Madárka
2020. augusztus 9.
Zavartalanul szárnyalt, miután megtanult repülni.
Szülei nem zavarták meg sem a fejlődésben, sem az útkeresésben. Repülhetett a maga feje után. Biztonságban, védelmet nyújtó fészekben nevelkedett. Soha nem vette észre, hogy nárcisztikus és mártír hajlamokkal rendelkező édesanyja minden szárnycsapását pontosan megtervezte és erőteljes lelki ráhatással kivitelezte. Madárka ebből semmit sem vett észre, csak élte a kismadarak gondtalan és boldog életét. Az sem tűnt fel neki, hogy ez nem az ő élete.
Éppenhogy kirepült volna a fészekből, félelmetes keresztapja egy óvatlan pillanatban végigsimított érintetlen szárnyán. Azzal indokolta, hogy megmutatja, hogy a szerelmesek hogyan szokták kezdeni. A kismadár ijedtében soha nem mert egyedül maradni, a bánatát pedig hiába csiripelte el a fészekaljnak, senki sem foglalkozott vele. Madárpapa korán erőtlenül, betegen kizuhant a fészekből, így az ő védelmére sem számíthatott többé.
Hosszú idő telt el, amíg újra mert más madarakkal együtt énekelni. Egy sokat csicsergő madárnak sikerült meggyőznie, hogy egy hosszú kapcsolat reményében őt válassza és ne a színes tollút. Érzelmek nélkül töltött aztán hosszú időt mellette. Úgy érezte teljes biztonságban van, így idegen madár nem férkőzhet a közelébe. Egy napon furcsa dolog történt, párjának a csőrét elcsavarta a legjobb barát madárpárja. Termetüket illetően pont összepasszoltak, nem volt még egy ilyen magas madárpár a vidéken.
Időközben madármama minden elképzelése teljesült: Madárka kitűnően tanult a madáriskolában, hangversenyeken lépett fel, fiatalabb madarak mentora és tanára lett. Sok felvállalhatatlan madárfiú után berepült egy vállalható, akivel aztán sok nehézség ellenére életre szóló fogadalmat tettek. Madármama választotta a díszes ruhát, elképzelései szerint alakult a ceremónia, és a további közös élet is a közös fészekben. De madármamának semmi sem tetszett. A folyamatos konfliktusok kirepülésre késztették a fiatal párt. Madármama a magányába belebetegedett és végül betegen ő is kizuhant a fészekből.
Kismadár nem tudta, egyedül mihez kezdjen a saját fészekaljával, benne két kis fiókával. Párja sokszor más-más fészek felé vette a repülési irányt. Hetekig haza sem tért. Egy idő után egy másik madár kezdett el körözni a fészek körül. Szépen csiripelt, erőteljes volt és kitartó. Madárkának ez nagyon tetszett. Vágyott a vidámságra, a boldogságra. Előre figyelmeztette a folyton repkedő madarat, hogy ő bizony figyelemre vágyik. A kizárólagos figyelmet csak eleinte kapta meg, amíg az idegen madár be nem jutott a fészkébe. Onnantól kezdve csak az számított, hogy Madárka mi mindent hajlandó kockáztatni a pillanatnyi boldogság kedvéért. Több eljátszott esély után volt annyi ereje, hogy kilökte őt a fészekből. A furfangos madár azóta is több fészek körül repked kitartóan, ám néha sóvárogva nézegeti messziről Madárka megerősített hajlékát.
A kismadár rádöbbent, hogy egyedül csak magára számíthat. Azóta folyamatosan erősíti a fészket, és igyekszik az arra érdemes madárbarátokat maga köré gyűjteni.
Hiszen a madár is táras lény.
- Főnix Madárka -
Fotó: etsy.com
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.