Mindig játékban vagyunk!
2022. augusztus 14.
Van a kertemben egy tyúkom egy kakassal. Ő az egyes számú tyúk. Most van még egy tyúkom, a ketteske, egyelőre macskabiztos ketrecben három darab egy hetes naposcsibével. A macskák rendszeresen gyíkokra vadásznak, leteszik a küszöbre vagy épp szanaszét hagyják a torzóikat... brutálisak ezek a szőlőhegyi vadmacskák. Esküszöm, fejlettebb a fekete humoruk még az enyémnél is. A napokban egy 20 centis gyíkot sikerült megmentenem, csak kis darab hiányzott a farkából, de az elvileg visszanő. Szóval macskabiztos helyen vannak a pipik.
Szóval a tyúkok... erről a tyúkról, az egyes számúról lesz szó, amelyik épp megnézi a teraszon, hogy nem döglött-e meg a gyíkvadász macska ebben a pusztulat melegben, s amelyik tesz róla, hogy parasztosan szólva tiszta tyúkxaros legyen az udvarom...
Nos, máris a lényegre térek, csak még előbb elregélem, hogy ő úgy került a birtokra, hogy elkezdett úgy csinálni, mintha kotlana. Így, a könnyebb kezelhetőség érdekében elhoztam magammal a faluból. Persze nem kotlott rendesen, így még az első nap reggelén kiszökött és eszében sem volt hagyni megfogni magát. De mivel nem hagyta el a közvetlen környezetet, s a gyümölcsfákra felszállva aludt, így egy hét múlva hoztam mellé egy krédlikakast. Hátha mégis elkotlana, legyen magos a tojás. Azóta pedig összenőve járnak kettecskén mindenhova. Ennek talán már két hónapja is van, nem tudom pontosan, mert elfolyik az idő, de az biztos, hogy az eperfa érésekor már itt volt mindkettő, cseresznye éréskor pedig még csak a tyúk.
Azóta kakaskukorásra ébred a környék. Rendszerint hajnali négykor, az ablakom alatt harsog (pedig a kb. ötven méterre lévő cseresznyefát választották ki végül tartós szállásra a szilva- és a meggyfa után), a Bp-ről hétvégét itt töltő szomszéd nem kis örömére.
Erről az egyes számú tyúkomról még tudni kell, hogy remekül szervez kincskereső játékokat. Mert... hol az esővízgyűjtő hordó mellett, hol a füge-, hol az orgona-, vagy hol a ribizlibokor alatt, vagy épp az illatos lonc tövénél fedezem fel az összegyűlt heti tojásmennyiségét. De a játék lényege, hogy ha egyszer már megtalálom az elrejtett fészkét és kifosztom, mindig új helyet keres magának, s újra indul a kincskeresés. Nem könnyíti meg a dolgomat. Nos, kb két hete ő vezet a játékban, mert sejtésem ugyan van, hogy merre lehet, hisz a kakas árulkodó módon nem megy nagyon messze a tyúktól, de nem találtam még meg a tojásokat.
Majd, mint említettem volt, egy héttel ezelőtt elhoztam a naposcsibéket a másik tyúkkal. Azok meg babahangjukon csipognak-csipognak... az egyes számú tyúkom pedig folyton a közelükbe akart kerülni, s tegnap reggel még megvolt, de délelőtt nem. Gondoltam, épp tojik valahol a ház körül. Valamikor délután láttam, majd később megint egyedül volt a kakas. Nagyon gyanús, hogy a kiscsibék kiváltották a kotlási lázat, és ez elült nekem valahol. És az új játék lényege, hogy honnan fog előjönni legkésőbb huszonegy nap múlva a tyúkom a minimum tíz darab fekete, félig japán és félig krédli, félvér kiscsibével. Augusztus 31-én megtudjuk! Csak félek, a borz úr előbb felfedezi a fészket, mint én. Úgyhogy még játékban vagyunk!
- Virág -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.