Megmagyarázhatatlan tapasztalataink
2011. július 5.
Van az úgy, hogy letérsz arról a bizonyos útról, amiről azt hitted, jó irányban halad, mert rájössz mégsem ez az igazi… Az ember nem ösztönlény. Akkor mi az ami motiválja? Mégis van valami, ami ösztönös, és nem szorul magyarázatra?... (szex, agresszió, szeretet…,)
*
Elkezdett kotorászni az emlékezetében. Mikor volt az az első pillanat, amikor ilyen mélységig, mára úgy tűnik megszállottsággal, legfőbb gondolatai közé befészkelve, elkezdte keresni, kutatni azt a társat, barátot, valakit, aki kimozdítja ebből a érzékiségében végtelen szerény életéből.
Ekkor eszébe jutott az első sikertelen próbálkozása. Az a hirtelen, szinte a semmiből felbukkanó ember, aki elindította ezen a lejtőn. Utólag nevezi már így, lejtőn. Azóta egyre csak csúszik lefelé, egyre lejjebb és lejjebb. Csak pillanatokra tud megkapaszkodni, visszatalálva régi önmagához. Mert minden amit szeretett, ami kitöltötte addigi életét, hétköznapjait, ettől a naptól kezdve megváltozott, valamiért háttérbe szorult.
Próbált ő visszatalálni oda, amikor még elégnek tűntek azok a kis hézagokat kitöltő hétköznapi tevékenységek, próbált visszatalálni, de már kevésnek bizonyult ehhez egyedül. Annyira belemélyedt ebbe a legtöbbször értelmetlen és felesleges cselekvésbe, hogy szinte mindent ennek rendelt alá. Az idejét, az energiáját, a gondolatait, .... Nem tudott úgy felkelni, vagy lefeküdni, vagy bármit is tenni, hogy ne ez a gondolat vezérelje, a szex. A testiség, a vonzalom, az érzékiség. Úgy figyelte ettől a naptól kezdve önmagát és az embereket, a beszélgetéseiket, úgy olvasott, vagy írt, hogy egy percre sem tévesztette szem elől ezt a gyötrő, csak a szexualitás utáni vágyakozás képét. Újabb és újabb képzelgések tartották fogva…
Ki, vagy mi lesz képes megállítani? Mikor fogja végre belátni, hogy az elmulasztott, beteljesületlen vágya nem több puszta illúziónál? Hazugság. Olyat hajszol, ami nem is létezik! Vagy, ha igen, az számára elérhetetlen. Sok ember megismerése, sok helyzet kipróbálása sem volt célravezető. Vagy lehet, hogy nem is ez volt a célja, csak játszani? Mélyrehatóan kutatni az emberek és saját korlátai felől? Az izgalom kedvéért? Lehet, hogy csak ennyi volt?...
Azt hiszem rájön lassan, hogy minden tudása birtokában sem képes egy látszólag igen egyszerű dolgon egyedül túltenni magát. Ehhez szüksége van még mindig hiszi, reméli valakire, aki rávezeti a helyes útra, amit mindig is egyedül keresett, de sohasem talált meg.
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Éva!
Lazíts! Hagyj időt magadnak!
pusz
Juli
Én lazítottam volna, de nem hagyták! :-)
Pussz,
Éva
Lazíts! Hagyj időt magadnak!
pusz
Juli
Szia!
Ha most megkérdeznéd mit érzek, nehéz lenne egy mondattal válaszolni. Mert egy héten belül megtapasztaltam azt a három fő szempontot, ami jellemző egy idő óta rám. Számomra még mindig megmagyarázhatatlan. Hogy mennyire érezzük igaznak, ami velünk történik, azt az adott pillanat dönti el.
Ha mélyen magadba nézel és keresed a magyarázatot, - még nem tudod mi az. Hiányzik - hirtelen megfosztanak attól, ami fontos volt idáig - az is csak egy érzés... lehet az akár a szex, egy érintés,...
Pokolian szenvedsz, megbántva érzed magad, mert elvettek tőled valamit, lehet hogy mindent az értékeid közül.
A reakciód önmagáért beszél, dühös vagy, kiabálsz, agresszív leszel... ez is te vagy.
Dühödet kivetíted mindenre és mindenkire, mert nem tudod mit érzel, mi ez, csak azt, hogy nagyon rossz...
Aztán egy váratlan fordulat, ráébredsz, hogy nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, aki okozta mindezt, ugyanúgy szenved, érez, kimondja azt a szót, amire te képtelen vagy, pedig milyen egyszerű SZERETLEK..., HIÁNYZOL..., SZERELMES VAGYOK BELÉD!
Hát itt tartunk!
... milyen jó, hogy kimondható és leírható... ( lefesthető, megkomponálható... )
nem a magyarázat a fontos és az igazság is csak nézőpont kérdése.
legyünk büszkék arra, akik, amik vagyunk.
légy önmagad, hogy magadért szerethessenek.
... én szeretem az őszinteségedet.
szia!
a képzelet és a valóság határa összemosódhat a játék közben. ez nem fáj senkinek, csak a játékszabályokat kell betartani - vagy kijátszani.
hogy mi hajt bennünket? szívünk... agyunk... ösztöneink...
hogy mi befolyásol bennünket? környezetünk... egészségi állapotunk... egzisztenciánk...
hány kérdésre, hány féle válasz lehetséges? és hány féle kombináció létezik?
hozzávetőlegesen 6 800 000 000. ennyi a Föld lakosságának száma.
mindenkinek helye van. ez így helyes.
Ha most megkérdeznéd mit érzek, nehéz lenne egy mondattal válaszolni. Mert egy héten belül megtapasztaltam azt a három fő szempontot, ami jellemző egy idő óta rám. Számomra még mindig megmagyarázhatatlan. Hogy mennyire érezzük igaznak, ami velünk történik, azt az adott pillanat dönti el.
Ha mélyen magadba nézel és keresed a magyarázatot, - még nem tudod mi az. Hiányzik - hirtelen megfosztanak attól, ami fontos volt idáig - az is csak egy érzés... lehet az akár a szex, egy érintés,...
Pokolian szenvedsz, megbántva érzed magad, mert elvettek tőled valamit, lehet hogy mindent az értékeid közül.
A reakciód önmagáért beszél, dühös vagy, kiabálsz, agresszív leszel... ez is te vagy.
Dühödet kivetíted mindenre és mindenkire, mert nem tudod mit érzel, mi ez, csak azt, hogy nagyon rossz...
Aztán egy váratlan fordulat, ráébredsz, hogy nem vagy egyedül ezzel az érzéssel, aki okozta mindezt, ugyanúgy szenved, érez, kimondja azt a szót, amire te képtelen vagy, pedig milyen egyszerű SZERETLEK..., HIÁNYZOL..., SZERELMES VAGYOK BELÉD!
Hát itt tartunk!
a képzelet és a valóság határa összemosódhat a játék közben. ez nem fáj senkinek, csak a játékszabályokat kell betartani - vagy kijátszani.
hogy mi hajt bennünket? szívünk... agyunk... ösztöneink...
hogy mi befolyásol bennünket? környezetünk... egészségi állapotunk... egzisztenciánk...
hány kérdésre, hány féle válasz lehetséges? és hány féle kombináció létezik?
hozzávetőlegesen 6 800 000 000. ennyi a Föld lakosságának száma.
mindenkinek helye van. ez így helyes.