Nagyfiú karácsonya
2012. december 23.
Kellemes Karácsonyi Ünnepeket!
Szeretetben teljes, boldog , meghitt és vidám ünnepeket kívánok minden kedves látogatónknak!
Sok-sok ajándékot Nektek a fenyőfa alá!
Pussz,
Tündér
Apa szerint én egy bátor nagyfiú vagyok, aki maga is eligazodik a világban és bizonyára így is van, mert soha nem téved. Éva néni is azt mondja, hogy apának a műtőben is igaza van, mindig pontosan annyit vág, amennyi éppen szükséges
Ja, igen, apa baleseti sebész, éjszaka is sokat ügyel a kórházban, de reggelente kakaót főz nekem, és szendvicset is készít, ezt onnan tudom, hogy minden reggel ott találom a konyhaasztalon mindkettőt, az uzsonnás táskám mellett, melyben ott lapul a tízóraim, a vajas zsemle sonkával és egy alma.
Arra már nincs ideje, hogy megvárja, amíg felébredek, ám a tiszta, frissen vasalt ruháimat is kikészíti a nappaliba, hogy nekem fürdőszobai teendőim után csak fel kell vennem és máris mehetek hat órára úszni, fél nyolcra meg az iskolába. Az uszoda egy sarokra van, az iskola pedig azzal szemben. Mégis van havi bérletem, ne kelljen a jeggyel bajlódnom, amikor két megállót megyek a különórákra, vagy a barátaim moziba csábítanak.
Kati néni heti háromszor jön takarítani, és ha otthon talál, elkényeztet a főztjével. Végre degeszre ehetem magam a finomságokkal, a lekváros derelyével, mákos tésztával, szilvás gombóccal. Jobban szeretem, mint a húst, pedig apának az a kedvence, sütve, rántva, párizsiasan, bármelyiket képes megenni köret nélkül, csak úgy, kenyérrel, savanyúsággal.
A szabad napján étterembe megyünk ebédelni, és eleinte csak levest eszem, sokszor két tányérral is, utána süteményt kérek és buborék nélküli vizet.
Mostanában ravaszkodik apa, szerinte a levessel nem lehet jól lakni, ezért nem is kérdezi, mit kérek, egyszerűen megrendeli a kétszemélyes tálat, amely roskadozik a húsoktól, de máj és gomba is van rajta, meg rizs és sült krumpli, vagy krumpli fánk, hogy tudjak választani fogamra valót. Desszertet választhatok, feltéve, ha legalább egy szelet húst is eszem.
Mi ketten vagyunk egy család, amióta csak az eszem tudom.
Péter bácsi, a keresztapám, rendszerint ugratja apát, hogy miért nem nősül meg, de apa csak nevet, majd velem egyszerre hatja igába a fejét, elvégre még akkor is fiatalember lesz.
Szerintem, akinek már őszül a haja, az nem lehet fiatal, márpedig apának sok fehér szál csillog a hajában, pedig csak harmincnyolc éves. Persze, nem tudja, hogy én nem nősülök meg soha, lesz egy fiam, mint neki és mi is kettesben élünk majd, ugyanúgy kényeztetem, mint most ő engem.
Irigyelnek a barátaim, hogy nálunk otthon soha nincs vita, veszekedés sem, megkapok mindent, amit csak akarok, igaz, hogy muszáj jól tanulnom és már három nyelven elég jól beszélek, mert különórákra kell járnom, s ha így folytatom, még úszásban olimpiai bajnok is lehetek. Tudom, hogy ugratnak, úszóbajnok nem leszek, de kell a mozgás az egészségemhez.
Az iskolai szünetekben elutazunk valahová, bejárjuk Európa valamennyi fővárosát.
Mikulásra apától új laptopot kapok.
- Nagyfiú, mi lenne, ha a karácsonyi szünetet keresztapádéknál tölthetnéd?
- Most nem kettesben utazunk?
- Ügyelnem kell és szeretném, ha nem maradnál egyedül. Meglásd, jó móka lesz. Feljön érted Péter, és Nórika is nagyon vár. Disznótor is lesz és házi rétes, hájas tészta és a kedvenced. a mákos hajtott.
- Már megbeszélted velük?
