Megkezdődött az olimpia
2016. augusztus 6.
Tudom, hogy elképzelhetetlen, de mégis szilárdan állítom, hogy bennem egy nagy sport iránt rajongó drukker veszett el, azaz dehogy veszett el, itt ülök naphosszat a televízió előtt és nézem az olimpiai közvetítést.
Igazán jól kitalálta Pierre de Coubertin, hogy fel kell éleszteni az ókori görögök olimpiai játékát, amely mára a nemzetek nemes versengésévé vált és számunkra, a tévé előtt ülve nézők számára is nagy élvezetet nyújt.
Amellett, hogy ez egy verseny, mai kifejezéssel élve, hatalmas buli is. Nincsenek leosztott kártyák, lám, az első aranyérmet is, női lövészetben, egy 19 éves amerikai kislány nyerte, maga mögé utasítva a korábbi olimpiai bajnokokat.
Vízipóló csapatunk elsőként a szerbekkel játszott, döntetlent, úgy, hogy végig jobban játszottunk, de még nincs vége, akár világbajnokok is lehetünk.
Úszóink váltakozó szerencsével vették az akadályokat, ahogyan az első női dzsúdóban is "csak" hetedikek lettünk. Női vívásban bekerültünk a legjobb nyolc közé.
Hát, én szeretnék úgy úszni, dzsúdózni, vívni, evezni, ahogyan az olimpián nem a legelső, hanem a legutolsó helyezett teszi.
Hosszú évek felkészülése van valamennyi sportoló mögött, s a pillanatnyi szituáció, testi, lelki állapot és a küzdősportoknál az éppen aktuális sorsolás szerinti ellenfél is befolyásolhatja az eredményt.
De ez így szép!
Amit nem értek, az a közvetítéseket kommentáló újságírók részéről időnként tapasztalható elképesztő felkészületlenség! Az pedig egyenesen gyalázatos, ahogyan primitív kérdéseket tesznek fel sportolóinknak, például az úszóinknak, amint éppen csak kimásztak a medencéből.
Lehet, hogy el kellett volna küldeni őket Vitrayhoz, tartson nekik egy gyorstalpaló tanfolyamot.
No, de majd belejönnek, mint kiskutya az ugatásba, amint elkezdenek dőlni a magyar érmek!
A bejegyzést írta: Yolla
Hozzászólások
időrendi sorrend
Te legalább megteszed és összefoglalóan kommenteled, hol is állunk... Bennem nem tombol ez az érzés, a sport iránti rajongás, de azért bele-belenézek egy-egy közvetítésbe, néha még le is ragadok és képes vagyok szurkolni a mieinknek... Ha leragadok egy sportnál... kapom a kritikát, te mindig a meccset nézed?... Hát mit nézzek? A hülye ismétléseket, hiszen már a könyökömön nő ki... Tegnap azt a magyar filmet sem voltam képes végignézni, pedig nem volt olyan rossz..., a címe sem jut az eszembe...