M. firkája 2.
2011. április 15.
ölellek:-)
még egyet firkáltam ma
valahogy firkálni akartak az ujjaim...
és persze itt ülve ezt láttam, aztán már,
hogy merre vittek a gondolatok és miért úgy?
nem tudom:-)
esőre áll
esőre áll?
így (is) mondják
tény: a nap bújócskázik
felhőkkel takarózik
- már neki is kell? -
és a szél haragosan csipeget
mintha szoknyákat akarna
nyakba borígatni,
mint egykoron az Elvarázsolt Terem...
ég a tűz
ropog a fa
és az ócska lemez kályha
hangosan kattogva felesel
dallamok ívelnek
mint a kötélen száradó ruha
a magasba
szívem áhítozik valamire
mit sosem ér el
nem is tudja mi lehet az
az idő pereg
egyre pereg
akár a málló festék
az ócska dohos szobában
milyen dohos földszagú
nehéz
és én nem is vagyok
hisz valaki egész más rejtőzködik
vénülő testemben
bezárva
örökkön bezárva
milyen kacér a szél
most éppen felhőt kerget
a nappal incselkedve
semmi nem elég neki
amit elér ha teheti
felkapja
és mintha lenne szilaj csikó
a hátára kapva fut, elfut vele...
óda édes szava
mívesen cseng
csodát kovácsol a kovács
izzó tűz a társa...
és a vas
az acélt megedzik ugye
(és volt egy ember...,
de ez nekem lényegtelen
sokaknak még mindig nem...)
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.