- Természetesen. Ám ha nincs kedved, nem kell menned, akkor majd Kati néni ellát.
- Jó, apa, elmegyek.
Látom a szemén az örömet, de nem értem, miért jó neki, ha nem leszek itthon. Szeretem én Nórikát, aranyos kislány, de állandóan beszél, mint az anyukája, Nusi néni.
- Minden nap felhívlak, ígérem, és tavasszal kettesben megyünk Koppenhágába. Rendben?
Megveregeti a vállam.
- Izmosodsz, nagyfiú, mondtam, hogy az úszás megteszi jótékony hatását.
Megteszi, megteszi, izmosodom, valóban, csak nem növök, a tornasorban a harmadik vagyok, visszafelé. A lányok észre sem vesznek, csak akkor foglalkoznak velem, ha segítségre van szükségük, lemásolják a matek leckémet, vagy az angolt fordítsam le nekik.
Hajagos Bandi, a barátom, a párhuzamos osztályba jár. Öten vannak testvérek, és örül, ha nálam lehet, mert itt csend van, és tele eheti magát hússal, gyümölcsöt is nassolhat végig, a film alatt. Mi kettesben sok filmet nézünk, főleg, ha apa hét végén ügyel. Többnyire szombat éjjel itt alszik nálunk, együtt is tanulunk.
Bandi szerint apának programja van karácsonykor, s egyszerűen lead a keresztapámékhoz, mint egy csomagot megőrzésre, de nem hiszek neki. Apa nagyon szeret, én is szeretem őt, mi ketten vagyunk a család és a nagy csapat.
Keresztapa egy nappal korábban jön értem, azt mondja, hogy végre tervezhet egy fiús napot, hiszen a kislányát nem viheti el focimeccsre, sem horgászni, de biliárdozni sem.
- Nusi nénéd szívbajt kapna, ha belemenne a horog a kislánya kezébe, vagy lökdösődnie kellene a stadionban, hogy mihamarabb kijussunk, és az is biztos, hogy lelökné véletlenül a sörös poharamat a billiárdasztal széléről. Jobb lesz nekünk kettesben. Apád sem tud a közös programunkról, nem is kell megmondani neki. Ez a mi napunk lesz, panzióban alszunk, és holnap reggel elindulunk haza. Bajlódjanak csak nélkülünk a disznóvágással, anyósom szerint úgyis balkezes vagyok a komoly munkákhoz. Márpedig a disznóöléskor rengeteg a tennivaló, minden véres és zsíros, csinálják csak nélkülünk. De nem bánod, ugye?
Dehogy bánom, semmi kedvem az egészhez, engem csak a házi rétes, a hájas tészta és a mákos hajtott izgat.
Apától kapok zsebpénzt, egy húszezrest, meg ajándékokat is csomagol, tele velük egy sporttáska, a másikban meg a ruháim vannak. Látom, hogy a harmadik sporttáska is az előszoba szekrényben van, hogy kéznél legyen. Nem is tudom, miért kell nekem három napra ennyi mindent csomagolni. Persze, Kati néni szorgoskodik a ruháim körül, ő pedig állandóan aggódik értem, de én már nagyfiú vagyok. Apa is azt mondja.
Keresztapa dzsipje gyors és meglepően könnyen vezeti. Bekapcsolja a rádiót és olyan hangosan szól, hogy esélyünk sincs a beszélgetésre.
Nagy pelyhekben hull a hó, nem is látni igazán az utat, amikor letérünk a pályáról, de keresztapa biztos kézzel vezet. Miért nem sebész, mint apa? Hiszen együtt jártak iskolába az első osztálytól kezdve az egyetemig.
Vakító fehérség körülöttünk, embernek, állatnak nyoma sincs. Végre meglátom a távolban a motelt, mellette egy befagyott horgásztavat. Hát, horgászni nem fogunk, gondolom, ám tévedek, mert keresztapám mintha hallaná a gondolataimat:
- Ebéd után – kiabálja át a rádiót – lemegyünk lékhorgászatra. Jönnek a barátaim is! Jó fejek, majd meglátod!
