újabb események régebbi események további események
19:48
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
19:47
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:45
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:44
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:43
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
19:42
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:41
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:38
Tündér módosította a naplóbejegyzését
19:36
Ilona új bejegyzést írt a naplójába
19:34
Tündér egy új programot töltött fel
19:31
Tündér egy új programot töltött fel
19:15
Tündér egy új programot töltött fel
07:52
Horoszkóp új bejegyzést írt a naplójába
07:18
Horoszkóp módosította a naplóbejegyzését
23:49
Tündér módosította a naplóbejegyzését
23:48
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
06:51
wadbikaiy válaszolt egy szavazásra
06:50
wadbikaiy új cikket töltött fel
06:43
wadbikaiy új bejegyzést írt a naplójába
22:14
Beseiesere regisztrált a weboldalra

Mindenki nyugodjon meg, ma sem maradtok dokis-sztori nélkül…

2015. június 17.

Vissza a naplóhoz

A reggel militáris hangulatban kezdődött. Csuklóból indítható kávéscsészém darabokban hever a konyhapadlón. A mély apátiába süllyedt bal kezem, nem áll szóba az agyamból érkező utasításokkal. Majd ő megmutatja, juszt sem engedelmeskedik. Mindegy indulnom kell. Bár az egykezes autóvezetés nem az erősségem, mégis megpróbálkozom vele. Amikor a 70. autó sem enged kikanyarodni a lakásom elől, az emberi jóságba vetett hitem, alapjaiban megremeg. Kijutok, 60 méter után piros lámpa. Hurrá, már így is késésben vagyok. Mellém gurul egy Merci cabrio. Vadi új, csilli-villi. Sofőrje már kevésbé. Elmélyülten próbál valami értelmes gondolatot előbányászni az agyából…az orrán keresztül…mutatóujjal…az előkerült szürke maszatot, nem találja elég jónak, elpöccenti, majd tovább kutat. Megszabadítom magam a megrázó folytatástól. Ám, a mellette ülő ifjú szőke hölgy sem különb. A visszapillantó tükörben frissíti újra, pár perce elkészülhetett sminkjét. Festéktelen arcomba, lenéző pillantását lövell. Ettől sokkal jobban érzem magam. Nem nézem ki belőle, hogy mosolyból tudna olvasni, mégis abba csomagolom az üzenetet: -Megérdemlitek egymást! -A közlekedési lámpa azonban érti, barátságos-zöldre vált. Az ablakon behömpölygő, pajkos nyárfa -pöszmöttől viszketni kezd a bal szemem. Érzem szerencsém lesz… és lőn’, van üres parkolóhely a rendelő előtt. Az asszisztensnő, (aki a ráncaiból ítélve gyermekkorában mamutokkal játszadozott) vélhetően, egyfajta Báden-Württembergi néphagyománnyal szeretne szórakoztatni. Valamiféle kártyáért könyörög. Jiipiiiiiii ! Ifjúkoromban gyakran játszottunk apukámmal, a tét vagy „orra verőcske” volt, vagy a vesztesnek bele kellett kiabálni az olajkályhába, hogy „édesanyám, de nagy szamár fiad/ lányod van”. Körbenézek, sehol egy olajkályha, no, bánja kánya, megelégszem, ha a nyitott ablaknál kiabál majd a hárpia. Kérdésem, hogy tud-e pókerezni, válasz nélkül marad. Kirántja az asztalfiókot. 3 lehetőség villan be hirtelen.
1.Van kártyája ott eldugva.
2.Most keresi az elveszett humorérzékét.
3.Legrosszabb esetben, fegyvert fog rám.
Csak kicsit rángatózik a szája, mikor elé tolom a betegbiztosítási kártyám. Halk hálaimát rebegek Istennek, amiért nem engedélyezte az embernek, a szemmel való gyilkolászást. Az elaggott nővérnél, már csak a váróterem levegője fagyosabb. A légkondi bizonyára eszkimó gyártmány. Ha most halálra fagynék, 1000 év múlva, a kék csontjaimat megtaláló régészek, örvendezve híresztelnék, hogy egy Av(at)ar-kori temetkezési helyre bukkantak. Egyetlen páciens várakozik. Saját szórakoztatásomra, a kíméletlenül kritikus górcsövem alá tuszkolom a delikvenst. ( jaj,mik nem ragadnak rám a bulvársajtóból) A hölgy, lazán, ülve is tudna égőt cserélni a mennyezeti lámpában. Lábmérete 45-ös, pillantásából ítélve az IQ-ja is annyi lehet. Elől-hátul lapos, mint egy pizza, szája, akár a penge. Olyan képpel nyomkodja a telefonját, mint aki ebben a pillanatban szakít élete egyetlen, első és utolsó szerelmével, és ezt pont a Facebookon teszi a nagy-nyilvánosság előtt. Végre bebocsájtást nyertem a szentélybe. A jóember (Dr Gutmann) szakértő szemmel nézegeti a szépséges csontjaimról készült felvételeket. Úgy látom, ő nem olyan elégedett vele, mint én. Hangjából, mély együttérzést vélek kicsendülni. Teljes mértékben egyetért kollégájával, miszerint gyönyörű belső vázam kizárólag műtéti úton állítható vissza eredeti állapotába. Picit szipogok, amit ő nyilván bátorításnak vélt ahhoz, hogy felvázolja, milyen műtéti kockázatokkal kell szembenéznem. Trombózis, embólia, infekció. Komolyan fontolgatom annak a lehetőségét, hogy keresek egy Fülöp szigeteki csodadoktort, vagy felhívom az EZO-tévében a Gyurcsokot.
Az elhangzottaktól, pár perc alatt megdöntöm a reszketés, jelenlegi rekordját. A jóságos doktor engem figyel, én meg arra, hogy mielőbb befejezzem a remegést, mielőtt Parkinson-kórossá nyilvánítana. Biztató kézfogás után közli, már csak a műtét után szeretne ismét látni. Gőzöm sincs, hogy akkor, a hamvaimtól , már mit akar…
Csak egészen halkan, magamban sikoltozva eljutok hazáig. A halálfélelmem utánam lohol…
majd elijesztem valami vidám orvos krimivel…
Induljon a Rock&Roll !!!

