Mennyire más!...
2014. június 9.
Még a forró nap is ott kint elviselhetőbb volt a szőlősorok között,
élveztem mindenegyes tőkét, ahogy megszabadítottam a felesleges hajtástól,
ideje volt, de még időben,
ráérősen tépkedtem,
az sem zavart, hogy közben forrón tűzött a nap,
a frissen felhúzott esővíz langyosra melegedett közben a napon,
ha már nem bírtam tovább, néha felfrissítettem az arcom, a karom,
és hagytam had száradjon meg a napon,
igazi nyár, de rég vártam már?
mohón ittam a vizet közbe-közbe...
nem volt baj az sem, hogy még melegebbem lett tőle,
a söröm is elfogyott,
itt valahogy nem kívánom, pedig hideg,
hűvös a szobám, szinte fázom,
hagytam, a meleg hadd bágyasszon el,
mikor az utolsó tőkével is végeztem,
a fotelágyon kinyúlva elszenderedtem,
mégis, mennyire más volt ott,
pedig kb. ugyanekkor ébredtem...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.