Közelről hatalmas az épület, belülről pedig igen tágas. A földszinten a porta melletti társalgóban három férfi és egy nő beszélget, érkezésünkre körénk gyűlnek, és csak kapkodom a fejem, mert keresztapa mindenkinek bemutat. Kiderül, hogy valamennyien a barátai, velük megyünk lékhorgászatra és este együtt fogunk biliárdozni.
Felmegyünk a szobánkba, elhelyezkedünk, és máris megyünk az étterembe, késői reggelinket elfogyasztani.
Alig ismerek a keresztapámra, nagyokat nevet, megiszik két konyakot és a többiekkel kávézik, míg én egyedül ülök az asztalnál, magányosan.
A felszolgáló néni hoz nekem még egy forró kakaót:
- Te is mész horgászni? Igen hideg van. Ha nem akarsz menni, mondd meg apukádnak, hogy itt maradhatsz velem, feldíszítjük együtt a karácsonyfát.
- Nem az apukám, hanem a keresztapám.
A néni arcán átfut egy grimasz:
- Értem. Azért, jobb, ha maradsz.
Nem kell kétszer mondanom, hogy maradni szeretnék, Péter bácsi máris beleegyezik.
Hamarosan elmennek, gyalogosan cipelik a horgászbotokat, csalikat, meg nem tudom, miket, de mind a négyen nagyon fel vannak pakolva.
- Nagyfiú, vacsorára itt leszünk! Érezd jól magad!
A felszolgáló néni fiatal, bemutatkozik, hogy szólítsam a keresztnevén, Lindának, és tegeződjünk, mert ő is iskolás, csak egyetemre jár.
- Most pedig menj, öltözz át, kényelmesen, papucsban is díszíthetjük a karácsonyfát.
Lindával díszítjük a négyméteres karácsonyfát, amely az étterem dísze lesz. Itt tölti az ünnepeket hat család, gyerekekkel együtt, akik az ünnepi vacsora után itt kapják meg az ajándékaikat. Csak holnap dél körül érkeznek, addigra mindennel el kell készülni.
Újdonsült barátnőm szülei készítik az ünnepi menüt. Időnként kinéznek, hogy mit csinálunk, és úgy látom, tetszik nekik, hogy a létrán felváltva állunk és rakjuk a fára a díszeket.
Két és fél óra alatt készülünk el, bevallom, kicsit elfáradok, de igyekszem nem mutatni, mert egy nagyfiúnak már tudni kell uralkodni magán.
A konyha felől édes illatok jönnek, beleszimatolok a levegőbe, és a fahéjas kalács víziójára összeszalad számban a nyál.
Linda közben eltűnik, észre sem veszem, merre megy ki az étteremből. Felnézek a főbejárat feletti órára, fél egy van, ebédidő. Keresztapámék csak vacsorára jönnek vissza, mi lesz velem addig? Érzem, hogy éhes vagyok, szégyenszemre hangosan korog a gyomrom. Szerencsére, apa adott pénzt, meg tudok ebédelni.
Indulnék a pénzemért, de a hátam mögött megszólal Linda:
- Ne menj sehová, Krisztián, meghívlak ebédre! Gyere, már megterítettem magunknak. Szereted a gulyáslevest? Vagy halászlét ennél? Másodiknak rántott ponty lesz, burgonyasalátával és desszertnek rengeteg sütemény. Végigkóstoljuk az összest, mert anya sokat és sokfélét sütött.
Nagyon finom a halászlé, ilyet még nem is ettem. A rántott ponty is ízlik. Ha látná apa, büszke lenne rám, annyit eszem, mintha egy hete éheznék. Linda leszedi az asztalt, édesanyja pedig egymás után hordja a süteményeket. Linda alig eszik az édességekből, inkább nézi, mint tüntetem el a fahéjas almás pitét, túrós táskát, mákos hajtottat, zserbóból kettőt is veszek, a mézes sütikből pedig legalább négyet eszem.
- Nem sajnálom, de igyál is, és bármikor ehetsz süteményt, ad anya, csak szólj. Egészségedre az ebédet. Tudod, mit? Öltözz fel és húsz perc múlva találkozunk ugyanitt. Körbevezetlek a tanyán és sétálunk egy nagyot!
