Mozgalmas és kellemes hétvége
2012. június 25.
Mostanában nem nagyon ültem géphez, mert a meleg elszívott minden energiámat és csak lustálkodtam. Nem volt kedvem semmit csinálni, csak elterülni az ágyon és élvezni a ventilátor által felkavart hűvös levegőt:D Khm... vagyis langyos levegőt... Mindegy, már az is jobb volt, mint a semmi.
Jól telt a hétvégém, meg lettem hívva a Szabina Szüleihez. Tartjuk a kapcsolatot, szeretnek. Persze ez kölcsönös volt, az én Szüleim is szerették és szívesen fogadták Szabinát mindig. Tegnap mentünk le és úgy volt, hogy ma csak délután jövünk haza, de mivel tegnap délután majdnem elájultam, egy erős roham miatt, azt mondták, hogy inkább reggel induljunk majd el, mikor még enyhe az idő, nehogy baj legyen. Szóval ma reggel 8 körül elindultunk ide haza. Azért a többes szám, mert a Tesómat is meghívták végül. Milyen rendesek azért! Azért szerették volna, hogy Ő is jöjjön, mert tudják, hogy mindig Anyura gondolunk, azt szerették volna, hogy egy kicsit el tudjunk szakadni itthonról, a sok emléktől... Tegnap is reggel indultunk el oda (Veszprémbe), tekintve, hogy már 10 körül is nagyon meleg van, nem a legnagyobb melegben akartunk menni. Nem ott laknak, ott a nyaralójuk van és ilyenkor nyáron mindig ott vannak. Olyan sokszor mentem le én is Velük, mikor még élt a Szabina... Rengeteg jó emlék fűződik ahhoz a helyhez és házhoz... Sok vicces emlékem van arról a helyről. Ott volt pl. az is, mikor az egér kiüldözte Szabinát az ágyból:D Feküdtünk már, mert éjjel volt és beszélgettünk. Nyár volt akkor is, én meg ilyenkor mindig kitakarom a lábam, mert megsülök és akkor is így tettem. Egyszercsak valami szőrös hozzáért a talpamhoz XD Elrántottam a lábam (nem ijedtem meg, csak nagyon csikis vagyok), persze a Szabina kérdezte, hogy „mi van?” Mikor mondtam, hogy egér ért a lábamhoz, visítva ugrott ki az ágyból és kiáltozta: „Fogd meg! Fogd meg!” :DD Olyan aranyos volt! Mondtam Neki, hogy az a kisegér már rég elszaladt, mert jobban megijedt, mint Ő, de Szabina még akkor is csak azt mondogatta, hogy nézzem meg, nincs-e az ágyban. Alig mert visszafeküdni:-)) Olyan is volt, hogy feküdtünk betakarózva és átrohant rajtunk az egér, először az én- majd az Ő mellkasán. Akkor is visongott:D Szóval rengeteg vicces emlékem van, de hosszú lenne leírni mindent. Visszatérve a leutazáshoz: Jó volt, hogy nem egyedül mentem, mert legalább tudtam beszélgetni az úton is a Tesómmal. Kb. 110 km-t kell autóznunk, hogy odajussunk. Hallgattuk a zenét, beszélgettünk, néha csak csendben figyeltük a tájat. Már fél 10 körül is nagyon meleg volt. Bekapcsoltam a klímát, de amellett is megfőttünk:/ Cinti egyszer rosszul lett, nem bírja az autót, sem pedig más közlekedési eszközt. Mindig vesz be és van is Nála Daedalon, így róka koma nem jött elő, csak környékezte. Mióta szedi a gyógyszert rá, nincs baleset. Nagy szeretettel fogadtak bennünket a Szülők:-)) Cintit is ismerik ugyan, de Ővele sokkal ritkábban találkoztak, mint velem. Rögtön elárasztottak a kérdéseikkel minket, persze mi is kíváncsiskodtunk. Meséltünk az elmúlt időszakról, bár azért nagyjából tudtunk egymásról, mert telefonon is szoktunk beszélni. Nagyon kedvesek, Szabina Apukájának pedig tök jó a humora:D Finom volt az ebéd, amivel fogadtak minket. Az ebédhez mondjuk nem ehettem meg