Még élek

2024. március 24.

Vissza a naplóhoz

Nem volt miről írnom, aztán ugyan lett volna, de akkor meg erőm nem volt ahhoz, hogy írjak a dolgokról.

Alakul a zombi külső és működés, ugyanis a bundás csapat ismét Duracellel működik 2-3 hete, így legjobb esetben is 4 órákat alszom és ha egyben sikerül annyi, az már jónak számít. Negatív rekordot döntöttek a napokban, 2 részletben aludtam kemény 2 és ¾ órát, így igencsak idegbeteg voltam hajnalra.
A kennelépítésbe a jelenlegi fázisban nem tudok besegíteni, mert a szívem miatt nem emelhetek (nem is tudok) 2-3 kg-nál nehezebb dolgot, viszont most majdnem 7 kilókat kellene emelgetni, szóval fater a Gézát kérte meg. Nem haladt a kennel és kérdeztem, hogy miért, mire elkezdte, hogy a melegházat építik, meg hogy a Géza mindig mást, meg a teraszt akarja csinálni a kennel helyett. Lezsibbadt az agyam. Mondom neki egyrészt nem a melegházat kéne csinálni, amikor az a nyüves kennel jóideje arra vár, hogy elkészüljön, meg amikor tudod, hogy nem tudok pihenni a bandától, másrészt te vagy itthon, így te szabod meg, hogy a portádon mit csináltok és ha azt mondod, hogy most nem a teraszt kell babrálni, hanem a kennellel kell haladni, akkor annyi! Hogy' lehet valaki ennyire tehetetlen? Mondtam neki, hogy nem fog érdekelni a tilalom, meg a terhelhetetlenségem, én fogom vele csinálni a cuccot, ha nem halad a Gézával, mert nem oké, hogy hetek óta nem tudok pihenni a banda miatt és még ki tudja meddig nem tudnék, ha nem lesz kész mielőbb a rezidencia. Neki nem sürgős nyilván, mert ha ő alszik, akkor bomba is robbanhat, aztán hogy a másiknak milyen szükségletei vannak, az nála mellékes dolog szokott lenni. Abszurdum, ahogy szerencsétlenkednek, mert az egyik nem azt akarja csinálni, amiben megegyeztek, a másik meg nem képes megmondani neki, hogy márpedig azzal kell haladni. Tragikomédia. Amúgy nem fogok emelgetni, mert nem bírja a ketyegőm, csak már elszállt az agyam.

Buktam az augusztusi, kecskeméti repülőnapot, ugyanis nem rendezik meg idén sem. Azért remélem, hogy valami program összejön már végre és hogy a remisszió továbbra is kitart, mert akkor tudok csak utazgatni.

Nagyon rossz passzban voltam nemrég. Már nincs gáz azon a téren, de az állapotkövető rizsa nem árt, hogy később tudjak mihez viszonyítani:
Úgy megreccsentettek dolgok hó' elején, hogy szégyenszemre majd' naponta látogatott meg a BPD-s 'roham' egy héten keresztül, mert az ugye nem olyasmi, amit az ember képes uralni és olyan elviselhetetlenné vált a súly, hogy nagyon sötét gondolataim támadtak azzal kapcsolatban, hogy mit tegyek magammal (ez a rész pár nap után kitisztult akkor, de mostanság megint itt vannak azok a gondolatok, csak más az ok, ami előhívja őket, viszont még van annyi józan agysejtem, hogy felfogjam: ki kell tartani, meg gyáva sem leszek és amúgy sem lehetek önző.) Mint kiderült, feldolgozatlan dolgok állnak a hó' eleji őrület hátterében, olyasmik, amiknek a létéről magam sem tudtam, mert le voltak hasítva (ez egy védekezőmechanizmus), meg olyasmik, amikről azt hittem, hogy feldolgoztam őket, de egy adott hatás aktiválta őket és ezért egy hétig gyilkoltak a dolgok. Ugyan lecsitultam több, mint egy hete, mert az előbb említett területet feltépő és ingerlő hatás megszűnt, de lesz mit helyrerakni a négyhetes terápián, mert nem maradhat így az a terület. A legutolsó BPD-s 'roham' 2,5 órán át tartott és megint volt benne katatón, meg disszociatív állapot is és késztetést éreztem arra is, hogy sérülést okozzak magamnak. Nem tettem meg olyan formán, amilyenben a késztetést éreztem, mert akkor tisztább volt a fejem és a Tesómnak tett ígérethez még a tébolyban is hű tudok maradni, de 'kellett' a fizikai fájdalom, hogy felülírja az elviselhetetlen és kezelhetetlen lelkit, szóval a kezem közeli kapcsolatba került a fallal és saját magammal. Egy hét volt az, ami ilyen durva volt, de volt 1-2 nyugodtabb nap, sőt, esetenként átestem a másik végletbe és pörögtem, de zömmel ez a pokoljárás boldogított. A jó hír ebben az egészben, hogy az ún. 'büntető hang' mellett megint 'megszólalt' az ún. 'egészséges felnőtt' is, szóval ha nem is nagy lépésekben, de javulok. Ha valaki akkor lát, ziher, hogy hozta volna a kényszerzubbonyt, amint E/2-ben, teljesen racionálisan és hangosan magyaráztam magamnak úgy, hogy közben egyidőben egy őrült is voltam, aki elvesztett minden kontrollt az érzelmei felett és aki katatón állapotban ülve billegett előre-hátra, magát bántva fizikailag és robotszerűen ismételgetett dolgokat. Nem tudom hogy' a viharba tudok egyszerre a két állapotban működni. Szánalmas vagyok, de nem fogok hazudni, mert ez is én vagyok. Máskor az erős szégyenérzet megakadályozza, hogy ilyesmiket megosszak, de most nem érdekel mit gondolnak rólam mások, mert épp' a "minden mindegy" program fut, meg úgy vagyok vele, hogy ebből is hozzam ki a jót, mégpedig azt, hogy talán segíthetek másoknak azzal, hogy aki érintettként téved ide, az esetleg megerősítést nyer, hogy nemcsak őt boldogítják ezek a dolgok, akinek pedig a környezetében van érintett, az így megértheti, hogy mi történik vele. A lényeg, hogy mostanság már nyugi van és nem ártana, ha kitartana ez az élhető állapot. Ugyan el-elborítják az agyamat a sötét gondolatok, de nem fogadok szót nekik!

Megvan a konkrét időpont (persze a tapasztalatok miatt nem hiszek el semmit, csak ha majd elkezdődik a renoválás), elvileg júniusban, vagy júliusban fog elkészülni a szobám, már beírta a Tomi a naptárába a melót. Baromira kíváncsi vagyok, hogy valóban történni fog-e valami az ügyben? Elvileg teljesen fel lesz újítva a szoba; új ablakok, új parketta (szigetelés is, mert a szobám alatt van a pince és penészesedik, ami miatt egyelőre a szobám is, de ugye még nem ott lakom, szóval nem tud ártani), fel lesz húzva a kémény, festés lesz és új ágy, meg új szekrénysor kerül be, mert a jelenlegiek már igencsak csereérettek. Kiválasztottam az ágyat és a szekrénysort is, fekete mindkettő és a következő zsozsó érkezésekor meg lesznek rendelve, elkerülve azt, hogy mire a szoba elkészül, addigra mégjobban megdráguljanak, meg már amúgy is nagyon szar ez az ágy, szétcseszi az amúgy is fájdalomra hajlamos hátamat-derekamat, úgyhogy jól is járok, ha mielőbb cserélve lesz.

A bejegyzést írta: Arnold91