Magányos utazók
2012. május 4.
Sokszor megfigyeltem már, és gondolom nem csak én vettem észre, hogy az emberek 90%-a szívesebben ül olyan helyre a tömegközlekedési eszközökön, ahol senki más nem ül még. Ennek ma is tanúja voltam. Bajára kellett mennem, megnézni, hol lesz majd az angol érettségim, mert nem vagyok túl ismerős a városban és nem nagyon lesz időm jövő csütörtök reggel bolyongani. És mivel a 3/4 6-os busszal kell mennem, gyanítom kedvem sem lesz. A lényeg, hogy odafelé is tele volt a busz és hazafelé is - hiába, péntek is van, ballagások is vannak, mindenki utazik. Ráadásul Kalocsa a Budapest - Baja útvonalba esik a Volánnál. Szóval, odafelé kénytelen voltam leülni valaki mellé, mert én is a 90%-ba tartozom és jobb szeretek egyedül utazni, főleg az ablak melletti ülésen, általában hátul. De én valamiért a sok diák helyett egy idős hölgy mellé huppantam le. A diákok elég zavaróak tudnak lenni a buszon, főleg ha ismerik is egymást. Hazafelé találtam még üres helyet, hát leültem. Aztán leült mellém egy 20-30 közötti nő, aki majdnem egész úton telefonált (az út kicsit több, mint egy órás), DE alig pár perccel az indulás után elült mellőlem, mert felszabadult egy dupla hely. Hát rendben, gondoltam, és tovább nézegettem a tájat. Nem tudom, miért szeretünk egyedül utazni. Régen ez nem így volt. Az idegenek leültek egymás mellé, elkezdtek csevegni, átbeszélgették az egész utat, hogy ne unatkozzanak. Ma pedig mindenki elszigeteli magát a többiektől, ha van rá lehetősége. Személy szerint én azért teszem ezt, mert a fiatalok, ahogy mondtam, zavarnak. Az idősek meg nem igazán örülnek a társaságnak - én legalábbis így vettem észre. Régen zenét hallgattam, de aztán tönkrement a lejátszóm. Mivel általában hosszú útra megyek, valami elfoglaltság azért kell. Ilyenkor bekerül a táskámba egy jó könyv és egy füzetke, hogy ha valami ötletem támadna valamiről mondjuk egy párbeszédhez, jelenethez, fejezethez, vagy egy egész történethez, le tudjam írni. Ezek ellenére sokszor azon kapom magam, hogy csak bámulom a tájat és kiürül a fejem. Nagyon szeretem nézni a tájat, mikor utazom. Főleg a barátomhoz szoktam utazni, ami átszállások közti szünetekkel együtt kb. 8 és fél órás utat jelent (csak egyik irányba), így bőven van időm megcsodálni az erdőket, az út szélén sorakozó fákat, a kék eget, a fura felhőket, madarakat, dombokat, réteket vagy ültetvényeket.. Nincs is megnyugtatóbb és pihentetőbb egy hosszú úton.
Mit számít ilyenkor, hogy ül-e az ember mellett bárki is? :)
A bejegyzést írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
A hosszú utak tényleg jók egy kis beszélgetésre. Szerintem, amíg van szabad hely, addig mindenki oda vágyik, mert nem ismer mást. Ez örök körforgás.
Pussz, Tündér
Nem adok igazat neked kedves barátom. Ha felszállok egy buszra akkor megnézem hogy hol ül a legszebb csaj. Biztos hogy mellé ülök.
zsúfolt buszon persze mindegy. ott akár, mint a heringek.
Ki nem állhatom, ha a rokonommal utazom, mert egyik fülére süket. (Remélem nem olvassa!)... Értésemre adta, hogy (ez csak a példa kedvéért)... kettes ülés... ő csak belül tud ülni, nekem meg mindegy... Amikor ez már többször ismétlődött, végre megjegyeztem.
Hazafelé jövet a buszon, ellenkező oldalon már időben előre engedtem, hogy az ablakhoz tudjon ülni... Erre mérgesen közölte, miért is nem jegyzem meg végre, hogy ő "arra" a fülére süket. Ezért kívülre ült...
Hozzáteszem ez helyi járat és bőven van hely, főleg hétvégeken, nagy a pangás.
A cikkedhez annyit, én nagyon szeretek csacsogni idegen emberekkel is szóba elegyedek és végig beszélgetjük akár az utat, éppen ezért nincs semmilyen szempont. Én szerencsére nem vagyok magányos utazó.