a savanyúságot, a reflux miatt, de nem volt gond, megértették. Éppen a kertet tették rendbe, már féligmeddig meg is vannak vele, nagyon szép! Sziklakert is van és azt Anyu nagyon szerette. Biztosan tetszene Neki. ...de hát látja is! Ebéd után is beszélgettünk még. Mindig volt valami jó téma. Mikor Szabina élt, akkor is mindig beszélgettünk, na meg az Ő gyerekkorából is mindig felhoztak valamit, olyankor mindig tiltakozott ellene. Mondjuk, én is ezt csináltam, mikor Anyu mondott valamit rólam Szabinának, amit én cikinek éreztem:-)) Mindig mondtam, hogy „jajj, ne már Anyu...” :D Szabina meg csak mosolygott és mondta, hogy nyugi. Nem nagyon mozdultunk ki, mert nagyon meleg volt. Van egy nagy medencéjük, oda beültünk egy kicsit hűsölni, közben ittunk is. Na nem piát:D Jó is volt nagyon! Szabina is szóbakerült párszor és jó volt, hogy már senki sem gyengült el. A Szülők is és én is mosolyogva elevenítettük fel az emlékeket. Azt hittem, hogy ilyen sohasem lesz...! Cinti elég félénk volt, mint mindig:-)), de a Kati mindig szóra tudta bírni. Tegeződünk amúgy és Szabina is tegezhette az én Szüleimet. Először olyan furcsa volt Őket letegezni. Nem nagyon állt rá a szám. Cintinek is megengedték, de Ő is feszengett miatta. Estefelé indultunk csak el körbenézni a helyen, megmutatták, hogy változott ez is-az is, mióta nem jártam ott. 3 éve voltam ott utoljára. Még Szabinával... Úgy volt, hogy ma csak délután jövünk haza, de mivel tegnap délután rosszul lettem a melegtől, nem kockáztattunk és ma már reggel hazajöttünk. Nehezen ébredtem reggel (szokás szerint:/), Tesóm keltegetett. Éjjel menni akartam ki a wc-re és elfelejtettem, hogy ott egy hintaszék az ajtónál. A vak sötétben alig láttam, na meg kómás voltam, szóval méginkább félig csukva volt a szemem:-)) Szépen nekigyalogoltam és a lábtartójába úgy belevertem a sípcsontom, hogy most szép zöld és kicsit fel is dagadt:D Persze robaj is járt hozzá... Tesóm fel is ébredt és kérdi: "Gyuszkó, te vagy az?" Mondom Neki: "Ja. ...hát ki más ilyen béna?" XD Míg Szabina élt, akkor is bakiztam párszor és a Szülei is jókat mulattak rajtam:-)) Na, mondjuk most aludtak, pedig hangos volt az ütközés:D Finom volt a reggeli (is). Nagyon szeretem a szalámis kenyeret, paradicsommal, paprikával, kígyóuborkával. Ez volt a reggeli:-)) Segítettünk kertet rendezni is utána. Nem akarták, mert azt mondták, hogy pihenjünk csak, de mondtuk, hogy szívesen segítünk. Az Apukájával is jól elbeszélgettünk, főleg a kocsikról. Ő is szereti az autókat. Mondta is a Kati, hogy már szinte csak enni jár be a Tamás, mert mindig a kocsit piszkálja:-)) Khm... Apu 2:D Én is sokat foglalkozom az enyémmel, de inkább a szerelést szerelőre bízom, a magam és Mások érdekében is XD Nagyon jó volt minden, „csak” Szabina hiányzott... Meg van beszélve, hogy megyünk még a nyáron majd:-)) Nem mondom, hogy csakis a boldogság öntött el, fájdalom is vegyült bele, de mindenki igyekezett mosolyogni és ez jó!
...hát így telt el a hétvége.
Ma jó napom volt. Nahát, ezt már nagyon régen mondhattam el magamról!!! Jött Gergő Barát is (holnap is jön), Apunak holnap után születésnapja lesz és utazunk el ez alkalomból, egy másik Jóbarát sikeresen vizsgázott, valamint megyek majd le az Erzsiékhez:-)) Nagyon örültem, hogy hívott. Jó volt ez a nap. Csupa örömhír.