Kati néni most azt mondaná, hogy vastag zoknit húzzak, meleg pulóvert vegyek fel, sál is kell a nyakamba és sapka a fejemre.
Valamiért úgy érzem, hogy csinosnak kell lennem, Linda miatt, aki nagyon szép, fiatal lány. Legalább egy fejjel magasabb nálam, hosszú, szőke haja aranyzuhatag, szeme szikrázóan kék és a mosolya melengeti a szívem. Mintha régen ismernénk egymást, úgy bízom benne, és érzem, hogy nem csalódom. Tizenkilenc éves, pontosan hat évvel idősebb nálam. Felnőtt, én pedig csak egy nagyfiú vagyok.
Gyorsabban dobog a szívem. Sietek az öltözködéssel, tíz perc alatt készen vagyok, és máris futok le a lépcsőn. Meglepetésemre Linda már felöltözve vár és indulunk is ki a hidegbe.
Elállt a hóesés. Szikrázik a napfény a megfagyott hó tetején.
Most látom csak, mennyire szép a táj. A panzió kívülről is barátságos, s nem is látszik, mennyire lakájos belülről. A terasz felől belátni az étterembe. A karácsonyfán égnek a fényfüzérek, fényükben sütkéreznek a díszek.
Ropog a hó a talpunk alatt.
- Gyere, megmutatom a házunkat!
Kétszáz méternyire, kisebb liget takarásában, hosszú, L alakú, nyitott verandás parasztház bújik meg, igazi nádfedéllel. Előtte lekerített parányi virágoskert, onnan nyílik a hatalmas gazdasági udvar, melyet kétfelől ólak, fészerek, istállók szegélyeznek.
Lelkesen meséli Linda a gazdaság adatait, nem is gondoltam volna, hogy száz tyúk, két ló, három tehén, ötven kacsa és húsz malac van. Nekem mégis a pulykák tetszenek, amint méltóságteljes léptekkel odajönnek hozzánk és a szemembe néznek.
- Szeretek itthon lenni, de holnap reggel mennem kell vissza Budapestre, mert az ünnep utáni napon szigorlatom lesz. Látod, ott azt a piros kis kocsit? Azzal járok. És téged elengedett az anyukád, hogy a karácsonyt a keresztapádnál töltsd?
- Nekem nincs anyukám, ketten vagyunk apával. Tudod, ő baleseti sebész és ügyel az ünnepeken. Nem akarta, hogy egyedül legyek otthon.
Látom, még kérdezne, ám mégsem szól semmit, megragadja a kezem:
- Gyere, fussunk le a tóig, megmutatom, mekkora nagy! Az is lehet, hogy látjuk a lékhorgászokat. Szerintem nem fognak semmit, csak jól megfáznak!
Futunk a hóban, kimelegszünk. Erős kézzel fogja a kezem, még elesni sem tudok.
- Nekem sincs testvérem, pedig jó lenne, ha lenne egy öcsém, olyan, mint te vagy! Ott, látod azt a padot? Onnan szoktam horgászni nyáron. Menjünk, üljünk le, majd leseprem a havat és pár percig pihenünk. Az is lehet, hogy meglátjuk a horgászokat.
De nyoma sincs keresztapáéknak.
- Miért nem látjuk őket?
- Nem tudom. De hiányzik az egyik vendég kocsija, lehet, hogy elmentek egy másik tóhoz, harminc kilométerre van egy másik halastó.
- Ott is lehet lékről horgászni?
- Lehet, csak nem szabad.
Belém villan, lehet, hogy keresztapa itt hagy? Apa sem telefonál, persze, ha műtőben van, nem tud ideszólni.
- Menjünk vissza, Linda.
- Fázol, Krisztián?
- Nem, nem fázom, de lehet, apa már keresett telefonon.
- Akkor menjünk.
Visszafelé egész úton kérdezget, hogyan élünk apával, ki szokott takarítani, ki főzi az ebédet, mivel szórakozunk, ha apa szabadnapos. Kedvetlenül válaszolgatok.
Magányosnak érzem magam, mert hiányzik apa.
- Iszunk egy jó forró teát, sok citrommal és eszünk hozzá süteményt, jó lesz?
Bólintok, mert megszólalni nem merek, nehogy elsírjam magam.
Finom a tea, és a süteményekből is eszem, de mennék már a szobámba, mielőbb.
- Pihenj egy kicsit, hatra gyere le vacsorázni és utána megtanítalak biliárdozni. Rendben?
A telefonomon ott van apa üzenete, hogy bizonyára jól érzem magam, ha nem veszem fel, és most nagyon elfoglalt lesz, de majd újra hív, hat óra körül, üdvözli Péter bácsit és a családot, mondjam meg nekik.
Magammal kellett volna vinnem a telefont, de most gyorsan letusolok, átöltözöm, nézem a televíziót és közben lehet, hogy kicsit szunyókálok is.
Odakinn már sötétedik.
A mobilom csengésére ébredek, apa hív:
- Szia, nagyfiú? Hogy vagytok?
- Jól, apa. Ma is sokat műtöttél?
- Persze, kicsim. Mondtam, hogy jól fogod érezni magad, ugye, nem csalódtál?
- Nem, nem…
- Mennem kell, majd reggel is hívlak, csókollak, nagyfiú!
- Szia, apa…- mondom, de már nem hallja.
Tele a hasam, most érzem, milyen sok süteményt bekebeleztem. Bekapcsolom a televíziót és lefekszem az ágyamra, betakarózom a vastag pléddel és elalszom.
Nyár van, Linda tenyérnyi bikiniben napozik a tóparton. Mellette horgászok, és egymás után húzom ki a vízből a pontyokat, már tele a szák, nem tudom hová tenni a halakat, ezért visszaengedem őket. Linda csak nevet rajtam, szívem, gyere, pihenj egy kicsit, mondja és nyújtja felém a kezét. Leteszem a botot, nem fontos a horgászat, jé, milyen nagy az árnyékom, már felnőtt lennék? Biztos az vagyok, mert ahogyan közelebb megyek Lindához, látom, hogy jegygyűrű van a kezén, az enyémen is, ahogyan felé nyúlok, megpillantok mellette egy mózeskosarat, melyben egy kisbaba alszik, akit legszívesebben felébresztenék, elkezdem csiklandozni az arcocskáját, de csak mosolyog álmában…
- Krisztián, ébredj… én vagyok, Linda…
De nem akarok, én alszok…
- Kelj fel, gyorsan, mennünk kell…
Nem akarok felébredni…
Ám Linda valósággal kirángat az ágyból, belép az édesanyja is, összekapkodja a ruháimat, begyűri a sporttáskába.
- Hol a telefonod? Nem hagyhatod itt. Hány csomagod van? Kettő? Melyik a másik? Ami nincs kinyitva? Oké, siessünk, mert mindjárt itt a rendőrség. Majd elmondom, de most indulnunk kell vissza, Pestre. Anya majd eltünteti a nyomodat. Siess, vedd a cipődet! Neked egyáltalán nem kell belekeveredned ebbe az egész ügybe!
Semmit sem értek, hagyom magam felöltöztetni, és a csomagokkal együtt betuszkolnak a kis piros Suzukiba, az anyósülés mögé. Gondosan bekötnek a biztonsági övvel, majd kapok az ölembe egy üveg langyos teát, meg egy csomag süteményt. Linda elbúcsúzik a szüleitől és felbőg a kocsi motorja. Most látom csak, hogy a kocsi fényszórója előtt két hatalmas fehér komondor csóválja a farkát.
Linda búcsút int és ügyesen kikerülve a kutyákat elindul a sötétségbe. Ugyanúgy érzi az utat, mint a keresztapám, ám óvatosabban vezet.
- Mi van a keresztapámmal? Miért viszel haza?
- Baleset történt, a keresztapád kórházban van. Perceken belül itt lesz a rendőrség, neked nincs erre szükséged. Próbáltam elérni apádat a kórházban, de nem tudták adni. Nekem úgyis tanulnom kell, mindegy, hogy most indulok, vagy négy óra múlva. Egyél, Krisztián, nem is vacsoráztál. Láttam, hogy a sütemény ízlett a legjobban, azt csomagoltunk neked, meg citromos teát.
- Milyen baleset történt? Miért nem mondod el?
- Pontosan én sem tudom. Kórházban van, kómába esett.
Bekapcsolja a rádiót, innen tudom, hogy többet nem mond, nekem, a nagyfiúnak.
- Nusi néninek szólt már valaki?
- Igen, a rendőrség.
- Mondták neki, hogy itt vagyok én is?
- Nem, mert nem tudják, és így a legjobb mindenkinek. Ha tudsz, próbálj meg elaludni.
- Felhívom apát.
Ám a telefonja ki van kapcsolva. Lehet, hogy éppen van ideje aludni egy kicsit.
- Nem veszi fel.
- Pihenj, hosszú napod lesz holnap.
Miért lesz nekem hosszú napom? Álmos vagyok, iszom egy korty teát, és megpróbálok elaludni. Halkabbra veszi Linda a rádiót és elalszom.
Világosodik, amikor felébredek.
- Hová vigyelek? A kórházba vagy haza?
- Nézzük meg apát, jó? Majd onnan taxival hazamegyek.
A kórházi nagyüzemben alig találunk valakit, aki szóba áll velünk. A portás állandóan telefonál, sok a beteg, jönnek, mennek a mentők, egyre csak hozzák a betegeket.
Lindának egyik betegszállítót sikerül elkapnia:
- Váradi doktor nincs benn, úgy tudom, szabadságon van. De most kezdem a műszakot, mindjárt szólok az ügyeletes nővérnek. Miért keresik?
- A fia vagyok – szólok közbe.
A műtősfiú elsiet, Linda pedig a betegfelvevő melletti padra ültet, hogy ne legyünk útban.
- El kell mennem a mosdóba, kérlek, maradj itt, mindjárt jövök.
A betegfelvevőből minden hang kihallatszik.
- Hallottad? Váradi doktort keresi a fia.
- Nincs benn, Prágába utaztak Évával három napra. Honnan keveredett elő a fia? Úgy tudom, hogy a keresztapjánál van vidéken.
- Ki mondja meg neki?
- Hát, én nem, az biztos. Mondtam már Évának ezerszer is, hogy nagyfiú már Krisztián, miért nem mondják meg neki, hogy együtt vannak Váradival. Felesleges bujkálni.
Szóval apa együtt van Éva nénivel és előlem bujkálnak? Elutaznak Prágába és engem lead apa keresztapának, mint egy csomagot, megőrzésre?
Igaza van Bandinak!
Siet vissza a mosdóból Linda és noszogatom, menjünk haza.
- De mit szól apád, ha megtudja?
- Nem tudja meg! Mit törődsz vele? Prágában van Éva nénivel!
Elkapom a kezét és húzom kifelé, az utcára.
Szállingózik a hó, csak az úttesten olvad, igaz, csúszik is rajta a kerék.
Tíz perc múlva kiszállok a házunk előtt.
- Gyere fel, főzök neked egy kávét!
- Rendben, de nem maradhatok sokáig.
Kinyitom a bejárati ajtót, kikapcsolom a riasztót és betessékelem a lakásba Lindát. Most én vagyok a házigazda, főzök neki kávét, és kiveszek a mélyhűtőből egy pizzát, percek alatt megsül a grillben. A lány szintén zokniban járkál, körülnéz a lakásban és látom, hogy tetszik neki, amit lát.
Megterítek az ebédlőben. Narancslét iszunk, mert nincs kedvem teát főzni.
Bekapcsolom a rádiót és asztalhoz ülünk.
- Finom a pizza, nem is tudtam, hogy ilyen jó szakács vagy!
- Csak meg kell sütni.
- Mit csinálsz egyedül karácsonykor?
- Átmegyek Bandiékhoz. Ha lehet.
- És ha elmentek valahová?
- Biztos, hogy nem mennek. Öten vannak testvérek. Egyébként úgy látom, hogy egyedül is jól megleszek.
A rádióban híreket mondanak. Különösebben nem érdekel, mégis felkapom a fejem, amikor keresztapáék balesetéről beszélnek. Linda sejtése bebizonyosodik. Keresztapáék átmennek kocsival a szomszédos halastóhoz, ahol bemásznak a kerítésen, lékeket vágnak és az erdőkerülő négy Rottweiler kutyája rájuk támad. Ketten beleesnek a lékbe, az egyik keresztapa, sokkot kapnak a hideg vízben, majdnem megfulladnak a jég alatt. A rendőrségi vizsgálat lezártáig hírzárlatot rendelnek el.
Linda előkap a táskájából egy névjegyet.
- Mennem kell. Köszönöm a reggelit. Itt a névjegyem, ha gond van, csak hívj fel nyugodtan. Megadnád a telefonszámod? Felhívlak, hogyan érzed magad.
Megadom a mobilszámom, kikísérem a vendéget és letusolok. Átöltözöm és megnézem, mit küldött apa Nusi néninek.
Hajaj, van a sporttáskában minden, ami nekem elég egy egész hétre. Narancs, banán, füge, csokis nápolyi, szaloncukor, csokoládé, ananász konzerv, habkarika, sós rúd, mogyoró, dobozos svéd keksz és az italok. És a lényeg, egy karton Nusi néni kedvenc cigarettájából.
Szóval, egyedül maradok karácsonykor. Nem keresem meg az ajándékaimat, pedig tudom, hogy apa mindig az ágyneműtartóba teszi, ott nem keresem, szerinte.
Befészkelem magam apa szobájába. Elhelyezkedem a franciaágyon, jó kényelmesen. Bekapcsolom a televíziót, jé, ezen legalább száz csatorna van, az enyémen csak negyvenhat. Mi a kettő között a különbség? Hát a felnőtt műsorok!
A legjobb lesz, ha megágyazok, pizsamában töltöm a karácsonyt. Dehogy megyek Bandiékhoz! Nagyfiú vagyok! Egyedül is boldogulok!
Sós mogyoró, sós rúd, édes bor, cigaretta, szexfilm!
Kikapcsolom a mobilomat és kihúzom a vonalas telefont.
Ne zavarjon senki.
Boldog karácsonyt, Krisztián!
Iszom egy nagy pohár bort. Bazsalygok tőle, tényleg finom, még egy pohárral töltök.
A saját ágyamban ébredek. Hallom a porszívó ismerős zaját. Kavarog a gyomrom. Hazajött apa?
- Felébredtél, te lókötő?
Szerencsére Kati néni hangját hallom. Jön is azonnal, megáll az ajtóban:
- Jól berúgtál, fiatalember. Ki az ágyból, már mindent eltakarítottam utánad. Két óra múlva itt az apád! Szerencsére átjöttem, még mindig jobb, ha én találok rád, mint a felmenőd!
- Fáj a fejem, büdös, keserű a szám… rosszul vagyok…
- Nem csodálom! Már keresett az apád, Nusika, a rendőrség… mit csináltál, te gyerek?
- Semmit, Kati néni, semmit…
Az ablakhoz vonszolom magam, kinyitom és mélyet lélegzek a hideg levegőből.
- Meg ne fázz nekem!
Hogyan fázhatnék meg, amikor úgy érzem, mindjárt elégek.
- Hányadika van, Kati néni?
- December huszonhat.
Most törhetem a fejem, mit is csináltam két napig? Mindegy, először is megkóstolom Kati néni húslevesét. Az gyógyít. Minden bajra jó. Én már csak tudom!
Azt hiszem, apának is ennie kell belőle, mielőtt leülünk beszélgetni. Mint férfi a férfivel.
- Yolla -
Video: youtube.c
Kép: internet
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
időrendi sorrend
Boldog, örömteli Karácsonyt kivánok! :)
Puszi Ilona
Ezzel a kis szösszenettel kívánok Mindannyiótoknak nagyon boldog, békés, meghitt karácsonyt, szeretteitek körében: Yolla
Ismét csodálatosat alkottál! Gratulálok!
Jó volt olvasni az írásodat!
Egyúttal nagyon Kellemes Karácsonyt kívánok
Neked, és a családodnak is.
Érezzétek jól magatokat, szeretetben, békességben,
jóságban, és egészségben egyaránt!
Szeretettel ölellek, drága barátnőm: emillio
Szeretetben teljes, boldog , meghitt és vidám ünnepeket kívánok minden kedves látogatónknak!
Sok-sok ajándékot Nektek a fenyőfa alá!
Pussz, Tündér
pusz
Juli