Lesz holnap is...
2012. november 17.
Fárasztó napom volt, a kedvem sem a régi.
De holnap újra felkel a nap, addigra kialszom magam, és visszatér az optimizmusom. Az a bizonyos kincstári, amely oly gyakran segített átjutni a buktatókon, a meredek hegyi utakon, átkelni a folyókon, átszelni az óceánt.
Az idő, mint végtelenített homokóra, egykedvűen pergeti perceit, pedig számodra hol soknak, hol meg kevésnek bizonyul, attól függően, hogy vizsgapadban ülsz, dolgozol, teszed, mi kötelességed, vagy éppen szeretteiddel, kedveseddel múlatod az időt.
Peregnek a homokszemek, múlik az idő, s egyben biztos lehetsz, hogy előbb-utóbb hoz számodra nóvumot, mely majd kilendít a megszokott, hétköznapi közönyből, s új utakat nyit az izgalmas ismeretlen emberek és tájak felé.
Bízz az időben, mert csodákra képes.
Elhalványítja a múlt rossz emlékeit is, a legjobb lélekgyógyító.
Lesz holnap, holnapután is, meg arra is új nap jön, neked csak arra legyen gondod, hogy megragadd a pillanatokat.
A szépeket. A jókat. A lehetőségeket.
Mert azok jönnek, csak vedd észre.
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szeretettel:
http://www.felesegek.hu/videok/936?page=1#video
Pussz,
Tündér
Ha néhanapján elkapna a bizonytalanság érzése, akkor ideröppenek hozzád, mert te fáradtan, nem éppen optimista hangulatodban is képes vagy biztatni.
Puszi,
Éva