíratkozás után. Én meg gondoltam,titkon reméltem,hogy ő megfeletkezett. Hát megfeletkezik egy feleség valaha. Soha!
Így történt,hogy nem vártam meg az újabb figyelmeztetést.(Az olyasmi gyakran testi épségem róvására megy.)
Felőltöztem. Többször. Mert először nem húztam vasalt nadrágot. Utána az ing nem talált színben a délutáni bárányfelhők fodrozatával,legutóbb pedig a cipőm nem volt kikefélve.(Ez utóbbi dolgot ha megfeszül is mindig elfelejtem.)
Na végre sikerült! Én voltam a legbüszkébb férj ! (Ma délután,ebben a lakásban.)
Menet közben úgy karolt belém,hogy mindenki azt hihette (szinte még én is),hogy a legboldogabb házaspár indult délutáni sétára.
Felfelé fél úton a második emelet színtjén erősen kezdtem lihegni.Gondoltam látva fáradtságomat megsajnál és visszafordulunk. Dehát ki látott még olyat,hogy egy feleség megszánná férjét.
-Igyekezz!-mordult rám suttogva,olymódon,hogy ilyettemben leköröztem.Mire ő is felért a negyedikre,már ki is pihentem magam.
Beléptünk.
Na! Ez külön esemény.Mert még az ajtóban összevissza puszi,ölelkezések,annyira zavarodott vagyok,hogy kezet fogok a sarokban diszelgő fikusszal,majd boldog puszit nyomok az alatta ácsorgó gipszszobor ajkára. Adoniszt ábrázolja. Többen gyanusan néznek rám. Én csak akkor esek gyanuba,mikor,nejem barátnőjének,öccse ül mellém. Elég szorosan. Eszembe jut,hogy nőtlen.(kezdem sejteni,hogy miért).
A délután meghitt csevegésben telt. Az ők csevegésükben. Nehogy azt merjétek hinni,hogy én is szóhoz jutottam.De nem is bántam. Megettem két tál sötit ráittam három üveg sört,fél üveg bort.A kávékat nem számoltam. Külön élveztem,hogy életemben először kiszolgálnak. Lassan rózsaszín fellegekben kezdtem úszni, érzéseim közt olyanok is lebegtek,melyek szerint egészen boldog is lehetnék.
Csak távózóban kérdeztem nejemet miközben gurultam a lépcsőházban lefele:
-Tulajdonképpen miért is jöttünk,szívem?
-Hát beszélgetni,fiam.-súgta,amikor végre sikerült összegyűjtenie.
Levette nyakkéndőmet.
-Nehogy rálépj,csak azért-mondta.-Na lódulj!
Valami lábtörlöfélét láttam közel az orromhoz .
Számomra megszűnt a délután.

A bejegyzést írta: Gyuri

Hozzászólások

időrendi sorrend

2011. március 27. 22:12
Sajnos nem jut eszembe a neve annak a humorista írónak (Jókai Anna férje. Vagy volt férje?), akihez hasonlítani szeretnélek. Ha a poént nem hagynád le az írásaid végéről végéről, azt az illuziót keltenéd bennem, mintha az ő írásai lenne.

Egyébként jopofák, testhez állóak az írásaid.

Üdv, Jutka
2011. március 18. 21:38
Kösz orsi,hogy benézel hozzám. Hidd el,nekem van a legszebb családom. Árván felnőve ennél többet nem is kérek az élettől. Elégedett vagyok,és ezért vidám is!
Pedig ha egy másik irodalmi oldalon olvasnád a verseimet nem ismernél rám.De ez a lap a családról szól.Örömről,nevetésről,s én akarom,hogy velem nevessetek.

Kézcsókkal,Gyuri!
2011. március 18. 06:33
Szia Gyuri! Olyan családias hangulatú bejegyzéseid vannak! Üdv Orsolya
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: