Még mindig

2022. július 19.

Vissza a naplóhoz

2019. szeptember 23.-i jegyzet:

szívóznak velünk a fogyatékosságit illetően, szóval eljött az a pont, amikor jogi útra viszi az öregem az ügyet. Mivel már nem tudtak mibe belekötni, ma kiküldtek egy olyan végzést, hogy küldjünk be 8 napon belül friss szakvéleményeket. (Eddig jók voltak a meglévők is...) 8 napon belül?! Még 1 szakorvoshoz sem jutok el, mivel mindenhol időponttal fogadnak csak (amit jó esetben csak egy héttel későbbre kapok, rosszban 1-2 hónap múlva), nemhogy többhöz! Arról nem beszélve, hogy az is időbe telne, amíg eljut a paksaméta Ceglédre. Eszementek!
Eddig olyan szakvélemény kellett nekik, ahol fel van tüntetve a végleges állapot. Megkapták, de azt (is) elkutyulták, vagy nem tudom mit csináltak és most már friss kell nekik, az is olyan időintervallumon belül, ami alatt lehetetlen teljesíteni a kérésüket. Mindent kitalálnak, hogy húzzák az időt és ne kelljen fizetni. -.-
Az is vicces, hogy a GYOD pontosan ugyanamiatt az állapot miatt jár, ami miatt a fogyatékossági és előbbihez megfeleltek a papírok, akkor utóbbit miért esik ilyen nehezükre visszaadni?
Még mindig valami okostojás figyelmetlenségének a levét isszuk. Tehet egy szívességet! -.-
Nem pörgetem be magam újra, ma már megtörtént, meg 2 hete is, szóval elég volt az ezres vérnyomásból. A fater is besokallt. Nem kívánunk rámenni a b@szakodásukra, főleg potyára, mert valami IQ-fighter elcseszte a papírmunkát. Baromira stresszes, amit művelnek lassan fél éve.
Téma lezárva, mert megint kezd a szar felmenni az agyamba.

Ma meghozták a 10 mázsa fát, ami mellett kétszer melegszünk; egyszer amíg behordtuk és egyszer a fűtéskor. Én jóval kevesebbet tudtam becipelni, mint a fater, mivel szar a lábam (mostanában a szokásosnál is használhatatlanabbak) és a derekam is be van gyulladva, de igyekeztem besegíteni neki. Nagyon durva, hogy milyen jó kondiban van így közel a 60-hoz. (Én meg milyen siralmasban a mindjárt 28 évemmel. :-D) Egy darabig legalább a fűtés miatt nem kell aggódni.

Ma nagyon kezdtem besokallni több dolog miatt, köztük a fenti helyzet miatt is, de sikerült lehűtenem a forrásban lévő agyvizemet. Kínomban már röhögtem, meg hülyeségeket dumáltam, a pszichém mindig így kompenzál, ami végülis jó. Jobb, mint búval cseszetten meredni magam elé. Legalább a fogadott Tesómat is fel tudtam vidítani, mert sikerült magammal rántani a baromkodásba. Mostanában vannak sötét óráim, de amíg beütnek a "jaj, de fasza az élet!" érzéssel átitatott pillanatok, vagy jobb esetben órák, sőt, néha egy egész nap is eltelik nyugodt kedélyállapotban, addig nincs vész.

A bejegyzést írta: Arnold91