Most vagy soha...
2013. június 2.
Ha valaha komolyan arra az elhatározásra jutok, hogy abbahagyom, akkor csak a vasárnap jöhet szóba... Akkor is átszállással. Szinte időt sem hagyva a töprengésre, ugyanazzal a busszal vissza és lehetőleg azzal a sofőrrel mindezt, aki nagylelkűségéről adott tanúbizonyságot.
Kérésemre, hogy kérek egy jegyet, azt felelte... "Van már egy"... Alig hittem a fülemnek! Hosszú idő óta ez volt az első kellemes utazásom, szinte ajándéknak vettem. Kedvem volt ráismételni és nem átszállni, amikor beértem a városba, egy másik buszra, helyette inkább gyalogoltam pár megállót a városból hazafelé..., így a második jegy árát is visszanyertem. Pontosan egy doboz cigi árát...
Sehol egy lélek, sehol egy üzlet, amit nyitva találtam volna, csak az autók suhantak el mellettem, így hát tartósan - átmenetileg - le kellett mondanom róla... Nem is volt ez olyan nehéz, csak még egy kicsivel több kitartásra lett volna szükségem, hogy eszembe se jusson többet...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.