Mindenféle, ami történt mostanság
2022. március 2.
2016. december 16.-i jegyzet:
Nem jönnek az Ildiék, mert az unokaöcsém kórházban van. Lehet, hogy a Gabinál Karácsonyozunk, bár az esélye igen csekély, ugyanis csak egy szabadnapja lesz és nem biztos, hogy szenteste lesz otthon.
Apám elfelejtette a szívgyógyszert időben kiváltani és hétfőn nem tudtam bevenni, nélküle viszont egyből bulizik a ketyegőm. Hajmeresztően viselkedett. Kedden volt Pesten apám és hozott Nebivololt. Szerencsém van, hogy elfogadták a receptet, mert állítólag szeptember 1.-it vitt el. -.- Kiváltotta a Pantoprazolt is, a Cordaflexet is, mert utóbbi csak 130 forint. A Pentoxifillint azóta sem! Spórolni kell, tény, de nem gyógyszeren, főleg amik ennyire fontosak. Esténként fújom be a Cordaflexet, ha nagyon gáz a helyzet, hogy tudjak aludni, mert egy ideje nem tudok aludni hajnalig a lábam miatt. Nem tudom, hogy érgörcs-e, vagy az izmaim fájnak úgy, mert az érgörcs is erős fájdalommal jár, meg az izomelhalás is. Csak időszakosan fáj így, de akkor egy hétig is játssza.
Apám nagyon felhúzott. 2× is megígérte, hogy levisz a községbe és persze ma sem tette meg. Egy megbízhatatlan, szavahihetetlen alak. Olyan átlátszóan mondta, hogy "ó, b@$zd meg...", hogy megmondtam neki ne tegyen úgy, mint aki elfelejtette. Akkor kinyögte ingerülten, mivel rátapintottam az igazságra, hogy "nem akart lecibálni, mert fárasztó". Honnan tudja, amikor még sosem próbálta?! Undorító, hogy ismét próbált hülyének nézni. Letettem a kimozdulásról januárig, akkor lesz kontroll. Jó volna máshová is menni, ne csak mindig a háziorvos/kórház legyen az úticél. Annyira mondta, hogy ha már megvan a szék, használni kell. Ahhoz képest megint mindjárt 2 hete a házban rohadok. Hideg van, de volt 2 enyhébb nap, jól felöltözve + takaróval lemehettem volna a boltba. Már kezdek begolyózni hónapok óta a házba zárva. Várom, hogy kitavaszodjon és mehessek ide-oda. Tervem, hogy amint jobb idő lesz minden nap megyek sétálni, amennyi megy, hogy edzzem a lábizmaimat, mert igencsak piszkafa már a lábszáram, minél tovább meg akarom tartani a maradék izmot. A karom dettó, súlyzózni kell újra. Tegnap leborultam az ágyról, ahogy megszédültem és hiába tettem le a kezemet, landoláskor a karom összecsuklott és megcsókoltam a parkettát. :-D A jobb lábam az ágyon maradt groteszk pózban, a bal lábam meg a földön magam alá került és nem tudtam kihúzni, mivel ahhoz gyenge is, meg fáj is, maradtak a karjaim, de nem tudtam karból felnyomni magam. Amíg vártam, hogy apám segít, konstatáltam - nagy röhögés közepette -, hogy sürgősen folytatni kell az izmok karbantartását, hisz' ez már gáz, hogy nem bírom magam megtartani. Ha elesem fel tudok kelni, de így, hogy fejjel és törzzsel lógtam le az ágyról, nehéz voltam a karjaimnak, pedig ennek sem volna szabad gondot okozni. Apám bejött és elkezdett röhögni. Kétoldalról a hónom alá nyúlva felemelt az ágyra és közölte, hogy egyek sok spenótot. :-D
A lábfejem javult. Már van rajta var és nem fáj, ha hozzáér valami, szóval van még ahhoz elég keringés, hogy tudjon gyógyulni. Ha jól számolom kb. 3 hét alatt jutott el ide, ami sok, de ahhoz képest jó, hogy vannak, akiknek be sem gyógyul és annak tudvalevő, hogy mi a vége.
Valamelyik nap lemegyünk a községbe a műhelybe, hogy megbeszéljük a januári melót. Tekintve, hogy apám másodszor csapott be a lemenetellel, nem hiszek neki. Majd akkor hiszem el, mikor elindulunk.
A bejegyzést írta: Arnold91
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.