Nehéz döntés
2016. augusztus 13.
Hiába tudjuk hogy jól döntöttünk,van döntés amit nagyon nehéz meghozni.Elértünk oda,hogy öreg kutyánktól meg kellett válni.Egyre rosszabb állapotba került,nem látott már,hallani sem hallott,alig bírt botorkálni és napok óta már enni sem akart.Ma reggel már nem akart kijönni az óljából.Papus nagy nehezen kicsalogatta és ő is belátta,hogy elérkezett a búcsú ideje.Kizártam a kenelből,ne tudjon visszabújni az ólba és telefonáltam.
Nem tudjuk meddig bírta volna még,de nem akartuk hogy unokánk lássa kimúlni,ezért döntöttünk úgy hogy most vigyék el,amikor Marcink a másik mamájánál van.
Láttam a kínlódását,a könyörgő tekintetét,hogy vessünk véget a szenvedésének,mégis nehéz volt.
Szultán,menj békével!
A bejegyzést írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sajnálom Szultánt! Ennél többet nem tehettél. :-(
Drága Anyu, megsirattam Szultánt! Bár nem ismertem, de ha valaki nem tudná, nekem a kutya a gyenge pontom, minden kutya, az nyémet is beleértve. Tudom, hogy éppúgy szenvednek, mint mi, éppúgy éreznek és szerintem állat-voltukban épp' olyan okosak. Tudod, az enyém is közel áll már ahhoz, hogy el kell majd búcsuznom tőle, most még tartja magát és igyekszem a hátralévő idejében mindent megadni neki. Egyenlőre elképzelni sem tudom, én hogyan fogom túlélni a veszteséget...
Együttérzésem és gondolj arra, hogy talán már az örök vadászmezőkön futkos boldogan. És a Ti szívetekben örökre ottmarad..:(
Puszi
Szultánunk 15 évig volt hűséges védelmezőnk.Minden hibája ellenére is az életünk része volt.Szerelem volt első látásra,amikor egy ismerős ajánlotta fel,hogy elvihetjük.Mentünk megnézni és a kapuhoz jött két kutyus is.A mamája és az egyik mopsz(akiknek a tenyésztésével foglalkozott a gazdi).Egyszer csak hátúlról előrontott egy zsömleszín "harckocsi",félretolta a többieket,mintegy jelezve,énrólam van szó.Beleszerettünk.Hazahoztuk.Rögtön elfoglalta a lépcső legfelső fokát mint jogos tulajdonát(ezért lett Szultán,egyébként a gazdája Szutyoknak hívta a sötét orra miatt).
Olyan nevet választottunk ami hasonlított hangzásra a már megszokotthoz és kifejezte uralkodói mivoltát is.Egy hibája volt igazából,ha csak tehette megszökött,vagy ha megijedt az égzengéstől.Szétszedett láncot,kerítést.Aztán szép lassan ő is megöregedett,megcsendesedett,majd lassan leépült.Nincs mit tenni...
Állatot csak az tartson,aki ezt is el tudja viselni!
Puszi
Együttérzésem és gondolj arra, hogy talán már az örök vadászmezőkön futkos boldogan. És a Ti szívetekben örökre ottmarad..:(
Puszi