A bejegyzést írta: Lilyth

Hozzászólások

időrendi sorrend

2015. június 18. 17:42

megtekintés Válasz erre: emillio - 2015. június 18. 16:48

Kedves Lilyth!

Lehet, hogy vannak itt is, itt az őshazában ilyen intézmények,
de én nem találkoztam soha sem velük! Az is igaz, hogy én egy
nagyon tapasztalatlan (mindössze csak 44 évig az éjszakában
dolgoztam, - mint taxis) emberke vagyok, és ebből kiviláglik,
hogy még nem láttam piros lámpát egy házon sem, a piros
lámpát csak a közlekedéskor vettem néha észre! (:-D)
Tehát, a nem nyilvános házak, - nyilván nem érdekelnek!

Pusszantom azt a távoli kacsód: emillio

Oh, nem vagy te, egy kicsit füllentős? :-) Egy pesti taxis minden titkok ismerője.
A kézcsókot átadtam magamnak, személyesen.
Köszi !
Lilyth
2015. június 18. 16:48

megtekintés Válasz erre: Lilyth - 2015. június 18. 15:06

Kedves Emillio !
Bizonyára tisztában vagy vele, hogy ingyen semmit sem adnak...
és szomorúan tájékoztatlak, hogy bizony vannak piroslámpás oktatási intézmények...de azok, nem nyilvánosak...
Üdv: Lilyth

Kedves Lilyth!

Lehet, hogy vannak itt is, itt az őshazában ilyen intézmények,
de én nem találkoztam soha sem velük! Az is igaz, hogy én egy
nagyon tapasztalatlan (mindössze csak 44 évig az éjszakában
dolgoztam, - mint taxis) emberke vagyok, és ebből kiviláglik,
hogy még nem láttam piros lámpát egy házon sem, a piros
lámpát csak a közlekedéskor vettem néha észre! (:-D)
Tehát, a nem nyilvános házak, - nyilván nem érdekelnek!

