Múlik az idő
2014. szeptember 10.
Egyre kevesebben kérdeznek felőled,
Csak én nem tudok még nézni előre.
Egy helyben topogok, emésztem magam,
Szeretlek holtodiglan.
Gyorsan peregnek a napok,
Elmúltak már hónapok.
Gyermekeimtől sok szeretetet kapok,
Kérdik mi van velem: jól vagyok, ilyen válaszokat adok.
Nem tartozik senkire, esténként folyik a könnyem,
Elmúlásod feldolgozni, nem tudom könnyen.
A bejegyzést írta: lsalamo
Hozzászólások
időrendi sorrend
Megértem fájdalmad. Nyolc éve a párom minden előzmény nélkül hátsófali infarktust kapott, egy nappal Édesapám temetése után. Tudom, mit jelent elveszteni a szívünkhöz közelálló szeretteinket.
Lelkünk sebei nehezen hegesednek, talán sohasem gyógyulnak be, egyedül az idő tompíthatja a fájdalmat.
Üdvözöllek: Yolla