Moderálom magam
2011. május 15.
Karácsony előtt nagy zűrbe keveredtem. Hogy eltereljem a figyelmemet, ádáz küzdelembe kezdtem a szóközökkel és a vesszőkkel való harcban, mint Don Szélmalomharcos.
Fel nem fogtam, hogy valaki miért a vessző vagy egyéb írásjel elé teszi a szóközt, és miért nem utána... Így nem esztétikus, na... bántja a szépérzékemet, arról nem is szólva, hogy nem így kéne... Azóta sokaknál láttam elkövetni ezt az égbekiáltó bűncselekményt. Persze előfordulhat véletlenül is, de ahol módszeresen így található... ott valamit kéne tenni. Az ember néha nem tudja, hogy szóljon-e vagy sem, és ha igen, akkor hogyan?
A helyesírás-ellenőrző hullámos kék vonallal bünteti eme tettet, és figyelmeztet a szabályra: Szóköz nélkül tapadó írásjel!
Azért volt értelme a mérgelődésemnek, mert egy barátom rövid időn belül jelentkezett, hogy:
Vadóckám, ma harapós kedved van? Olvastam itt a hozzászólásaidat. A verseknél nem érdemes az írásjeleket számonkérni, mert ott mások a szabályok. Van prozódiai vessző is, és a mondatokat sem kötelező nagy kezdőbetűvel írni. Kb. mindenki úgy használja a jeleket, ahogyan akarja, ha ezzel valamilyen ritmikai vagy más szándéka van.
Na igen, igaza van, és végül is ő a versíró, nem én. Valahogyan mégsem találtam a logikát az összevisszaságban, mert én vagy figyelembe veszek valamit, vagy nem, de általában nem szoktam váltogatni egy íráson belül. Persze mindent ráfoghatunk az írói szabadságra, a vers pedig nem az én műfajom. Az is meglehet, hogy a szóközök elcsúsztak a beillesztés módja miatt. Mindenkinek találok végül mentséget. Nem vagyok én rosszindulatú, csak néha kicsit házsártos... és néha én is elütök ezt-azt, előfordul, főleg, ha sietek, pedig elvileg maximalistának mondanak, ám ez sem egyenlő a tökéletessel.
Több irodalmi oldalon megfordultam már, és az ember mindig felcsíp valami kis okosságot, egy-egy javaslatot, kiigazítást. Ha sikerül leküzdeni az első reakciónkat a negatívnak tűnő, ám építő jellegű kritikára, még fejlődhetünk is. A lényeg, hogy figyeljünk oda, hogy mit mondanak nekünk, akkor is, ha nem tetszik és nem esik jól.
Az első, amit tanultam, hogy a számokat is betűvel kell írnom, például, hogy ötvenegy éves vagyok, és nem 51 éves. A szerelmi háromszög, szintén nem szerelmi 3szög, mint láttam egy esetben.
Azután abban okítottak, hogy a párbeszédeknél a gondolatjel után is kell tenni egy szóközt.
- Valóban? - kérdeztem, és azzal érveltem, hogy a regényeknél sem szoktak.
Végül kiderült, hogy mégis, főleg az igényesebbeknél. Azóta már én is ezzel nyúzok másokat...
Megfigyeltem, hogy némelyek a bolygókat is nagy kezdőbetűvel írják a mondatokban. Ha a Hold, Nap szavakat tulajdonnévként használjuk, nagybetűvel kezdjük. A mindennapi írásban azonban fölösleges erőltetni, tehát: a hold fénye szép.
Amiért itt már kaptak többen, és nem tőlem, az a személyes névmások nagy kezdőbetűvel írása. Azokat a közneveket, névmásokat és névmási szerepű határozószókat, amelyek a megszólított személyére vonatkoznak, szöveg belsejében általában kisbetűvel kezdjük. Fokozott tisztelet kifejezésére azonban az ilyen esetekben nagybetű is alkalmazható.
Lassan tipikus hibának mondanám, hogy az én helyett Én szerepel, mert még a szerelem hevében elkövetett nagy Ő megérthető, ha róla van szó. A tiszteletteljes Te is elfogadható, abban az esetben, ha levelet írunk, vagy valamilyen célunk van vele, de egy sima prózában, vagy párbeszédben nem az igazi. De az Én... az már kicsit gáz... Elvégre nem vagyunk egoisták... vagy legalábbis nem nagyon.
Kedvenc barátnőm karácsonyi pályázatát javítottuk együtt, amikor azzal nyúztam, hogy pontból vagy egyet, vagy hármat biggyesztünk a mondat végére, de soha nem kettőt. Azóta is ez a kedvenc mondása.
Végül az igekötős igék figyelemfelkeltőek még, és ha jó a hallásunk viszonylag egyszerűek is. Ezek sajátosan viselkedő összetett szavak.
Ha az igekötő közvetlenül saját igéje (vagy igeneve) előtt áll, egybeírjuk vele: megfordul, lefekszik. Ez a legegyszerűbb, mégis ezt szokták leginkább elrontani. A többi már olyan bonyolult, hogy meghagyom a pedagógusoknak.
Arra most külön nem is térek ki, hogy konzervatív énem hajmeresztőnek tartja, a teccik, műxik, ütközünk, cekci, lájkolom és egyéb jövevényszavakat.
A "muszáj"-ról, mint "muszály", most nem is beszélek... talán egy uszály elhajózik még a Dunán...
De éljen a fejlődés, hajrá magyar anyanyelvünk!