Pusszantom azt a távoli kacsód: emillio
2015. június 18. 15:06

megtekintés Válasz erre: emillio - 2015. június 18. 13:04

Kedves Lilyth!

Most, hogy megtudtam miért is nem vagy tisztában
a magyar bányászköszöntéssel, - elárulom neked, hogy
már én is köszöntöttem „Jószerencsét!”- köszöntéssel egy
magáról megfeledkezett orrbányászt! Aztán azon vigyorogtam,
hogy milyen lassan esett le neki a tantusz!
Ami a természetgyógyászomat illeti, - Ő autodidakta módon,
teljesen önerőből jutott el erre a szintre! Mind a mai napig fejleszti
a tudását, és csillogó szemmel, ingyen alkalmazza. Újabban
políroz is! (fényesíti a szerszámot) Tudod, itt az őshazában
nincsenek piroslámpás iskolák, - itt mindenki önerőből tanul!
Igaz, sokan vannak, akik ebből a tudásból profitálnak, de azok
már nem lelkes amatőrök!

Pussz: emillio

Kedves Emillio !
Bizonyára tisztában vagy vele, hogy ingyen semmit sem adnak...
és szomorúan tájékoztatlak, hogy bizony vannak piroslámpás oktatási intézmények...de azok, nem nyilvánosak...
Üdv: Lilyth
2015. június 18. 13:04

megtekintés Válasz erre: Lilyth - 2015. június 18. 05:57

Emillio! Külhonban èlek, sajnos nem tudom az itteni bányász köszöntèst, az őslakosok, meg nem beszèlik èkes anyanyelvem. Az autóban ülök közt bizonyára nagy szetetet dúlt az aggastyán szerette volna a világnak megmutatni milyen macsó mèg mindig, a hölgyike, meg imádta az úr bankkártyáján lèvő összeget...megható igaz szerelem...Dr Csont nőnemű, vele is összefutotam. Nagy èlmèny volt.majd azt is hozom, hamarosan. Fenntartásaim vannak az említett módszerrel gyógyító termèszetgyógyász hölgyekkel szemben. Gyanítom a jómodoruk, nyilvánosházakban csiszolodott fènyesre...
Üdv: Lilyth

Kedves Lilyth!

Most, hogy megtudtam miért is nem vagy tisztában
a magyar bányászköszöntéssel, - elárulom neked, hogy
már én is köszöntöttem „Jószerencsét!”- köszöntéssel egy
magáról megfeledkezett orrbányászt! Aztán azon vigyorogtam,
hogy milyen lassan esett le neki a tantusz!
Ami a természetgyógyászomat illeti, - Ő autodidakta módon,
teljesen önerőből jutott el erre a szintre! Mind a mai napig fejleszti
a tudását, és csillogó szemmel, ingyen alkalmazza. Újabban
políroz is! (fényesíti a szerszámot) Tudod, itt az őshazában
nincsenek piroslámpás iskolák, - itt mindenki önerőből tanul!
Igaz, sokan vannak, akik ebből a tudásból profitálnak, de azok
már nem lelkes amatőrök!

Pussz: emillio
2015. június 18. 05:57

megtekintés Válasz erre: emillio - 2015. június 17. 23:05

Kedves Lilyth!

Nagyon megragadott az írásodban, hogy a Kresz
szabályok semmibe vételével autózol! Nektek nem
tanították, hogy a kormányt két kézzel kell fogni?
Mégpedig úgy, mintha egy képzeletbeli órán a tíz
óra tíz percet fognád! De te, ahogy kivettem, te csak
tíz percben autóztál, és akkor is a melletted álló bányászt
fixírozad, - ahelyett, hogy az ismert bányász köszöntéssel
köszöntötted volna! Látod-látod, azért odabökhettél volna
nekik egy - Jószerencsét! A bevakolt hölgy meg biztos
kőműves vizsgájára készült! Aztán tovább olvasva azon
izgultam, hogy a ráncolt arcú Cerberuson hogy sikerült
átjutnod! Már a Dr.csont is megvizsgálta a vázszerkezetedet!
Vajon milyen viszontagságok várnak még rád? Én nekem a
természetgyógyászatba van bizodalmam! Az én gyógyászom
képes arra, hogy szájrátéttel gyógyítgatja a fitymaszűkületet.

