Munka-ügy
2011. december 15.
Épp Bokor úr cikkét olvastam... Valóban elkeserítő a helyzet. Ma voltam jelentkezni. Megkérdezték, hogy van-e változás. Mondam, hogy nincs. Jó, akkor jöjjek legközelebb március közepén. Ha jól saccolom, kb 3,5 éve lehetek munkanélküli. Azt hiszem most éppen álláskeresőnek hívják hivatalosan. De valójában nem keresek. Ez idő alatt kétszer közvetítettek ki két különböző kínai étterembe. Talán mondanom sem kell, de megkönnyebbültem, hogy nem én voltam a nyertes. Azóta sincs ott magyar eladó. Szerettem viszont kínai ruhát és cipőt árulni, míg bele nem fáradtam, hogy a rendes minimálbér csak álom, hogy a szabadságról és a táppénzről még csak ne is beszéljek. Az ismeretlen fogalom volt. Ha a vevők nem szeretnek annyira és nem élvezem annyira magát a munkát, nem bírom 4 éven át. Aztán besokaltam. Most itthon dolgozom. Megtermelem az élelem 50%-át. Zöldség, gyümölcs, hús. Nem dobok ki havi 30 ezret az utiköltségre, és nem költök műkajára, mert esetleg nem maradna erőm főzni. Ezzel már majdnem megkerestem a minimálbért. Lehet így is. Vidéken. Mert nagy földünk van. Meg kell becsülni. De rendes állás? Ha rokkantnyugdíjas lennék, több gyár közül válogathatnék. De nem vagyok, így esélyem sincs. De nem szomorkodom. Szabadon élek, míg van erőm. Csak a jövőtől félek. És hálát adhatok az égnek, hogy van egy rokkantnyugdíjas férjem, aki két kemoterápia közt keményen dolgozik a számláinkért és a kenyérért. Én meg gyakran szégyellem magam emiatt. Mert nekem kéne dolgoznom, nem neki. De legalább én is írhatok ingyen, kedvtelésből. Mindennek van jó oldala.
A bejegyzést írta: Virág
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Mindig is tudtam, hogy remek ember vagy!
Le a kalappal!
Adjon az Isten neked jó egészséget. Humort, és írjál sokat! Ez a legjobb terápia a szomorúság ellen!
Üdv: Elina
Én erőt kívánok neked/nektek, mert amíg az van, lehet a jó oldalát nézni mindennek.
PuSziVirág
A
Virág!
Mindig is tudtam, hogy remek ember vagy!
Le a kalappal!
Adjon az Isten neked jó egészséget. Humort, és írjál sokat! Ez a legjobb terápia a szomorúság ellen!
Üdv: Elina
Rendkívül jólesnek a szavaid! De honnan tudod, hogy remek ember vagyok. Hiszen még sosem beszéltünk. Vagy igen? :)
V!
Én erőt kívánok neked/nektek, mert amíg az van, lehet a jó oldalát nézni mindennek.
PuSziVirág
A
Nagyon köszönöm Elina!
Rendkívül jólesnek a szavaid! De honnan tudod, hogy remek ember vagyok. Hiszen még sosem beszéltünk. Vagy igen? :)
Ha mégis munkára adod a fejed, kezd az önkormányzatnál! Elkéne ott egy kis tapasztalat.
Virág ne keseredj. Legalább te gyakorlott munkanélküli vagy. Mire munkát adnak, kezdheted a főnöki teendőkkel, csak irányíts, semmi meló. Mindenki tudni fogja a dolgát a kezed alatt. :-)
Ha mégis munkára adod a fejed, kezd az önkormányzatnál! Elkéne ott egy kis tapasztalat.
Tudod, nem vagyok elkeseredve. De megijednék, ha dolgozni kéne mennem, mert attól félnék, hogy nem vagyok jó már semmire.
/És most azért hagytam ott az utolsót, mert úgy beszéltek velem némelyek, ahogy a kutyával sem szokás jobb házaknál. Így, 4 nap állandósult hasi fájdalom (nekem nem gyomorgörcsöm van, hanem hasfájásom) után tegnap felmondtam. És sz@rok mindenre. (Azt mondták a szoc. osztályon, h. fogok kapni segélyt, de sztem biztosabb lett volna a dolog, ha kitöltöm a próbaidőt, és már csak 2 hét volt hátra, de tegnap már mellkasi fájdalom, bal kar zsibbadása után aszontam, h. lépjünk innen le cica.)/
Szal, nem maradsz le semmiről, hasznosabb, amit te művelsz (nekem is azt kellene), de ha mégis "visszavezetnének a munka világába", és nem jönne be, van hová vissza menned.
Nagyon mocsok országban élünk, sajnos.
Én is csak kalandból vagyok még Miskolcon.:P
Tudod, nem vagyok elkeseredve. De megijednék, ha dolgozni kéne mennem, mert attól félnék, hogy nem vagyok jó már semmire.
Most már én is megijednék, ha dolgozni kéne, de egészen más miatt. Minden kezdet és vég nehéz! :-)
Hogy-hogy nem közvetítenek ki közmunkára???
Egyszer régebben egy szőke, kék szemű barátnőm bement és neki azt mondták, hogy túliskolázott és túl eredeti szőke. Oldja meg a két gyerekével együtt, egyedülálló szülőként.
Ez csak először van így. Én is nagyon féltem mindig minden új dologtól, idén már "rutinosan" léptem át egyik melóhelyről a másikra. (3x)
/És most azért hagytam ott az utolsót, mert úgy beszéltek velem némelyek, ahogy a kutyával sem szokás jobb házaknál. Így, 4 nap állandósult hasi fájdalom (nekem nem gyomorgörcsöm van, hanem hasfájásom) után tegnap felmondtam. És sz@rok mindenre. (Azt mondták a szoc. osztályon, h. fogok kapni segélyt, de sztem biztosabb lett volna a dolog, ha kitöltöm a próbaidőt, és már csak 2 hét volt hátra, de tegnap már mellkasi fájdalom, bal kar zsibbadása után aszontam, h. lépjünk innen le cica.)/
Szal, nem maradsz le semmiről, hasznosabb, amit te művelsz (nekem is azt kellene), de ha mégis "visszavezetnének a munka világába", és nem jönne be, van hová vissza menned.
Nagyon mocsok országban élünk, sajnos.
Én is csak kalandból vagyok még Miskolcon.:P
:-)
Most már én is megijednék, ha dolgozni kéne, de egészen más miatt. Minden kezdet és vég nehéz! :-)
De főleg minden kezdet. :)
Nagyon köszönöm Elina!
Rendkívül jólesnek a szavaid! De honnan tudod, hogy remek ember vagyok. Hiszen még sosem beszéltünk. Vagy igen? :)
Az előző életemből emlékszem rád! :)
joboszi