Ma ajánlottak

2022. november 28.

Vissza a naplóhoz

2022. április 20.-i jegyzetem:

nekem egy jó kardiológust és szóltam a fateromnak róla. Azt mondja 27.-én úgyis megy Pestre, majd akkor bemegy a Dokimhoz és beszél vele. Úgy látom halvány lila gőze sincs arról, hogy mi a helyzet. Talán azért sem, mert nem panaszkodom, bár azért ha látna és nem csak nézne, rájöhetett volna már anélkül is. Mondtam neki, hogy egyrészt 27.-re ne hagyatkozzon, mert nem is biztos, hogy itt tud hagyni (az Ildiéknél lennék ugyan, de ha bármi gond van, a fater tudja a mentőknek elmondani, amiket kell), másrészt 27.-ig még van egy hét, addig tétlenül akar várni, amikor fel is hívhatná? -.- A múltkor azt mondta, hogy aggasztotta, hogy egész nap aludtam, meg nagyon rosszul voltam, de az, hogy most képes lett volna még egy hetet várni a Dokival való beszéddel, ez nem igazán egy aggódó emberre utal.
4-től rendelt a Doki, de addigra megérkezett a szokásos élvezet, szóval nem tudtam beszélni, így csak reméltem, hogy nem mond hülyeségeket. Állítólag már késő volt ahhoz, hogy elérje a Dokim a kardiológust, de fog szólni, ha jutott valamire. Ő is azt mondta állítólag, hogy nehéz bekerülni, de a gázosabb eseteket nyilván nem hagyják kinyiffanni. Végre valami előremozdulás van és ezt egy olvasómnak köszönhetem, nem apámnak... Jobban számítok ismeretleneknek, mint a fateromnak, de nem kesergek ezen sem, mert nem vagyok egyedül és nekem csak ez számít! Az is megnyugtat, hogy valami elindult, szóval már közel a segítség! Így a rosszulléteket is könnyebben viselem, persze csak mentálisan, de az ugye nagyon sokat számít és most nagyon nagy szükség van a stresszmentességre (fater dolgait is próbálom kizárni), meg a pozitivitásra.
Tegnap kaptam egy fejmosást, de jószándékból és szeretetből érkezett, így azon sem megsértődtem, hanem megköszöntem. Az a fejmosás, ez a fény az alagút végén, a biztató kommentek és privát üzenetek, az imák, meg a saját hitem, ezek mind helyrebillentettek és visszatért az a fazon, aki a megingás előtt voltam, szóval ezt is köszönöm mindenkinek!
Ma egy kicsit jobban voltam. Tegnap este 10-11 óra körülre lettem jobban, teljesen jól éreztem magam és már nem is tért vissza semmi panasz, tudtam vacsorázni is valamennyit. Jól aludtam megint, ami rámfér, mert sosem tudom kialudni magam. Annyi 'haszna' van a döglődős időszakoknak, hogy mélyebben és ezért jól alszom ilyenkor. Kicsit gyengébb voltam, amikor reggel nekiláttam ellátni a bandát, de ájulás nem környékezett és lassan erőre kaptam, ki tudtam ülni apámhoz egy kicsit, sőt 1-2 percet állni is tudtam és abban sem az erőm akadályozott, hanem a fulladás, meg a pörgő szív, de fekvésre visszalassult. Egy darabig nem volt rossz a közérzetem sem, aztán amikor az volt, az sem volt annyira durva. Váltakozott a nap folyamán a majdnem jó és a még elviselhetően rossz. Tudtam egy gyerekadagnyi levest is enni. Amint enyhül, vagy megszűnik az erős hányinger, mindig eszem valami normális ételt, mert nem élhetek joghurton, meg tápszeren. Most viselhető a helyzet, de remélem később ennél is jobb lesz. Tegnap késő este fasza volt, hogy jól éreztem magam. Komoly ez az élesváltás, amiket produkál a szervezetem.

A tegnapi jegyzet elég gázosra sikerült, utólag már láttam, meg visszajelzést is kaptam, hogy rinyának hat és akkor kaptam a 'lecseszést'. :-D Valóban úgy tűnik, pedig valójában nem keseregtem, nem is panasznak szántam, meg nem élem félelemben az életemet, szóval úgy látom eléggé félreérthetőre sikerült, mert totál más képet adott arról, ami valójában zajlik bennem és rólam is más képet fest, mint amilyen vagyok. Nem gáz, már úgysem azt tekintem aktuálisnak. Tényleg nem szabad meginogni és megijedni!

A bejegyzést írta: Arnold91