Pussz: emillio

Emillio! Külhonban èlek, sajnos nem tudom az itteni bányász köszöntèst, az őslakosok, meg nem beszèlik èkes anyanyelvem. Az autóban ülök közt bizonyára nagy szetetet dúlt az aggastyán szerette volna a világnak megmutatni milyen macsó mèg mindig, a hölgyike, meg imádta az úr bankkártyáján lèvő összeget...megható igaz szerelem...Dr Csont nőnemű, vele is összefutotam. Nagy èlmèny volt.majd azt is hozom, hamarosan. Fenntartásaim vannak az említett módszerrel gyógyító termèszetgyógyász hölgyekkel szemben. Gyanítom a jómodoruk, nyilvánosházakban csiszolodott fènyesre...
Üdv: Lilyth
2015. június 17. 23:05
Kedves Lilyth!

Nagyon megragadott az írásodban, hogy a Kresz
szabályok semmibe vételével autózol! Nektek nem
tanították, hogy a kormányt két kézzel kell fogni?
Mégpedig úgy, mintha egy képzeletbeli órán a tíz
óra tíz percet fognád! De te, ahogy kivettem, te csak
tíz percben autóztál, és akkor is a melletted álló bányászt
fixírozad, - ahelyett, hogy az ismert bányász köszöntéssel
köszöntötted volna! Látod-látod, azért odabökhettél volna
nekik egy - Jószerencsét! A bevakolt hölgy meg biztos
kőműves vizsgájára készült! Aztán tovább olvasva azon
izgultam, hogy a ráncolt arcú Cerberuson hogy sikerült
átjutnod! Már a Dr.csont is megvizsgálta a vázszerkezetedet!
Vajon milyen viszontagságok várnak még rád? Én nekem a
természetgyógyászatba van bizodalmam! Az én gyógyászom
képes arra, hogy szájrátéttel gyógyítgatja a fitymaszűkületet.

Pussz: emillio
2015. június 17. 23:05
Kedves Lilyth!

Nagyon megragadott az írásodban, hogy a Kresz
szabályok semmibe vételével autózol! Nektek nem
tanították, hogy a kormányt két kézzel kell fogni?
Mégpedig úgy, mintha egy képzeletbeli órán a tíz
óra tíz percet fognád! De te, ahogy kivettem, te csak
tíz percben autóztál, és akkor is a melletted álló bányászt
fixírozad, - ahelyett, hogy az ismert bányász köszöntéssel
köszöntötted volna! Látod-látod, azért odabökhettél volna
nekik egy - Jószerencsét! A bevakolt hölgy meg biztos
kőműves vizsgájára készült! Aztán tovább olvasva azon
izgultam, hogy a ráncolt arcú Cerberuson hogy sikerült
átjutnod! Már a Dr.csont is megvizsgálta a vázszerkezetedet!
Vajon milyen viszontagságok várnak még rád? Én nekem a
természetgyógyászatba van bizodalmam! Az én gyógyászom
képes arra, hogy szájrátéttel gyógyítgatja a fitymaszűkületet.

Pussz: emillio
2015. június 17. 22:43

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2015. június 17. 21:06

Jaj nekünk!!! Hát ha még az én nagy műtétemet a te stílusodban megírnád, nagy röhögés lenne! Az nem a könyökömről szólt! Kettőt találhatsz... :-)

Kedves Zséva!

Csak nem vízkőtelenítettek? Vagy lerobbantották
rólad a fenekedre tetovált egeret? Jó krímit lehetne
írni az esetről! Vagy éppen te estél meg? A jó doki
meg elment, - gyónni? Hát ilyenek ezek az orvosok!
Sok orvostól sok sokkot lehet kapni! Persze, lehetőleg
jó olcsón! Majd egyszer a proszex túrán úgyis kiderül!

Csókdosom a málna szádat! emillio
2015. június 17. 22:07

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2015. június 17. 21:06

Jaj nekünk!!! Hát ha még az én nagy műtétemet a te stílusodban megírnád, nagy röhögés lenne! Az nem a könyökömről szólt! Kettőt találhatsz... :-)

Aranyèr?
2015. június 17. 21:06

megtekintés Válasz erre: Lilyth - 2015. június 17. 20:51

Köszönöm! Már megtörtènt a műtèt, prezentálom azt is...

Jaj nekünk!!! Hát ha még az én nagy műtétemet a te stílusodban megírnád, nagy röhögés lenne! Az nem a könyökömről szólt! Kettőt találhatsz... :-)
2015. június 17. 20:51

megtekintés Válasz erre: Anyu - 2015. június 17. 20:13

Ez is nagyon jó!Ha túl leszel a műtéten,légyszi,légyszi,írd meg azt is!
A nevetés gyógyít,már amit.A maradékra van kitalálva az orvostudomány:)
Vidámkodjunk hát!
Puszi

Köszönöm! Már megtörtènt a műtèt, prezentálom azt is...
2015. június 17. 20:13
Ez is nagyon jó!Ha túl leszel a műtéten,légyszi,légyszi,írd meg azt is!
A nevetés gyógyít,már amit.A maradékra van kitalálva az orvostudomány:)
Vidámkodjunk hát!
Puszi
2015. június 17. 19:54

megtekintés Válasz erre: zsoltne.eva - 2015. június 17. 19:19

Kedves Lilyth!

Nem volt megterhelő végigolvasni mértéktartó írásodat... ráadásul még élveztem is.
Arra azért irtó kíváncsi lennék, milyen, amikor nem komolytalankodod el még a legnehezebb pillanatokat is, vagy lehet, te minden helyzetben ilyen humoros tudsz maradni, mert erre van bekódolva az agyad?... Megjegyzem, inkább ilyen szórakoztató legyél mindig, mint keserű vagy szomorú, magamból már nekem is elegem van, azt már, hogy más is, nem élném túl... Már úgy megszoktam, hogy nem kell beleképzelnem magam mások helyzetébe ennél jobban... Felér ez az írásod is egy egész estét betöltő kabaréval... :-)

Nagyon jóóóó!... Egyébként az írásaidnak nem kevés bája, hogy azok a gondolatok, amiket nekünk kimondasz itt "hangosan" a mi fejünkben is megfogalmazódik egy orvosi rendelőben mondjuk, de mi nem tudjuk ezt ilyen ízesen előadni... Hát erre is születni kell!

Puszi

Kedves Éva !

Ismét köszönni tudom a hozzám intézett szavaid ! Azt hiszem, szerencsés vagyok, ahogy látom a világot, úgy is tudom leírni. Természetesen nekem is vannak komolyabb pillanataim, azokat is megírom, versben, prózában. De ahogy imádott nagymamám mondta:" Ha szomorkodunk, ha nevetünk, egy a fizetség."
Vidámkodjunk, a nevetés gyógyít...
Üdv: Lilyth
2015. június 17. 19:19
Kedves Lilyth!

Nem volt megterhelő végigolvasni mértéktartó írásodat... ráadásul még élveztem is.
Arra azért irtó kíváncsi lennék, milyen, amikor nem komolytalankodod el még a legnehezebb pillanatokat is, vagy lehet, te minden helyzetben ilyen humoros tudsz maradni, mert erre van bekódolva az agyad?... Megjegyzem, inkább ilyen szórakoztató legyél mindig, mint keserű vagy szomorú, magamból már nekem is elegem van, azt már, hogy más is, nem élném túl... Már úgy megszoktam, hogy nem kell beleképzelnem magam mások helyzetébe ennél jobban... Felér ez az írásod is egy egész estét betöltő kabaréval... :-)

Nagyon jóóóó!... Egyébként az írásaidnak nem kevés bája, hogy azok a gondolatok, amiket nekünk kimondasz itt "hangosan" a mi fejünkben is megfogalmazódik egy orvosi rendelőben mondjuk, de mi nem tudjuk ezt ilyen ízesen előadni... Hát erre is születni kell!

Puszi
Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: