újabb események régebbi események további események
21:08
Tündér új bejegyzést írt a naplójába
11:33
Arnold91 módosította a naplóbejegyzését
11:26
Arnold91 új bejegyzést írt a naplójába
11:16
Tündér új bejegyzést írt a naplójába

Negatív és pozitív

2023. május 10.

Vissza a naplóhoz

Kezdem a negatívval, mert jobb a pozitívval zárni.

Már korán reggel dühöngtem, de az okok egy részét nem írhatom le. Hogy miért korán reggel? Mert már korán reggel szembesülnöm kellett valamivel, amivel ugyan minden nap kell, de már nagyon unom, meg nagyon méltatlan. Hiába pofázok a fateromnak, hogy nagyon gáz és senki nem él így, úgyhogy kezdjen valamit a helyzettel, jönnek a kifogások. Egy csöves szintjén van és ezt a környezetünkre is kiterjeszti! -.- Mint már írtam korábban, nem mozdulhatok több okból kifolyólag sem, de ezekről sem írhatok, viszont kezdek végleg besokallni és el fog durranni az agyam, aztán megyek a híd, vagy a vonat alá és az sem érdekel, ha minden összeomlik, mert ugye jelenleg az tart fent mindent, hogy én maradásra kényszerülök. Minden összeomlana nélkülem, de én is össze fogok már. Nem, nem mehetek el és lehetőségem sincs az anyagiak miatt sem, de ezekről nem írhatok, csupán azért tisztázom, mert párszor már megkaptam, hogy húzzak el. Ennyi eszem nekem is van és nyilván réges rég' lekoccoltam volna, ha tehetném. Egy csapdában vagyok és a falai egyre szűkülnek össze. Amennyire tudtam összehúztam magam, próbáltam alkalmazkodni, de ennél jobban nem megy, mostmár össze fognak nyomni a falak, amikből mintha kihegyezett nyílvesszők állnának ki, amik sósavba vannak mártva. Kb. így érzem magam. A testi fájdalomra ott a morfium. Jó volna a lelkire is alkalmazni. Olyan feszültséget kelt a bennem hömpölygő fos, hogy tombolni tudnék. Szerencsére annyi önkontrollom még maradt, hogy ne tegyem, de ha fater nem lenne itthon, meg nem tartanám magam a Tesómnak tett ígérethez, miszerint nem használok semmi sérülést okozó tárgyat, elszabadulna a pokol. Qrva nehéz visszafogni magam. Erőm sincs leírni még azokat a dolgokat sem, amik publikusak. Jönni fog a "roham". Ez nem a görcsroham, hanem a téboly, ami időnként megtalál bizonyos "triggerekre". 2 napja a terápián lennék, ha feljutottam volna rá és pont jól jönne, bár meglehet, hogy nem így állna a helyzet, mert nem kattintottak volna be a dolgok, mivel nem itthon lennék. Mondjuk akkor megtörténne máskor, szóval oly' mindegy. Tegnap még tele voltam erővel, ma elillant mind, vagyis majdnem mind, mert annyi még van, hogy próbáljak kitartani, de nem tudom meddig fog sikerülni. Az őrület szélén állok. Túl sok és nagy a súly. Nemcsak a fater, a körülmények, meg a maradás kényszere a gond. Vannak más terhek is, de erőm sincs leírni és nem is próbálkozom vele, mert akkor tényleg "rohamba" fordul a kiakadás mértéke. Így sem kizárt. Kezd megbénítani a kín, ilyenkor mindig ez van, úgyhogy próbálok a jóra figyelni, mert az is ért ma már, nem is akármilyen. Hátha kihoz ebből a kezdődő őrületből. Remélem, hogy ez a legjobbkor küldött erő segíteni fog! Írt a fogadott Tesóm megint, de olyan kedves üzenetet és olyan jókor, hogy akkor meg azért bőgtem. Ezt máskor nem írnám le, de már nem érdekel az sem, milyen gáz. Nem tudhatta, milyen állapotban leszek, amikor olvasom, mégis jókor küldte, mert jelenleg a soraiba kapaszkodom. Még a tegnapi posztomra reagált, mert olvasta és biztat, meg szerinte nagyon erős vagyok. Hajjaj, főleg most... Na mindegy, nagyon kedves tőle ez, meg a többi gondolat! Sajnos megint elkerültük egymást, mert 2 órával azelőtt üzent, mielőtt felébredtem. 