Most dühös vagyok...
2015. június 23.
... ezért senki ne hallgasson rám!...
Én mindent megértek, tolerálok, azt is, hogy a közmunkásoknak munka kell, a megélhetésük a tét. Jól idomultak a munkáltatójukhoz, az elvárásoknak igyekeznek megfelelni. Ebben nincs is hiba, valahol megértem a problémát... de azt azért nem, hogy gondolkodás nélkül mindent levágnak, ami zöld...
Azt, hogy nincs egy perc nyugalom a téren, mert mindig bizeregnek azok a fűkaszák, állandó a jövés-menés... húzzák-vonják csapatostól...
Annyira tökélyre vitték az utálatukat, hogy már nem számít, gaz, vagy virág..., szinte mindent kivágnak, aminek nem ott van a helye, ahol ők elképzelték, ahol kéne...
Későn vettem észre, hogy az ablakom alatt évek óta dédelgetett estikéimet, mert csak az élte túl a megpróbáltatásokat, a gazoktól jó időben megszabadítottam őket, hamarosan virágoztak volna,... egyetlen mozdulattal megszüntették... Hát emberek ezek? És még neki állt feljebb, amikor szóvá tettem, "Erre miért volt szükség? Miért nem kérdezett? Majd felhomályosítottam volna, hogy mi különbség a gaz és a virág között..." No, de késő bánat!
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Jövőre majd vetsz ismét estikét, kár érte "dühöngened". Különben meg nem biztos, hogy felismerik melyik a gaz, még jó, hogy a fákkal nem bírnak.
Szerinted az jobb, amikor naphosszat heverésznek a fűben, mert én azt látom ...
Képzeld el itt meg az a divat, hogy a sövényeket jó magasra engedik nőni ...
Ennél sokkal súlyosabb dolgok is megtörténnek, húzósabbak, mondjuk a szerettünk sírjára ültetett évelő virágok,... a legszebbek... aztán jön a szaki... és lefóliázza az egészet, mert neki meg az a fontos, a saját munkája..., törődik ő a mások érzéseivel?... Szó nélkül nem lehet elmenni ezek mellett... ennyit tehetünk, többet nem nagyon...
Szerinted az jobb, amikor naphosszat heverésznek a fűben, mert én azt látom ...
Képzeld el itt meg az a divat, hogy a sövényeket jó magasra engedik nőni ...