Mit csinálok ?

2011. március 18.

Vissza a naplóhoz

Hogy mit csinálok akkor, amikor este sötétben állok a kertünkben egy fa előtt , kezemben egy fekete madzaggal és az eget kémlelem? A kíváncsiskodóknak elárulom:
Az esetek többségében a madzag végén egy macska is van, tányérral a fején. Beteg az öregúr. Ezért minden nap terápiás céllal meglátogatjuk az összes fát és bokrot. Ő a karmait élesíti, én meg jobb dolgom nem lévén az ágak között fel – fel bukkanó hold váltakozó arcképét vizsgálgatom, és közben a gondolataimat rendezgetem, vagy egyszerűen csak nézelődöm. Tegnap is így volt. Álltunk az esőben, a nagy fenyő takarásában, hallgattuk a vízcseppek koppanását, és a fán ázottan kuporgó galambokat lestük. Miközben az öregúr a madarak után ácsingózott, nekem az járt a fejemben, hogy milyen csendesek, már majdnem meghittek ezek a percek. Meg, hogy az öregúr megtanított valamire: érdemes a dolgokat másképpen látni, kipróbálni, amit eddig még soha nem tettem, még akkor is, ha első hallásra őrültségnek tűnik, vagy apróbb kellemetlenséggel fenyeget. Mert valljuk be őszintén: eddig a magam akaratából soha nem álldogáltam esőben, szemeztem a szomszéd kutyával, és figyeltem a házunkból kiszűrődő fényekre és zajokra. Pedig érdemes, a megszokott világ ilyenkor egy másik arcát veszi fel. A nagyra nőtt árnyékok titokzatosan mozdulnak , és a fénytörések cikázó, apró állatkaként illannak tova.
Azt hiszem, hiányozni fognak ezek a félórák, ha végre meggyógyul a macska. Bár, ki tudja, mikor lesz ez, és egészségesnek mondhatjuk-e valaha. Mert meglepő módon az önsors rontók táborába tartozik. Hiába küszködik a szervezete, a bevarasodott sebét menetrendszerűen addig gyötri, amíg újra fel nem szakad. Pedig már mindenféle módszert kipróbáltunk a fantom viszketés csökkentésére, a gyógyszerektől kezdve a mentális kommunikációig. Sikertelenül.
Néha azt gondolom, talán fél a szabadságtól, talán retteg a változástól. Vagy csak egyszerűen szeret esténként velem a kertben bóklászni.

A bejegyzést írta: Kyra