Nagyon meleg van már napok óta! A szobámban stagnál a 31 fok 3 napja, majd' megsülök ventilátor mellett is. Mostanában nem fáztam, néha csak. Ma mondjuk kihűlt a kezem is, lábam is, tegnap is egy kicsit, de ahhoz képest, hogy mi volt még pár hónappal ezelőtt, télen meg főleg... ahhoz képest már jó a helyzet. Azt mondta a doki, hogy ha megint kihűlnék, kell majd az infúzió. (mert most egyelőre nem kapom, múlthéten kaptam az utolsót) Én azért még egy kicsit csendben maradnék erről, ha lehet:D Na jó, ha sokszor hűlök ki, tényleg szólok majd, mert bajt nem akarok. ...de mostanában tényleg marha meleg van:S Rosszul is voltam tegnap, tényleg majdnem elájultam Szabináéknál. Gyorsan odaültem a ventilátor elé közvetlen és próbáltam beszívni a levegőt. Szegény Kati megijedt, de a Hugom mondta Neki, hogy szokott velem ilyen lenni. Ma végig lehúzott redőnnyel léteztem itt bent és ventilátorral, de még így is nagyon melegem volt. ...és ugye nem izzadok a sclerosis miatt, így még hűteni sem tudja magát a testem. Elég rossz. Le szoktam zuhanyozni, de nem tehetem 5 percenként. ...viszont holnaptól enyhül az idő:-))) Holnap 22 fok lesz, holnap után meg 24. Itt Pesten legalábbis. Húú, már jó lesz. Talán levegőt is lehet majd kapni. Ma ablakot pucoltunk, persze mikor már nem volt hőség, nehogy kiszédüljünk a 6.-ról... Segítettünk Apunak. Még mindig nagyon meleg volt:/ Ahogy a Hugom törölte az ablakot, a rongyból kifolyó hidegvíz végigfolyt a karján, be a hóna alá. Visongott, hogy milyen hideg:DDD Jót röhögtünk. Így már én is jártam, de én inkább élveztem:D, mert akkor is dög meleg volt. Hm... ez még akkor volt, mikor újítottuk fel Apuék szobáját. Mikor Anyu a kórházban volt... Most megyek, mert már éjjel fél kettő van...
Hozzászólások
időrendi sorrend
Szia Virág!
Fogok mindig, mikor lesz időm és energiám.
:-))
Fogok mindig, mikor lesz időm és energiám.
:-))
Tényleg írj, ha tudsz. :)
Puszi
Kedves Tündér!
:-)) Tudom, ígértem, hogy majd mindig írok, de nem nagyon volt egyrészt időm sem, másrészt energiám géphez ülni. Most van, úgyhogy majd írkálok.
A videót köszi:D
Puszi,
Gyuszkó
Pussz,
Tündér
Kedves Gyuszkó!
Jó, hogy látlak, kicsit aggódtam már érted. :)
http://www.felesegek.hu/videok/792?page=1#video
:)
Pussz,
Tündér
:-)) Tudom, ígértem, hogy majd mindig írok, de nem nagyon volt egyrészt időm sem, másrészt energiám géphez ülni. Most van, úgyhogy majd írkálok.
A videót köszi:D
Puszi,
Gyuszkó
Jó, hogy látlak, kicsit aggódtam már érted. :)
http://www.felesegek.hu/videok/792?page=1#video
:)
Pussz,
Tündér
Megint nem tudtam aludni és úgyis régen írtam már ide, úgyhogy ezért álltam neki tegnap éjjel:-)) Én is lusta voltam mostanában. Igazad van, jobb egyedül lenni, amikor előjönnek az emlékek, de néha nem tud félrevonulni velük az ember, hogy jól visszaemlékezhessen.
Hú, a 4-5 óra tényleg korán van. Nálam a 8 is, mert sokáig szoktam aludni. 12 órákat, de van, hogy többet is végigalszom:/ Áhh, iszonyatos volt az a meleg tényleg, ami volt most. Szerencsére ma jobb idő van és holnap is ilyen lesz. Legalábbis itt Pesten jó idő lesz. Én is szeretek a fa alatt hüsölni, de nem mindig jutunk le a telekre.
Puszi,
Gyuszkó
Valóban kimerítő beszámolódat köszönöm. Hogy erre képes vagy külön. Nekem is lenne, de lusta vagyok megírni, igaz, csak egyszemélyes élmény, mert a legjobban akkor töltődök fel, ha egyedül vagyok kint a szabadban. Többnyire a kertben. Akkor jönnek elő az emlékek és ahhoz nem kell senki más.
Nálam a korán reggel négykor, ötkor kezdődik. Nyolc óra magasságában, már elalélok, akkor már nincs bennem tettvágy. Mert a meleg engem is kiborít. De kint a hűs fa árnyékában magamra találok. Csak ne kéne mindig hazajönni! :-)
Puszi,
Éva