Megint

2022. július 27.

Vissza a naplóhoz

2019. október 29.-i jegyzetem:

mozgalmas napjaim voltak. Mozgalmas... kinek-mi az, itt kb. minden történés annak számít, annyira sivár és unalmas a lét.
A múlthéten, talán csütörtökön, vagy pénteken (éljen az amnézia) hívta a fateromat a kőműves, hogy jönne felhúzni a kéményt. Az öregem mondta, hogy nem alkalmas, mert nem volt itthon és átrakta tegnap délutánra a pali az időpontot. Azt még tudni kell, hogy egy éve jön amúgy! :-D A nyáron is ígérte, de akkor sem sikerült ideérnie. A fater hívta többször, de sosem vette fel a mobilt, vissza sem hívta apámat. Bepipult az öreg a múltkor, mivel tudta hogy jön majd a szar idő és akkor nem lehet felhúzni a kéményt, úgyhogy szólt az ismerősének (aki ajánlotta a fickót), hogy ez a helyzet, mire az ismerős is hívogatni kezdte. Gondolom ennek hatására mozdult meg a pasas és hívta fel az öregemet, hogy jönne. Hihetetlen módon sikerült megérkeznie tegnap délután kocsistól-munkaeszközöstől, gondoltam végre! Már láttam lelki szemeim előtt a szobámban a kiskályhát és éreztem a melegét, ami által idén télen végre nem 8 fokban kocognak össze a fogaim a takaró alatt is. Nem írtam el, valóban annyit mért a hőmérő tavaly a szobámban.
Ebből a révedezésből a faterom emelt hangú dühöngése rántott vissza a valóságba, ugyanis a fószer úgy itthagyott minket egyetlen mukk nélkül, mint eb a szarát. Az okát nem tudjuk és ismét hiába hívta apám, nem vette fel a telefont. Jó nagy paraszt.
Jött, kérdezte van-e anyag? Fater mondta, hogy csak az van, amit tavaly vásárolt meg, amikor először ígérte azt, hogy jön. Ennek adott egy kis élet, ahogy mondta és ez láthatóan feszélyezte az embert. Mondta, hogy jó lesz még az a cement, csak át kell rostálni, majd közölte, hogy el kell mennie valamiért, mindjárt visszajön.
Oké.
Én bejöttem a házba, akkor kezdtem el révedezni, hogy végre meleg lesz, majd b@szdmegelve és gőzölgő fejjel csörtetett utánam a fater, hogy kinézett és akkor látta meg, hogy utánfutóstól ment el a pali. Se köszönés, se magyarázat, sőt még a szemébe is kamuzott apámnak, hogy jön mindjárt. Itt hőzöngött, hogy most azt sem tudja mi van, mondom hívd fel, ne barkochbázz! Hiába hívta.
Többször elígérkezett, aztán semmi, telefonokra nem reagált, majd egy év után - unszolásra - idejött, kamu kifogással lekoccolt, szó és köszönés nélkül, mobilt ismét fel nem véve. Tökéletes recept ez egy jellemtelen alak megformálásához.
Egyébként itt ez dívik. Alig lehet felhajtani melósokat és azok sem akarnak kimenni a helyszínre. Ez egy szar hely, minden szempontból. Ahhoz képest, hogy már majdnem lemegyünk a térképről dicséretes, hogy van sok üzlet, meg van 2 orvosi rendelő, stb., de sok téren el van maradva a hely.
Idén tehát megint nem lett kémény a szobám felett. -.- A fater akar venni egy hősugárzót, hogy ne fagyjak be, de az meg lezabálja a gatyánkat.

Mivel egy ideje igen jól vagyok (gondolom már dolgoznak a kapott vörösvértestek, talán a vasam is javult és a kórságom is mintha takarékon volna egy ideje, hőemelkedéseken és ízületi fájdalmon kívül nincs gondom, csak a front zavart be kicsit), így be tudtam és be is akartam szállni a teendőkbe. Nem tudok és nem is szeretek lazsálni, ezért is gáz, hogy nem dolgozhatok, viszont amikor jobban vagyok, akkor kihasználom és teszek-veszek.
Tegnap vágtam valamennyi gazt a fűkaszával, de még maradt, mert sok lett volna egyszerre. Ígyis azt hittem olyan karom lesz, mint a druszámnak, Schwarzinak, mert alig akart beindulni a kasza, ha hússzor-harmincszor nem kellett jó erősen berántani, mire beindult, akkor egyszer sem. Pedig új a masina, eddig 3× volt használva.
Némi pihenés, meg üzemanyagfelvétel (kaja + ivás) után nekiláttam egy kutyaháznak az Alex számára. Nem tartottam biztonságosnak azt a jobb napokat látott csirkeólat, amiben eddig kénytelen volt héderelni szerencsétlen, meg jobbat is érdemel. Elég egyedi konstrukció lett a ház :-D, de nem az a lényeg, hanem az hogy a kutyámnak biztonságos és kényelmes legyen. Tettem bele neki irhát, meg elég zárt, hideg- és szélvédett, ellenben azzal az óllal, ami nyáron még jó volt, de most már nem volna elég és omladozni is elkezdett. Ősszel ellesz a tákolmányomban a kishaver, télen meg úgyis bent lakik a házban a folyosón. Úgy tűnik bejött neki a ház, némi bizalmatlanság után közel mert menni, bele mert nézni, bele is szimatolt, aztán belefeküdt. Raktam rá neki fóliát az eső ellen, aztán majd ha lesz pénz anyagra, lecserélem rendes burkolatra. Egyelőre a legfontosabb funkcióit így is betölti a lak.
Később a fészkemet is kitakarítottam.
Megcsináltuk a wc-t is, mert volt vele egy kis gubanc, majd a konyhaajtó is talán a helyére kerül végre... az is mióta húzódik már. -.-

Baromira örültem, amikor megláttam, hogy újra adják a Repülj velünk Alaszkába! című repülős műsort. ;-)

Ami a kedélyállapotomat illeti, sikerült kivakarni magam a letargiából. Kb. egy hete volt az a nagy zuhanás, azóta jobb lett a helyzet, mert néhány napja megint beszédes és tevékeny vagyok, megint látom merre van előre, abbamaradtak a random és visszatarthatatlan kiakadások, sőt, néhány napja még csak sírásközelbe sem kerülök, inkább átváltott a helyzet időnkénti ok nélküli és visszafojthatatlan röhögésbe (tényleg nem vagyok normális :-D), rengeteget beszélek, stb. Eléggé hullámzó ígyis a hangulatom, meg a viselkedésem, van, hogy ismét csendessé válok, de nem vagyok tartósan letargikus hangulatban. Remélem jóideig kitart ez a szint.

A bejegyzést írta: Arnold91