Nem akarok beleszólni, de...
2011. május 18.
Rövidke életem során megtanultam, hogy azok, akik azzal kezdik, hogy:
Nem akarok beleszólni, de...
Na, azok tuti éppen arra készülnek. Ilyen anyósom is. Szeretjük ám egymást. Most így közel 60 km-ről már könnyebb is.
A másik változat, hogy:
Nem akarlak befolyásolni, de...
Ők a jóindulatú barátnők. Pont arra készülnek, hogy lebeszéljenek valamiről, ami nekik nem tetszik. Vagy éppen tetszik. Mondjuk a szomszéd srác. Érthető. Nem vagyok önző, nekem csak egyetlen egy valaki kell. A többit vihetik.
Sajnos azok a mondatok, amit úgy kezdenek, hogy :
Őszintén megmondom...
Azok gyakran nem őszinték. Ha az lenne, nem kéne bizonygatni. Fel sem merülne a gondolat.
Mint, ahogy az sem, hogy:
Sosem bántanék egy nőt, az gyávaság...
Ő volt az egyetlen férfi az életemben, aki bántalmazott. Na, nem sokáig voltam kék-zöld...
Azóta megtanultam, hogy aki így kezdi az ismerkedést, hogy sosem ütne meg egy nőt, és nem akkor borul ki, ha lát is valami konkrétat, az bizony ütni fog.
Azt is tanultam, hogy ha valaki a barátom, akkor nem kell folyton bizonygassa, hogy az, hiszen ez egyértelmű. A tettek többet mondanak a szavaknál.
És azt is, hogy a ha férfi, aki szeret, nem mondja, hogy "szeretlek", mert szerinte ezt éreznem kell, akkor azt valóban érezni fogom. Igaz, néha több időbe telik, mert máshoz szokott az ember lánya.
És... boldog eufória! Rózsaszín köd leszállt... és eljön Joe Black... :)))
Hozzászólások
időrendi sorrend
Csak helyeselni tudok. Ha minden nap elmondjuk, mennyire szeretünk valakit, talán csak magunkkal akarjuk elhitetni.
A barátnő akkor is az, ha rossz a kedve, ha nem ír pár napig.
Máshoz szoktunk? Lehet, de az életben minden változik.
Kérek a ködből ide is!
Ui.: ja, szeretlek:)!
köd marad,
én is, te lökött nőszemély. :))))))))))))))
Szia D.J.!
Lényegében majdnem teljes mértékben egyetértek veled.
Egyedül saját-magamra értve írom és kijelentem.
Soha életemben nem ütnék meg nő, vagy gyermeket.
Aki egy nőt megüt az szememben nem férfi.
Aki gyermeket bántalmaz az a szememben nem ember.
(Viszont már szimbolikusan kérték azt hogy bárcsak inkább pofon-vágtál volna.
Erre a válaszom mindig annyi nem elég amit az élet add?)
Hatásosabb és fájdalmasabb lehet "gonoszabb erő is a lélekre mért pofon."
Én ezt használom tudva ez mélyebb hegesedést okozz ami örökké nyomot hagy de talán tapasztalatként helyes irányba terel.
A legdurvább eddigi szituáció részemről az volt életem során amikor a nő teljes meghasonlásba került és kiborultsági fázisa jeleként ütött, pofozkodott, széttépve rajtam az inget, vadul csapkodva ordítva.
A legidegesítőbb mint utólag elmondta a teljes nyugalom volt tőlem.
Mert én csak szó nélkül megfogtam és felemeltem és bevittem a zuhany alá és hideg-zuhany amíg lenyugodott és első pozitív jelként zokogni kezdet lekuporogva... Mint köztudott pocaklakó pózt vesz fel az ember tudatalatti szinten ha megnyugvásra és biztonságra vágyik felidézve az első emlékei egyikeként.
Ebben az állapotban zártam el a csapot és öntöttem neki egy szíverősítőt.
És teljesen normálisan megszárítkozott és felöltözött.
Közöltem vele hogy itt a vége fuss el véle... Szerencsére kapcsolati szint szerint az elején. Elmagyaráztam neki hogy milyen volt és ez nem elfogadható számomra, mivel önmagam nem érzem biztonságban vele.
Szakításunk teljes nyugalomban történt meg.
Ja és mi volt a düh forrása rám...
Az ő telefonjáról az uccsó egységekből intéztem egy részvétnyilvánítást...
És hogy lehet saját-magát lelkileg pofon vágni az embernek ezt akkor tapasztalta meg amikor leellenőrzésképen felhívta a számot.
Ezért is minden kapcsolat alapja a bizalom.
(Szerintem...)
Pux. üdv. Lacó
Lényegében majdnem teljes mértékben egyetértek veled.
Egyedül saját-magamra értve írom és kijelentem.
Soha életemben nem ütnék meg nő, vagy gyermeket.
Aki egy nőt megüt az szememben nem férfi.
Aki gyermeket bántalmaz az a szememben nem ember.
(Viszont már szimbolikusan kérték azt hogy bárcsak inkább pofon-vágtál volna.
Erre a válaszom mindig annyi nem elég amit az élet add?)
Hatásosabb és fájdalmasabb lehet "gonoszabb erő is a lélekre mért pofon."
Én ezt használom tudva ez mélyebb hegesedést okozz ami örökké nyomot hagy de talán tapasztalatként helyes irányba terel.
A legdurvább eddigi szituáció részemről az volt életem során amikor a nő teljes meghasonlásba került és kiborultsági fázisa jeleként ütött, pofozkodott, széttépve rajtam az inget, vadul csapkodva ordítva.
A legidegesítőbb mint utólag elmondta a teljes nyugalom volt tőlem.
Mert én csak szó nélkül megfogtam és felemeltem és bevittem a zuhany alá és hideg-zuhany amíg lenyugodott és első pozitív jelként zokogni kezdet lekuporogva... Mint köztudott pocaklakó pózt vesz fel az ember tudatalatti szinten ha megnyugvásra és biztonságra vágyik felidézve az első emlékei egyikeként.
Ebben az állapotban zártam el a csapot és öntöttem neki egy szíverősítőt.
És teljesen normálisan megszárítkozott és felöltözött.
Közöltem vele hogy itt a vége fuss el véle... Szerencsére kapcsolati szint szerint az elején. Elmagyaráztam neki hogy milyen volt és ez nem elfogadható számomra, mivel önmagam nem érzem biztonságban vele.
Szakításunk teljes nyugalomban történt meg.
Ja és mi volt a düh forrása rám...
Az ő telefonjáról az uccsó egységekből intéztem egy részvétnyilvánítást...
És hogy lehet saját-magát lelkileg pofon vágni az embernek ezt akkor tapasztalta meg amikor leellenőrzésképen felhívta a számot.
Ezért is minden kapcsolat alapja a bizalom.
(Szerintem...)
Pux. üdv. Lacó
A barátnő akkor is az, ha rossz a kedve, ha nem ír pár napig.
Máshoz szoktunk? Lehet, de az életben minden változik.
Kérek a ködből ide is!
Ui.: ja, szeretlek:)!