Mindig ilyen őszt...
2015. november 1.
Csípősek már, és többször előfordul, ködösek, párásak a reggelek, dolog az bőven akad, nem lehet elég korán ahhoz, hogy felkeljek, mindent elvégezzek... Kevés lenne ahhoz egy nap!
Ahogy a nyár tartogatott nem kevés meglepetést, örömet, munkát és kikapcsolódást, most sincs ez másként, hiszen minden őszi munkát, ami még vissza van, mit elterveztünk, elvégezzük, lassan talán be is fejezzük... Nem kevés és tartalmatlan idő ez!
Most jött el az ideje, hogy megszabaduljak egy régi gondomtól és mindezt úgy sikerült megvalósítani, hogy senki sem sérült, de még a diófa ágai sem... viszont az ezüstfenyő végre teljes pompájában megmutathatja magát, nem kell utat törnie, az égnek érnie, lehullott a szép koronája végre! Ember kellett hozzá, egy létra, meg egy fűrész...
A szilvafa sem fuldokolhat tovább, a vadszőlő indák sem fogják behálózni már,... ágaiktól megszabadult a sok haszontalan, semmire se jó, és tavasszal az orgonafa megújulva kibontakozhat, újra virágokat hozhat...
A kerítést behálózó vadszőlőnek lejárt az ideje... semmi nem volt neki elég, addig-addig terjedt, majdhogynem a kerítésem odalett, ezért belőle is elegem lett..., pont került pályafutása végére, haszontalan cserjéje!... Egy nyisszentés volt és vége... sajnálom, tűzre vele!...
Ma a kedvenc feladatom egyike lesz a nap fénypontja, a levágott ágakat húzzam-vonjam a frissen felásott föld közepére futószőnyegen keresztül hordjam, a földet nehogy már letapossam, hogy legközelebb a tábortűzre dobjam és utolsó hasznát belőle ne csak én húzzam... Hogy mikor kerülhet erre sor nem tudhatom, nem mindent az idő határoz meg, kedv is kell hozzá, egy gyufaszál nem elég... De jó lenne még a tél előtt megszabadulni tőle!... hogy aztán tavasszal elmondhassam, én mindig ilyen őszt akartam!...
Ki ne maradjon, hogy eközben egyszer én is seggre ültem... :-)
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.