Neked is ajánlom
2016. augusztus 11.
Kicsit lemaradtam, mint az olimpián a hetedik helyezett...Mentségem, hogy a kaput festettem, többször nekiugorva, mert mikor máskor, mint pont akkor esett az eső.
Közben erőt merítettem a heti "bibliámból", amit mindig örömmel olvasok el. Biztos ismeritek már, de ez az az írás, amit korunkbélieknek többször ajánlatos elolvasni. Szép napot kívánok mindenkinek!
Ezt minden héten elolvasom és biz' Isten, erőt kapok tőle...
Sosem
cserélném el az én nagyszerű életemet, a szerető családomat, az én csodálatos barátaimat a kevésbé ősz hajért vagy egy feszes hasért. Ahogy korosodtam, egyre kedvesebb lettem a magam számára és kevésbé kritikus magammal szemben. A saját barátommá váltam. Nem tolom le magam, ha több süteményt eszem a kelleténél, vagy nem vetem be az ágyat, vagy megveszem azt a virágtartót az erkélyre, amire semmi szükség nincs, de jól néz ki.
Felhatalmazva
érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim idő előtt elmennek; mielőtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.
Ki
törődik azzal, hogy hajnali 4-ig olvasok, vagy játszom a computeren? Táncolhatok a régi muzsikára, ha úgy tartja a kedvem és meg is teszem.
Sétálok
a vízparton egy olyan fürdőruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törődöm a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Ők is lesznek öregek.
Tudom,
persze, azt is, hogy időnként feledékeny vagyok. És hát van is néha mit elfelejteni az életből. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszem.
Hát
igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? De a megtört szív az, ami erőt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.
Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megőszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek, és oly sokan, akik nem érték meg, hogy ősz hajszálaik legyenek.
Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törődni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.
Nos,
elmondhatom, hogy nem bánom, hogy öregszem. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az időmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. És minden áldott nap eszem édességet (már ha kedvem van hozzá).
Mindig
mosolyogj és a szívből fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázz!
Szeretettel
ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erősíti az immunrendszeremet!
/Net/
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönöm! Máris jobban érzem magam. :-)
Bizony jó is,hogy már lehetünk önmagunk barátai!A nevetéssel sincs bajom,azt aztán tudok :)
Érezzük jól magunkat,függetlenül attól mit gondolnak mások rólunk!
Ilikém köszönjük!
Puszi
Puszi
Hahaha...jó, hogy megosztottad velünk!
Érezzük jól magunkat,függetlenül attól mit gondolnak mások rólunk!
Ilikém köszönjük!
Puszi