Néhai keresztanyám írta az emlékkönyvembe
2013. április 15.
Kislány voltam, amikor drága jó keresztanyámtól kaptam egy emlékkönyvet, (aki már 22 éve nincs köztünk), amibe akkor írt egy csodálatos verset, amit soha nem felejtek el.
Így szól a versike:
Én tenéked azt kívánom,
Ne érezz bánatot e világon!
Légy víg, de szomorú soha,
Bár a sors nagyon mostoha.
Légy mindig türelmes,
Soha, senkit meg ne vess,
S ki néked jótevőd,
Szeresd, és tiszteld őt.
Jó kívánságaid teljesüljenek,
Borús fellegek kerüljenek,
Ragyogjon reád az ég csillaga,
Mert csillag nélkül sötét az éjszaka.
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Kép nélkül is szép, valós, pozitív gondolatok.
pusz
Juli
Az értékes tudását soha sem hasznosította, csak a családnak rajzolgat néha, nagy ritkán, és költ valami szépet...
Majd néha-néha bemásolok egyet-egyet.. tényleg csodálatosak, és szinte mindet egyénileg, nekem költötték..
Májusban immár 41 lesz a sorszámom.. de csak a sorszám.. a lélek, a psziché (szívem-lelkem) - , még mindig 20 éves..
Akkor névnapomra ezt az emlékkönyvet kaptam, és egy görcsorcsolyát.. nem volt olyan modern, mint a mai görkorik, de emlékezetes névnap volt, az első próba utamon a korival eltörtem a bal csuklóm..
A régi görkorcsolyák olyan szandál kinézetűek voltak, a lábfejen, és a bokánál kellett megkötni a fűzőt, és 2-2 kereke volt elöl-hátul..
Fellapozva az emlékkönyvem... tényleg előtörtek régi emlékek.. van olyan osztálytárs, aki már 20 évesen távozott az élők sorából, és van olyan, aki 40 évesen ment el..
Emléklapon tanárok aláírásai...- nagy része már nem él..
Némelyik versike - könnyeket fakaszt, olyan szívszaggatóan szép..
- *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- *
Ne szerezz magadnak hírt és gazdagságot,
Hisz az nem ad néked örök boldogságot.
Nézd csak a fecskepárt...., s megérted a dolgot,
Csak egy kis fészke van, és mégis milyen boldog!
Csak az tud élni, ki mindig nevet,
Kiből kicsordul minden szeretet.
Kinek a lelke az élettől vidám,
S himnuszt zeng az élet hajnalán.
- *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- *
Csendesen bujdosik a kis ibolyácska,
Épp azért oly édes, épp azért oly drága.
Kövesd a példáját a kis ibolyának,
Hogy te is kedves légy az egész világnak!
- *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- * - *- *
Ha majd egyszer sok év múlva,
hajad fehér, s kezed reszkető,
Kisunokáid közül az egyik
egy könyvet vesz elő...
Nézd nagymama, mit találtam!
S te felnyitod a könyv fedelét,
S eszedbe jutnak a régi emlékek,
melyet már talán takar a sír...
Kisunokáid össze súgnak,
nézd! - a nagymami sír!