Kalandra, azaz írásra fel!
Amúgy itt minden megtalálható, ami az írott nyelvet illeti, a szóközös dolgokat kivéve, hiszen én is csak egy vagyok a "fakanalas macik" közül:
http://hu.wikisource.org/wiki/A_magyar_helyes%C3%ADr%C3%A1s_szab%C3%A1lyai
- Exmoderátor -
Video: youtube.com
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Bocsánat, az előbb rossz idézetet másoltam ide. Ezt akartam:
252. Ha a közbevetett szó, szókapcsolat vagy tagmondat írásjelnél ékelődik a mondatba, az írásjelet a közbevetés után, vagyis a közbevetett részt körülfogó gondolatjelpár vagy zárójelpár második tagja után ki kell tenni: Műszaki egyetemen szerzett diplomát – vegyészmérnökit –, de író lett. Felvették a jelentkezők nagyobb részét (45 fiút és lányt), s csak néhány alkalmatlant kellett elutasítani. Sok megszokott holmiját becsomagolta, hogy minél kényelmesebben érezze magát – ez mindig fontos volt neki –; csak még a magnója hiányzott, amit javíttatni vitt. Egy gondolat bántotta (és nem tudott megszabadulni tőle): hogy ő is felelős a hiányért. Stb.
Üdv,
Pinokkió
252. Ha a közbevetett szó, szókapcsolat vagy tagmondat írásjelnél ékelődik a mondatba, az írásjelet a közbevetés után, vagyis a közbevetett részt körülfogó gondolatjelpár vagy zárójelpár második tagja után ki kell tenni: Műszaki egyetemen szerzett diplomát – vegyészmérnökit –, de író lett. Felvették a jelentkezők nagyobb részét (45 fiút és lányt), s csak néhány alkalmatlant kellett elutasítani. Sok megszokott holmiját becsomagolta, hogy minél kényelmesebben érezze magát – ez mindig fontos volt neki –; csak még a magnója hiányzott, amit javíttatni vitt. Egy gondolat bántotta (és nem tudott megszabadulni tőle): hogy ő is felelős a hiányért. Stb.
http://hu.wikisource.org/wiki/A_magyar_helyes%C3%ADr%C3%A1s_szab%C3%A1lyai/Az_%C3%ADr%C3%A1sjelek
Egyébként evvel szóközös dologgal nekem is bajom szokott lenni, nem véletlenül, hiszen mindig gyenge voltam helyesírásból.
Jó kis cikk egy exmoderátorhoz képest!
Miért rúgtak ki? Talán egy-két helyesírási hibát vétettél? :-))))
Üdv,
Pinokkió
Mondhatni szakmát váltott az exmoderátor. :-)
Pussz,
Tündér
Kitűnő, hibátlan, tökéletes cikk. Mindig tanulunk valamit. Szeretem, ha emlékeztetnek a hibáimra csak ne vigyék túlzásba. Még megsértődök a végén.
Én is háklis vagyok és zsörtölődő, ha valaki fittyet hány a helyesírásra. Pedig az a szép, mennél hibátlanabb. De nem csak erről van szó, a hsz-ek is tele vannak hibával, még azok is, ahol éppen arra hívják fel a figyelmet. Ez érdekes szokott lenni. De hát, nem vagyunk tökélyek. :-)
A másik is megérne egy misét, a hangnem, a kritikai megnyilvánulások, vérlázító szókimondás, talán lehetne rajta finomítani egy következő gondolatoddal. :-)
Pussz,
Éva
Sajnos a helyesírás is olyan dolog, hogy érzék kell hozzá és hallás, nem csak a szabályok ismerete.
Nem megy mindenkinek ugyanúgy, akár fittyet hány rá, akár cigánykereket.
Valaki kirázza a kisujjából, valakinek hosszas gyötrés után is rém rossz.
Nem szabad ez alapján megítélnünk sem az embereket, sem az írást.
Pussz,
Tündér
Miért rúgtak ki? Talán egy-két helyesírási hibát vétettél? :-))))
Üdv,
Pinokkió
Én is háklis vagyok és zsörtölődő, ha valaki fittyet hány a helyesírásra. Pedig az a szép, mennél hibátlanabb. De nem csak erről van szó, a hsz-ek is tele vannak hibával, még azok is, ahol éppen arra hívják fel a figyelmet. Ez érdekes szokott lenni. De hát, nem vagyunk tökélyek. :-)
A másik is megérne egy misét, a hangnem, a kritikai megnyilvánulások, vérlázító szókimondás, talán lehetne rajta finomítani egy következő gondolatoddal. :-)
Pussz,
Éva
Nekem is van még mit tanulnom, elsajátítanom....! De igyekszem és köszönöm azoknak akik segítenek! Ölcsi Orsolya
Rajtad különösen jól látszik az igyekezet és a fejlődés!
Csak így tovább, előre!
Pussz,
Tündér
...
Fejlődünk. Ki így, ki úgy, lassan, gyorsabban...
Mit is mondhatnék még???
:-)))
Mondhatnánk azt is, hogy minden autóversenyző különböző sebességgel halad a pályán, de végül mindegyik célba ér - feltéve, hogy útközben nem történik végzetes baleset, vagy nem adja fel.
Hasonlóképpen mi sem vagyunk egyformák, de egy a cél, és végül mind elérhetjük.
Pussz,
Tündér
Fejlődünk. Ki így, ki úgy, lassan, gyorsabban...
Mit is mondhatnék még???
:-)))