Mit tegyek?...
2015. április 16.
Tétlenül tűrni, hogy a melletted lakást, amit nemrég vettek birtokba, nem is a sajátjuk, csak bérlik, szétveri egy tizenéves, kamasz lány, akinek rosszak az idegei az anya elmondása szerint, és időnként rájön a dili... bele-bele rúg az útjába kerülő tárgyakba, legyen az ajtó, mindegy is, de hangos?... Hiszen hallom, az ajtón kirohanását is látom. Hallom a "Takarodj!" üvöltését az anyjának, mert kiborult időközben, munkába indulás előtt, korán reggel?... Nem semmi állapotok ezek! Nem értem én ezt!
Mit kéne tennem, nekem, mint kívülállónak, mint szomszédnak, mint egy idegennek? Hiszen hallom és látom, ezek naponta ismétlődnek... mégsem tudok beavatkozni, hiszen nem ismerem az előzményeket. Így nehéz! Mondhatnám? Semmi közöm hozzá...
Itt ez a csodálatos reggel és ők mégis ölik egymást, mindegy, hogy a család többi tagja tétlenül tűri, elnézik neki,... mert aggódnak érte, hogy egy ember terrorizálja a családot?...
Az én idegeim nem bírják! Azzal nyugtatom magam, hogy ez csak átmeneti, majd csak megszokja az új helyet ez a lány is, de nem ez történik. A dolgok szinte naponta ismétlődnek.
Sose felejtem el, amikor nem bírtam tovább a "balhét" az üvöltözést és egy ilyen alkalommal rákérdeztem a családfőre, amikor láttam egy őszhajú férfit, fejét csóválva kijönni a lakásból...
- Ki ez az idegen ember?
- A család barátja! - mondta.
... és akkor hogyan legyek vallásos... Még várok! De mire? Majd, ha vér folyik? Csak nehogy késő legyen...
Egyszer megkérdezte egy lakó, hogy milyenek a szomszédaim,... azt válaszoltam, nem az én tisztem ítélkezni felettük... Hát itt tartunk. Még így is érzem, hogy nem helyes mindezt kibeszélnem... de el kell mondanom valakinek, ha egyszer szorít...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia, Éva!
Nehéz helyzet ez, az emberek többsége,-hogy a bajokat elkerülje, inkább behúnyja a szemét. Nem tudom, mikor én társasházban laktam, ott volt egy házmester. Most nem tudom , hogy titulálják, de kell lenni ilyennek, akinek jogában áll intézkedni. Tehát vele kellene beszélni, aki hívjon össze egy közgyülést a lakókkal, elmondani, mi a helyzet és intézkedjen. A házirend betartása mindenkinek kötelező. Ha valaki ez ellen vét, azt kérdőre kell vonni.
Nehogy már egy neveletlen tinilány tegye tönkre a környezetében élők életét!
Akkor is voltak gondok, mert a lakók összetételét nem mi válogatjuk meg, a viselkedéskultúra itt ér véget, sajnos, ebben a házban... mert még mielőtt végképp kiöregednénk, mindig újak és újabbak jönnek... A házban az idősek lakásait az örökösök adják ki bérbe és bizony érnek nem kis meglepetések...
Amit én itt leírtam, csak egy gond a sok közül...
Senki sem vállalja a közös képviselőséget, éppen a vázolt gondok miatt, nem éri meg az egészségüket kockáztatni...
Puszi
Nehéz helyzet ez, az emberek többsége,-hogy a bajokat elkerülje, inkább behúnyja a szemét. Nem tudom, mikor én társasházban laktam, ott volt egy házmester. Most nem tudom , hogy titulálják, de kell lenni ilyennek, akinek jogában áll intézkedni. Tehát vele kellene beszélni, aki hívjon össze egy közgyülést a lakókkal, elmondani, mi a helyzet és intézkedjen. A házirend betartása mindenkinek kötelező. Ha valaki ez ellen vét, azt kérdőre kell vonni.
Nehogy már egy neveletlen tinilány tegye tönkre a környezetében élők életét!
Az ilyen helyzetek sosem átmenetiek. Reménykedni lehet, de lépés kényszer után rosszabb is lehet!
Hasonló helyzetről hallottam, de ott a tulajdonos kiadta a lakását, abban az esetben a tulajdonossal kellett megbeszélni a problémát, és ő figyelmeztette a bérlőit.
"Hát itt tartunk. Még így is érzem, hogy nem helyes mindezt kibeszélnem... de el kell mondanom valakinek, ha egyszer szorít..." (szerencsés esetben olvassák ...)
puszi
Én sem szeretném, ha rosszabb lenne, ezért még várok, hátha jobb belátásra térnek maguktól is... Ha mégsem, a szövetkezet úgyis engem, mint közvetlen szomszédot fog megkérdezni, ha arra kerülne a sor, hogy valaki mások mégis csak közbeavatkoznak...
