Megtört a jég

2023. március 5.

Vissza a naplóhoz

a fateromnál. Pénteken voltam a szokásos heti beszélgetésen a pszichodokinál és valami kattant az öregemnél, mert végre felfogta, hogy miért kell járnom. Eddig tagadta a borderline-t, mert nem olyan vagyok, mint az egyik ismerősünk volt és ezért nem hitte el, hogy attól még ugyanaz az állapot boldogít. Végre felfogta, hogy nem futószalagon készültünk. Nem tudom, hogy ez a belátása kihat-e majd arra is, amikor legközelebb találkozik pl. egy dühkitöréssel, de remélem tényleg megértette, hogy mi az ok és azt is, hogy esetenként nem szándékosan viselkedem úgy, ahogy épp' viselkedem. Nyilván megteszem a magamét, igyekszem javulni, sosem takarózom a diagnózissal, nem keresek mentségeket, mert nem az a megoldás és nem is volna fair. Dolgozom magamon, de nyilván nem tudok kibújni a bőrömből, ezért nincs mindenre befolyásom, szóval némi megértésre így is szükségem van. Az a gond, hogy nála minden csoda 3 napig tart, de remélem ez most nem addig fog. Sok sérelmem van vele kapcsolatban, ezért ez az irányából érkező pozitív tapasztalás úgy kellett, mint egy falat kenyér! A viszonyunk ettől nyilván nem javult meg, de a vele kapcsolatos nagyon kevés pozitív élményt tartalmazó "dobozba" betett ezzel egy újat és egyből átbillentem a mélypontból a felpörgésbe. Nem zavartalan a jó hangulatom, mert a fogadott Tesóm nincs jól, ezért miatta is aggódom és amiatt is, hogy megint megszakad a kapcsolat.

A frontokat egész' jól viselem még mindig.
Lesántultam, mert begyulladt a két bal lábam közül a hivatalos balban a boka és a térd, valamint mindkét lábamban a vádliban valamelyik izom, valamint saroktájékon is valami. A gyalogos hatótávom így pár méter egy ideje, de majd elmúlik, ez sem új dolog.
11 hónapja lesz, hogy tart a remisszió, szóval kemény vagyok, mint a teszkós' kifli. ;-P Persze valójában nem tőlem függ, vagyis nem kizárólag tőlem, de nyilván számít a hozzáállás is. Nagyon erősen arra koncentrálok, hogy jól legyek és eddig bevált, persze erre nem most jöttem rá először. Sokszor segített már a pozitív gondolkodás és az akarat, na meg Isten, legfőképp'!

A tavaszra tervezett pesti utazás várat magára, legalábbis a számomra, mert "nem férek be" a kocsiba... Az Ildi már elhívta az unokahúgomat és vele lesz a 2 gyerek + a fater, bár elvileg tudta, hogy mennék. Múltkor is nélkülem mentek át Bajára kikapcsolódni, így nem lep meg, hogy most sem számolt velem. Nem gond, mivel a tervük szerint egy nagy rohanás lesz az egész, így nem igazán töltenénk értelmes időt Pesten, meg a Dokihoz sem jutnék be. Majd felmegyünk a faterommal ketten, távolsági busszal, de akkor nem lesz rohanás, így a Dokihoz is bejutok és élvezhetem egy kicsit Pestet. Persze ez még odébb lesz és jó lenne valami program addig.

A bejegyzést írta: Arnold91