Mint afféle macska...
2018. július 28.
A végén még ideszokik!?
Elég volt egyszer megsimogatni a szomszéd nem éppen fiatalka kandúr cicáját, azóta teljesen ideszokott. Meg is orrolt rám emiatt a gazdája. Már-már annyira otthon érzi magát nálam, ki-be jár az életemben, hogy még be is ágyaz magának. Követ, még a lépcsőházba is elkísér, aztán hopp, beugrik az ajtóm kisablakán. Nem meglepő, hiszen rám van írva, és a macska megérzi, hogy kiben bízhat, nálam szeretetben van része és különben is, én hagytam nyitva. Azok a szökkenések! Fantasztikusan kecsesen tudja ezt tenni. Nem elégszik meg a simogatással, előszeretettel várja a finom falatokat, mindig tudja, mintha érezné mostantól ez mindig így lesz. Alig aludtam valamicskét az éjjel, annyira megkedvelte az ágyamat, a takarómat, hogy le sem lehet onnan imádni, amíg ki nem alussza magát... Imádni való, ahogy elhelyezkedik, se kép, se hang, hiszen ezt a hőséget máshol nehezen bírná ki, csak a takaróm tetején.
Szerencsére nyugodt kis állat, mint afféle macska...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.