A Sziszi kutyájuk most éppen kidugja az orrát a konyhaablakon. Szegénykém egész nap be volt zárva... Egyelőre csend van.
Puszi
A hozzászólásom elszállt.
Nehéz helyzet ez.Talán első körben a többi szomszéddal kellene beszélni,akik fölötte, mellette laknak és szintén élvezői a napi cirkusznak.Együtt okosabbak lennétek .
Puszi
A fölöttem lakó, szintén egyedülálló nap közben dolgozik, korán megy, nem hallhatja... Néha érzem csak, hogy segítséget kéne hívni, de kit?... Nem akarok a darázsfészekbe nyúlni..., mint mondtam az izgalmak kihatnak a "gerincemre"... sajna idáig jutottam... Tudod milyen, ha fáj... Ahogy emillio felvetette, talán egy finom segítő szándékú ráhangolás célravezetőbb lenne... Lehet, hogy beszélek az anyával - nem először tettem már...
Puszi
Opportunisták vagytok! Igenis lépni kell, mert az egy
lakóközösségben élők számára egyaránt kötelező a
házirend betartása! A nem odavaló viselkedést, ami a
többiek nyugalmát zavarja, - azt meg kell szüntetni!
Ennek többféle módja van! A szelíd ráhatástól kezdve
a hatósági intézkedésig szankcionálható! Kötelezhető
pl.: pszichiátriai kezelésre a kis tini lány, sőt akár, - ha
nem változik a magatartása, akkor egy elkülönített
bentlakásos intézménybe is elvitethető! Egyébként nagy
valószínűséggel a szülők a hibásak, hogy ilyen raplis lett!
Nem lett volna szabad mindent ráhagyni kiskorától kezdve!
Zséva! Azt meg nem hiszem el rólad, hogy te egy ilyen szituációban
csendben szó nélkül hagynád, hogy a szomszéd hebrencs gyereke
idegesítsen! Teljes mértékben hihetetlen a szituációhoz a
hozzáállásod! Ne vetíts nekünk! Nem vagy te olyan csendes,
visszahúzódó teremtés! Állj csak nyugodtan a sarkadra!
Azt én megértem, hogy egy szűk térben egyszer-kétszer előfordul, hogy nem bírnak magukkal... Ilyen a múltban is szűk környezetemben is előfordult, nem megyek én messzire, volt benne részem... a veszekedés hanggal jár, de ez már több annál!
Ma a kutyát sajnáltam nagyon, mert fél napra egyedül hagyták és sírt szegény Sziszi... Én ezt nem értem! Itt vagyunk egy "köpésre" egymástól, a "srác" szólhatott volna, hogy ő is elmegy és akkor vigyáztunk volna rá...
Még beszélgettem is vele a reggeli szeánszot sem kihagyva, ő sem díjazza, ami történt, nem szereti a húgát... ő amúgy normális, lehet vele beszélni, de hát még gyerek, 18 éves sincs... Itt valóban a szülők felelőssége merül fel, de nagyon...
lakóközösségben élők számára egyaránt kötelező a
házirend betartása! A nem odavaló viselkedést, ami a
többiek nyugalmát zavarja, - azt meg kell szüntetni!
Ennek többféle módja van! A szelíd ráhatástól kezdve
a hatósági intézkedésig szankcionálható! Kötelezhető
pl.: pszichiátriai kezelésre a kis tini lány, sőt akár, - ha
nem változik a magatartása, akkor egy elkülönített
bentlakásos intézménybe is elvitethető! Egyébként nagy
valószínűséggel a szülők a hibásak, hogy ilyen raplis lett!
Nem lett volna szabad mindent ráhagyni kiskorától kezdve!
Zséva! Azt meg nem hiszem el rólad, hogy te egy ilyen szituációban
csendben szó nélkül hagynád, hogy a szomszéd hebrencs gyereke
idegesítsen! Teljes mértékben hihetetlen a szituációhoz a
hozzáállásod! Ne vetíts nekünk! Nem vagy te olyan csendes,
visszahúzódó teremtés! Állj csak nyugodtan a sarkadra!
Hasonló helyzetről hallottam, de ott a tulajdonos kiadta a lakását, abban az esetben a tulajdonossal kellett megbeszélni a problémát, és ő figyelmeztette a bérlőit.
"Hát itt tartunk. Még így is érzem, hogy nem helyes mindezt kibeszélnem... de el kell mondanom valakinek, ha egyszer szorít..." (szerencsés esetben olvassák ...)
puszi
Nehéz helyzet ez.Talán első körben a többi szomszéddal kellene beszélni,akik fölötte, mellette laknak és szintén élvezői a napi cirkusznak.Együtt okosabbak lennétek .
Puszi
Nehéz helyzet ez.Talán első körben a többi szomszéddal kellene beszélni,akik fölötte, mellette laknak és szintén élvezői a napi cirkusznak.Együtt okosabbak lennétek .
Puszi