Megint jönnek, kopogtatnak...

2015. július 11.

Vissza a naplóhoz

Valahol most semmi sem tarthatott volna vissza, hogy igent, vagy nemet mondjak... Ehhez elég volt a kis ablak, ami kinyílott, amikor kopogtattak...

- Gyere! - mondta a szomszéd, fizetek egy sört, vagy amit akarsz - ide a szomszéd söntésbe, ha szeretnél igazi házi pálinkát inni, hát ott a fapadosban megkaphatod...

- Jól gondold meg szomszéd! - feleltem rá. Rég nem részesültem ilyen meghívásban. Még a végén szavadat veszem és akkor neked annyi!

Hitte vagy nem, de ellenszegülésnek nyomát se érzékeltem a látottak alapján...

Nem is vettem volna komolyan a meghívását, ha nincs ott mellette az oldalbordája... az a kedves, szeretett szomszédasszonyom, akit már ki tudja milyen régóta nem érzékeltem? Viszont e kedves invitálásra nem lehetett nemet mondani... Mégis csak egy férfi kéri? - gondoltam.
Az asszony mellette meg csak hüledezett. Nem akart hinni a fülének...

- Egy pillanat - jeleztem a kis ablakom mögött, mert csak résnyire nyitom ilyenkor az ajtóm, de a kis ablak mellett döntöttem, majd ezt tett követte, végül is mit veszíthetek alapon meggyőztem magam a kérdést illetően... Szóval, kikapcsolódunk!?

- Megyek! - jelentettem ki, csak felkapok magamra valamit... így mégsem járulhatok az úr elé!... Siettettek!... Elég baj ez, mert sosem szerettem. Így aztán a smink is elmaradt, de hogy őszinte legyek, nekem ugyan nem is hiányzott. Rajtuk se volt több, mint ahogy megszülettek.

Most már legalább tudom milyen az a fapados...
Messze kerültem idáig, anélkül hogy tudtam volna mit... Láttam én a kuncsaftokat oda- és elmenőben éppen eleget valahányszor a piacra mentem, de nem vitt volna rá a lélek, hogy közibük keveredjek... Most viszont, hogy ilyen jó társasággal ülhettem az úr elé, senki és semmi nem akadályozhatta volna meg hogy az asztal mellé leüljek és jó kedvem kerekedjen... Lett! Áldott természetemnek és a szomszédaimnak köszönhetően hamar feltaláltam magamat. Az asztaltársaság is összeverbuválódott, kis helyen sok jó ember elfér...

Szerencsére fiatalokkal lettem hirtelenjében körülvéve... Sebaj. Nem lehet az olyan rossz, bármily rég is részesültem belőle!... mármint tőlem jóval fiatalabbak között igencsak rég tartózkodtam ennyi ideig...

Már csak azon gondolkodom, mit is ígérhettem én, amit nem tartottam be, és aminek az lett a vége, hogy átaludtam szinte az egész délutánt?!...

Megint jönnek, kopogtatnak?... :-)

A bejegyzést írta: zsoltne.eva