Madáretető
2019. november 21.
Délután kicsit kisütött a nap és bár mára ablakpucolást terveztem, csak terv maradt, mert gyorsan kimentem a levegőre, minden kis fényt ki kell most használni. azért tréningeztem is egy kicsit, fát hasogattam. Közben szét is néztem a kertben és elhatároztam, a madáretetőt néhány méterrel odébb teszem, mert reggel, mikor kinéztem az alakon, észrevettem az etetővel szembeni bokor alól kikandikáló macskafarkot, amint ide-oda félkörívben mozgatja. A teste a bokor alatt volt, így azt gondolta a kiskoma, hogy nem látható. Szóval biztonságosabb lesz az etető a körtefa mellett, mert vészhelyzetben rögtön rá tudnak repülni a madarak. Milyen jó lesz!
Mikor bejöttem, kinéztem, elámultam. Az összes madár ott ült a kerítésen és bánatosan nézték az etetőjük régi helyét. Ott gubbasztottak, talán megsértődve.Elmosolyodtam, mert rájöttem, még a madaraknak is van emberi tulajdonságuk. Egyszóval olyanok, mint én. A "megszokások emberei!"
/BI/
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.