Né(p)vszámlálás
2011. március 18.
Sándor,József,Benedek.
Na,most nehogy azt tessétek hinni,hogy ez valamiféle dzsessz-trió.Nem!
Éz,kérlek szépen számomra a tavaszi letargia fedőnevű depresszió oka.Feleségem messzemenő tevénykenykedési (látod,már kezdek zavarosan beszélni) akarásának az eredménye.
Mert ,ugye,mint általában minden rendes férj szerda este megvásárolom a szokásos öt üveg sörömet,fél kiló tökmagot,két csomag cigarettát.Fotelem elé helyezem a kis széket ráhelyezem,megfáradt két lábam,miután letétbe helyeztem magam. Távkapcsoló kézbe. Már elhangzott a csapatok himnusza,pacsi-pacsi.a játékvezető feldob valamit,az egyik partjelző félreugrik,hogy a valami agyon ne üsse,közösen a két csapatkapitánnyal megkeresik, a bíró az egyikre mutat (biztos azt,hogy ő a hunyó),majd fényképeznek,középen a labda,kézbe veszek egy üveget,sípszó,szisszenés.Megy a mérközés,fogyogat a sör.Ötödik perc,a játékosok szögletberugáshoz helyezkednek.A feleségem a másik fotelbe helyezkedik.Na innen jól figyeljetek,mert ha valamit elmulasztotok,nem ismétlem el még egyszer. A labda száll a tizeneggyes tájékára,két sör landol az asztalkámon. A labda a kapus ölébe esik,én gyanuba. Ugyanis,amikor nejem nekem sört ad,akkor nagy dolog van készűlőben.Mivel a szőnyegporolós-nagytakarítást elvágeztem,hát ülök nyugodtan. Nem sokáig.
-Sándor,József,Benedek-mondja ő.
-Nem! Xavi,Messi,Iniesta-mondom én.
-Az nem érdekel!-így ő.(ez nem lep meg) Csak Sándor,József,Benedek.
Még mindig nem értem,hát megkérdezem:
-És mondd életem fénye,azok hol fociznak?
Úgy nézett rám ,mintha anyósomat szidalmaztam volna.
-Á Nem fociznak.Legalább is nem tudok róla. (keztem hinni,hogy életem párjának is vannak hiányosságai) Névnapoznak !-mondta,és elvette a távkapcsolót. Söt,használta is. Még tiltakozni sem volt időm,mert felemelte a mutató ujját.Ilyenkor kuss a focisnak,mert,hanem jön a....mosogatás.-Ha végighallgatsz,hamarább megbeszéljük,s nézheted tovább.
Nézhetem tovább.Milyen nagylelkű,nemdebár?
De,mit lehet tenni? Felemelem,két kezem,megadólag.
-Hallgatlak egyetlenem! Miről van szó? De,röviden kérlek.
-Röviden! Összeírjuk a Sándorokat.
Megborzadtam. Annyi Sándorunk van.Pénzünk nincs annyi egylejesben. Az órára nézek.Tizenötödik perc.
-Minek? Vegyük elő a tavaszi listát-kezdeményezem.
-Az nem jó már,fiam,-dörögta.Vannak olyanok,akikkel már nem tartjuk a kapcsolatot,továbbá megismertünk másokat. A főnököd is Sándornak keresztelte újszülött fiát,őt is fel kell venni a lisztára.
-Feltétlenül! Sőt kiemelten. A ...rokonaid után persze. Az enyémeknek jó lesz a végén is. Mert a mi családunkban minden ágon nagyapától ükunokáig divat ez a Sándorkodás.Ez amolyan családi népszokás.
Úgy teszek,mitha érdekelne.s kezdem sorolni az ő Sándorait.Gyorsan jegyzetel,a percek gyorsan telnek.Mit lehet tenni, szapora család.
Harmincötödik perc,
-Mind itt vannak!-állapítja meg boldogan.s lengeti kezét.Belefáradt az írásba. - Tovább a te részedről.
Sorolom.Iszok.Félidő.Sorolom!Iszok. Surolom a homlokom,erősen gondolkozok.
-Több nem jut eszembe!-mondom.
-Hogyhogy több nem jut eszedbe?-sipitozza. –Legalább még hármat mondok.
És mondott.Ötöt. A franc vert fel,hogy megint neki volt igaza.Hogy én milyen szerencsétlen vagyok.Kezdődik a második félidő.Kezdődik az ismerősők listája. Harvanadik perc.És még mindig írja. Aztán elméláz,nézi a falon az esküvői képet,mintha arról olvasna.Megvan-csap homlokára örömmel.
-Násznagyunk-csicsergi..(Jövőre leveszem a képet)
Hetvenharmadik perc.Én is még sebtében találok néhányat.
Nyolcvanegyedik perc.Bejön a fiam.Ezt,mega azt,meg amazt a Sándort írtátok.Lellenőrzik a listát.Én lelellenőrzöm az órát.Nyolcvanhat.És egyre ketyeg.
-Azt hiszem ennyien vannak. Megyek,hogy megírjam nekik az üdvözlőlapokat.
Felállt,homlokomra puszit nyomott.
-Holnap majd összeírjuk a Jóskákat-mondta az egyetemes programalkotó biztonságával és ellibegett.
Kapkodtam a távkapcsoló után,katt,aztán....elszomorodtam. A játákosok már bandukoltak az őltözők felé. Ez volt a Chelsea.Holnap lesz a Real.Még szerencse,hogy nem ismerünk egyetlen Benedeket sem.De holnapután már bajnokok ligája sincs.
Felöltőt veszek magamra.
-Hová mész?-kérdi hihető kiváncsisággal.
-Berugni!
-Na,jó,de ne gyere későn haza.!
Behúzom kivülről az ajtót.
A bejegyzést írta: Gyuri
Hozzászólások
időrendi sorrend
Üdv, Jutka