5-kor keltett a siserehad. Nem írom ki ide a levél tartalmát, mert ugyan államtitkot nem tartalmaz, de személyes holmi, szóval nagyvonalakban annyit róla, hogy továbbra is imádkozik, biztat, erőt kíván benne a Tesóm és szeret (nyilván barátként, de ezt mindig hozzáteszem, mert jópárszor már kombináltak az emberek), valamint rólam is mondott pozitív dolgokat (amiket nem érdemlek meg). A lényeg, hogy olyasmit kaptam és olyasvalakitől, meg pont akkor, amire és akitől, meg amikor nagy szükségem volt! Ha annyira hisz bennem, meg olyannak lát, amilyennek és annyira szeret, akkor nem okozhatok csalódást Neki! Meg is lettem "fenyegetve", hogy megjárom, ha nem vigyázok magamra, (pedig mint mondtam, nem tudhatta, hogy zuhanni fogok). Ő mindig vissza tudott fogni és Isten adja, hogy most is így legyen! Nagyon igyekszem felállni és továbbmenni. Az egyik felem nem lát mást, csak a poklot és egyetlen utat, de azt nem szabad választani és ezt a még józan felem mondja. Isten adja, hogy ez a felem sose hagyjon cserben. Nagyon durva ez a kettősség. Amíg a Tesómról szóló részt megírtam, engedett a bénultság, ami kezdett rámtelepedni (mindig jön, amikor túl nagy a stressz), meg nemhogy nem fordult "rohamba" a kiborulás, de már abba is maradt teljesen. Nyilván nem lettem jól egy varázsütésre, csupán Ő olyan jól hat rám mindig, hogy meg tud nyugtatni. Most nem gondolkodom, mert pengeélen táncol ez a nyugalom. Egyszerre zsong és üres az agyam, meg mindenem. Nagyon könnyen át tudok billenni, de próbálok ezen a térfélen maradni, mert csak akkor tudok észnél is maradni. Pénteken majd kezdünk velem valamit a dokival is. Ott sem egyszerű a helyzet, mivel elkezdtem kötődni hozzá (nem úgy, mint a Tesómhoz) és ezért - ambivalens módon - koccolnék is le. Azért van ez, mert a magamfajta könnyen kötődni kezd, viszont mivel fél a csalódástól, meg az elhagyatástól, inkább megelőzi azzal, hogy hamarabb lép le, minthogy ezeket megtapasztalhatná. Állítólag sokunk kötődik a dokijához és lehet ebben valami, mert a terápián is láttam. Volt ott egy srác, aki mesélte az egyik csoportos ülésen, hogy a dokija szabadságra ment és ezt ő elhagyatásnak élte meg, ezért totál megzuhant és felhívta a dokiját, hozzávágva, hogy ő is cserbenhagyta. Én ilyet nem csináltam sosem, de kicsiben befigyelnek az ilyen érzetek. A lényeg, hogy bezavar a kötődés, mert egyből arra késztet, hogy szálljak ki a helyzetből, mielőtt csalódnék. Mint mondtam, ez közel sem olyan kötődés, mint amit a fogadott Tesóm vált ki, csupán ad egy biztonságot, hogy minden pénteken dumálunk, meg hogy ért (majdnem) mindent és tud is módszereket helyzetekre. Próbálok a terápiában maradni.
Talpon is próbálok maradni. A poszt eleje még baromira sötét képet fest és érvényes is minden, de tisztult annyit a fejem, hogy perpillanat nem akarok a vonat alá feküdni. Hála a Tesómnak!

Valamelyik éjjel egy kedves ismerősöm küldött két fotót, két repülőről. Mondta, hogy a gyereke akkor indul Milánóba és megkérte, hogy fotózzon nekem gépeket. 2-3 hónapja egy másik ismerős maga utazott és mondta, hogy beszállás előtt eszébejutottam, így ő is lőtt egy fotót nekem a nagy madárról. Nemrég egy harmadik ismerős küldött fotókat a Szolnoki Repülőmúzeumban álló gépekről. Vicces (és egyben megtisztelő), hogy egyből rám gondolnak páran, ha repülnek/gépet látnak. :-D Mindig úgy örülök a fotóknak, hogy teljesen felfokozódik a hangulatom.

A bejegyzést írta: Arnold91

Hozzászólások

Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.

Feleségek.hu csevegő

Online felhasználók:

Privát csevegő béta

Csevegő partnerek: