Micsoda idő!...
2014. október 15.
Áldom az eszemet!... Valahogy mindig kifogom, ráérzek vagy mi, hogy az az utolsó két nap... amit ki kellett használnom, csodás volt... Hét ágra sütött a nap, bár ódzkodtam a melegtől, mert egyre kevésbé bírom, - ehhez nem kell más, csak egy érzés - de elindulok, mert van restanciám, amit csak a száraz időben tudok elkövetni... éspedig ez a fűnyírás...
Utoljára teszem meg ezt az idén, de lehetőleg egyszerre szeretném elvégezni... Ebből lett aztán két nap, mert első alkalommal - nem szokva a paraszt a szántást - kifeküdtem, mint az a víziló attól a kevéske fizikai munkától... Hiába. Elszoktam tőle..., vagy lassan öregszem... de sebaj, rajtam nem fog ki...
Komoly dilemma, hogy a fűnyíróm is velem együtt nem bírja már úgy a kiképzést, ahogyan azt szeretném... idő előtt "kidöglik". Húzós lenne egy új fűnyíró, mert a javíttatása még húzósabb lenne...
Pár perc, hogy magamhoz térjek, mert az arcomból kifutott a vér... Vízszintbe helyeztem magam, - elsősegélynyújtás - a lányom aggódása közepette, pedig csak pár percet vett igénybe, míg összeszedtem újból magam... Nem tart ez sokáig, máskor is éreztem már... de elszoktam a fizikai munkától... mert a fűnyírás, az bizony annak nevezhető, kemény meló!!!! Nem csak tologatni kell a szerkentyűt, oda meg vissza, hanem el kell jutni a végéig... Hajt valami... nem csak az idő, hiszen mára igaz is volt az előrejelzés, jön az eső... Micsoda idő?... De túl vagyok a nehezén. Innen nézve, már sokkal könnyebb, mert amit elterveztem, azt megvalósítottam.
Mára besötétedett!
Visszatekintek, és nem irigylem azt az asszonyt, aki mégis csak megvalósította az álmom, a vágyam, hogy ott kint élem majd öreg napjaimat... Ő letelepedett... Igaz, nem egyedül. Ma megismerkedtem vele. Nem kell buszra szállnia, hosszú utat megtennie, hogy egyszer haza jusson, mint ahogyan én. Milyen jó, hogy az ember oszt és szoroz. Nem minden arany, ami fénylik, mondom most már én, ma. Szeretem a természetet! De csak addig, míg az én érdekeimet szolgálja. Mihelyst beborul, és kiderül, be is zavar, én is ettől kissé megzavarodok. Hogyan tovább? Azt csak azok tudják, akik kint élnek a prérin, a telken, akkor is, amikor esik, és fúj... ami alkalmas lehet sok mindenre, csak nem arra, amit egyszer megálmodtunk...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Hát szerencséd volt.
Itt esik, tetszik, nem tetszik indulni kell. Munka meg mint a tenger. :)
Eszi, nem eszi, nem kap mást.
Kívánok Neked pihenős napot.
puszi: Klári
Neked is jó pihenést kívánok!
Puszi
Itt esik, tetszik, nem tetszik indulni kell. Munka meg mint a tenger. :)
Eszi, nem eszi, nem kap mást.
Kívánok Neked pihenős napot.
puszi: Klári