Lenyomoztak
2011. január 17.
Vegyes érzelmeket váltott ki belőlem a tény, hogy „ellopták” az írásomat. Első reakcióm a felháborodás volt. Sajnálni kezdtem magam, hogy most valaki más miatt nekem kell magyarázkodnom, hogy valaki visszaélt azzal, hogy nyílt, mindenki által hozzáférhető helyen megjelentettem az egyik szösszenetemet. Eszembe sem jutott, hogy valaki visszaélhet ezzel és sajátjaként „adja el” valahol máshol.
Aztán egy barátom kedvesen azt kérdezte: - Most miért nem örülsz ennek? Ez a bosszúságon túl azt is jelenti, hogy tetszett az írásod, alkalmasnak találta arra, hogy a blogjában leközölje. - És milyen igaza van! Csupán annyi történt, hogy még nagyon sokan nincsenek tisztában az internetes (és egyéb helyeken) közléseknél használatos jelzésekkel. Azzal, hogy a másoktól átvett szöveget legalább idézőjellel ellátjuk, vagy ne adj’ Isten megnevezzük a forrást, ahonnan „kölcsönvettük”. Jó dolog, ha olvassák azt, amit írok, de nem jó dolog a kellemetlenség, hogy nekem kell bizonygatnom, hogy egy-egy novella, szösszenet az én tollamból származik. És itt jön a következő dolog, amit nem értek. Miért kell bizonygatni? Miért szükséges, hogy valakit „lenyomozzanak” mielőtt közölnék egy-egy művét?
Az értehetőség kedvéért: Regisztráltam egy internetes irodalmi portálra, ahol egy írásommal szerettem volna megmérettetni. Minden rendben is volt, jött a mail, hogy közlik a novellát. Másnap azonban jött egy másik levél, hogy tisztázni kell a mű eredetét, mert ugyanezen novellát más szerzőnél is megtalálták, és a két mű szóról szóra egyezik.
Sejtheted, mit éreztem! Az egy dolog, hogy kezdett megnyílni a föld alattam, egy másik, hogy úgy éreztem, fülön fogtak, és megkérdőjelezik a képességeimet, de hogy nyomozzanak utánam, az háborított fel leginkább. De mit tehet az ember? Magyarázkodik, bizonygat, keresget, és talál, és levelet ír és választ kap. De a novella megjelent. Mi ez, ha nem elégtétel?
A bejegyzést írta: Nurse
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend