Nem csalódtam

2022. február 17.

Vissza a naplóhoz

2016. október 18.-i jegyzet:

Apám alakított megint, de már nem is lepett meg, csak fárasztó. Olyan tehetetlen, hogy az már fáj.
Úgy volt, hogy ma megyünk fel a házidokihoz. Tegnapelőtt délben hívta a Gabi, hogy inkább tegnap menjen és vigyen neki diót, mert kell. Hallgatott arról, hogy dokihoz kell menni és az kedden esedékes, rávágta, hogy oké. Mikor letették a telefont, akkor nekem rinyált, hogy ez így nem jó, mert dokihoz kéne menni. Mondom neki, hogy a Gabinak kellett volna mondanod, nem nekem, állj már ki magadért! Mindenki ugráltat, mert hagyod és mindig mi szívunk, mert nem vagy képes megmondani az embereknek, hogy nem alkalmas és mindig másokhoz igazodsz, a mi dolgaink meg tolódnak. Nem az a baj, hogy segít, de úgy kéne, hogy mindenkinek jó legyen. 3 hónapja nem látott a háziorvos, mert nem tudtam felutazni, kellene már mennem. Hétfőn nem jó, mert délután rendel és estére érünk haza, viszont nincs világítás a dűlőben, nem jó estére érkezni. Kedden reggel van rendelési ideje, akkor jó lenne, de hogy' képzelem, mikor a Gabinak akkor nem jó. Hamarabb tudtuk, hogy menni kell, szóval a Gabinak kellene alkalmazkodni. Nem hiszem el, hogy egyetlen napot nem tud várni! Mikor mondtam apámnak, hogy mondja meg neki hogy csak kedden jó, akkor azzal jött hogy "de a Gabi annyit segít és igazodni kell hozzá". A jó életbe! Ha nem másoktól függene, nem volna ez. Mi az, hogy "kell"? Mi ez, rabszolgaság? Fejét veszi a Gabi, ha módosít az időponton, vagy mi a tököm? A Gabi hisztis, ha valami nem úgy van, meg nem akkor, amikor ő akarja, akkor patáliát csap, apám pedig meghunyászkodik. Fárasztóak! Ja, meg azt mondja nekem, hogy anyagilag is jobb volna, ha mennék vele. (90%-os igazolványom van.) Megint a hasznot látja bennem. -.- Mondom neki nem fogok holnap utazgatni két kg dió miatt, aztán holnapután a doki miatt, ennyit nem tudok járni. Mikor mondtam, hogy vigye fel holnap a diót és kedden felmegyünk a dokihoz, azt mondja "a f@szom fog 2× utazni". Nyáron naponta is fel tudott utazni a Gabihoz! Teljesen bele van hülyülve. Tegye, de ha a kölykéből él, akkor azt se szarja le! Máskor sem kéne, de így undorítóbb. "A Gabi segít és azt kell tenni amit kér." Tényleg? Ennyi erővel engem sem szarhatna le, mert én meg azzal segítek, hogy van mit ennie, van hol laknia (illetve itt már ingyen lakunk, de eddig félig én fizettem az albérletet), most benne vagyok a rezsiben, a kajában, meg a mellékes dolgokban is, mert ő csak özvegyi nyugdíjat kap, abból nemsok mindenre futná, a munka meg ugye büdös. Mindenbe beszállok jócskán és telibeszarja a fejemet! A Gabinak a pénzével jön. Én is pénzelem, ha ilyen szinten ítél meg minket (ami ocsmány), akkor én nem érdemlek meg egy kis törődést? Nem az anyagiak miatt kellene emberszámba vennie, de az ő fejével gondolkodva mondom. Attól tart, hogy ha nem úgy táncol, ahogy a Gabi fütyül, akkor többet nem húzza ki a fekáliából. Érdekes, engem is fej, mint egy tehenet, esetemben nem fél? Nem hát. Nyugodt, mert nem tudok elmenni innen, csak ez nem fog már így menni. Informálódom, hogy milyen lehetőségeim vannak elhúzni ebből a pokolból. Nem dolgozik, mert a Gabi meg én gyakorlatilag eltartjuk. Neki ez így tökéletes, hogy lógatja a lábát, a két marhát meg kiszipolyozza. Nem tudom mit hisz; ha nem dolgozik, ránk számít anyagilag és valamelyikünknek baja esik, akkor arról az oldalról nem számíthat anyagi biztonságra. Hogy' élhet valaki ilyen felelőtlenül? Hogy' tud úgy nyugodtan lefeküdni minden este, hogy bármikor anyagi válságba kerülhet? Mit csinál, hogyan fog megélni? Azt mondja nem tudja. Nem kapott észbe, hogy dolgoznia kéne, hogy legyen miből élnie olyan esetben. Tudvalevő, hogy önző, szóval most gondolkodom úgy. Ne gondoljon arra, hogy kihasznál, gondoljon magára, mint mindig. Nem félti magát, hogy éhen hal, eladósodik, stb.? Hihetetlen! Ezeket megmondtam neki és mi volt a reakciója? "Majd megoldom." Gratulálok! Akkor kell kapkodni, nem ám bebiztosítani magát.
Megmondtam ma neki, hogy muszáj eljutnom az orvoshoz, ha nem kísér megyek egyedül, persze megint magát féltette "ha bajod lesz az úton, akkor én megyek a börtönbe, te hülye vagy?!" Mondom nem hülye vagyok, hanem én tudom a kötelességeimet, te nem tudod a tieidet (nem a kíséretre mondom, hanem általában). A saját egója csapdájába esett, így azt mondta feljön kedden velem, mert fél, hogy felelősségre vonják, ha bajom történik az úton. Morgott, hogy utazgathat 2 nap is. Mondom ne én legyek a hibás azért, mert a Gabi csinált neked pluszprogramot és te képtelen vagy kinyitni a szádat, hogy megmondd: dolgod van, kéred a türelmét. Ennyit kellene csinálnia, de képtelen és nekem puffog, hogy mindenki borítja a programjait.
Zizeg az agyam tőle. Ez csak egy volt az aznapi húzásai közül.

Nagynehezen azt mondta vasárnap, hogy jön velem a dokihoz ma, de tegnap még éjjel 3-ig a Gabinak a dióját törte. Én lefeküdtem időben, hogy kelünk reggel. Éjjel 1-kor keltett, hogy nincs jól. Mérges voltam/vagyok, mert már ki van merülve, mivel robotol a szomszédnak is, a Gabinak, a magunk dolgait is csinálja a ház körül, de van, hogy odáig el sem jut, mert elmegy az ideje, meg az energiája a másoknak történő pattogással. Tegnap panaszkodott, hogy a szíve szarakodik. Mondom feküdj le! "Meg kell törni a diót!" Hihetetlen. Lefeküdt ő is, de 3/4 5-kor megint ébresztett, hogy adjak édességet, mert éhes (kaja nem volt). Félkómában elővettem a hátizsákomból a mai utazáshoz szánt kekszemet és odaadtam. Mire elaludtam, már kelhettem, fél 7-kor ébresztett a mobil. Ez a másfél, vagyis 1 és 3/4 óra alvás lóf@$zt sem ért. Azt sem tudtam fiú vagyok-e, vagy lány, hullafáradt voltam, ráadásul dermesztő hideg volt a házban, sejtettem, hogy kint mégrosszabb vár, de a muszáj az nagy úr, kezdtem öltözni. 8:19-kor indult volna a buszunk. Keltettem apámat 7-kor. Motyogott, hogy hullafáradt. Mondom én is az vagyok! Elkezdi nekem nem kellett diót törni. Mondom neked sem KELLETT. Senki nem kötelez, főleg mikor tudod, hogy másnap reggel utaznunk kell, meg nem kötelező mindenkinek pattogni. Azt mondja mindjárt felkel. Na persze, ezt ismerem. Fel voltam öltözve, villámgyorsan bedobtam egy kis gabonapelyhet, aztán irány fogat mosni. Fél 8-ra végeztem. Apám még mindig aludt. Este nem fürdött megint, mert "nem ért rá". Nem boldogított a tudat, hogy le fog égetni az úton a bűzölgéssel, mondtam neki, hogy fürödjön le, a 9:19-essel megyünk. Ő nem kel fel, mert hulla. Gratulálok! Mondom neki nagyon felelősségteljes vagy. Mutatja az is, hogy végkimerülésig hajtod magad MÁSOK diktálására, miközben vigyáznod kéne magadra miattam is, magad miatt is + mindig eljátszod ezt a "nincs kedvem/nem tudok felkelni"-t. Az élet nem olyan, hogy azt teszel, amit akarsz és nem teszed meg, amit nem akarsz! Nem igaz, hogy 54 évesen ezt nem tudja! Megint mások miatt szorult háttérbe a mi teendőnk. Ha vállalom, hogy gondozom egy családtagomat, akkor minden mást ahhoz igazítok. A család (kellene hogy legyen) az első, de ő inkább pattog idegeneknek, csak hogy kapjon ezt-azt, minden más le van szarva. Na, mindegy, szóval nem jutottam fel az orvoshoz megint. -.-
Visszaaludtam én is, mert képtelenség volt a fatert felkelteni, hulla is voltam, meg velem ne jöjjön végig Pestig büdösen. Én fürödtem este, neki is volt még melegvíz, de kihűlt, addig diózott. Megmelegíteni meg nem akarta, mert hulla. Na persze. Mikor nem volt fa és melegíteni sem tudtunk vizet, én inkább a jéghideg vízzel + szappannal megmostam legalább a hónaljamat + egyéb kritikus alkatrészeket. Azt mondja a hidegvíz szart sem ér. Mondom jobb, mint a SEMMI és amúgy sem kell megvárni, amíg olyan büdös leszel, hogy nem segít a mosdás, plusz létezik dezodor!
Borzasztóan igénytelen. Engem ne égessen! Holnap akar menni, vinni a diót a Gabinak, de én akkor megint nem jutok orvoshoz, mert hétfőn-szerdán délután rendel, aztán mire elérnénk a buszt és hazahozna, szart sem látnánk a koromsötét dűlőben. Csütörtökön megint nem jó, mert jön a Mekk Elek felrakni a polikarbonátot a teraszra. Pénteken meg változó a rendelési ideje a dokinak, nem fogok azért felcaptatni Pestre reggel, hogy ott kiderüljön: csak délután rendel. Mondom apámnak, hogy fel kell hívni, akkor meg tudja mondani, hogy pénteken hogy' rendel. Jött a "nincs pénz a sim-kártyán és feltölteni sem tudom" kifogás. Csak jövőhét kedden jutok fel, ami nem baj, csak nehogy addig megint bekrepáljon a lábam. Nem véletlenül mondtam, hogy mostanság menjünk, amíg még jó. Tegnap megint reszkettek, mert ott álltam a lavór felett, míg a felsőtestemet megmostam. Utána belepasszíroztam magam, de az izmaim akkorra elgyengültek. Mikor végeztem és bejöttem lefeküdni, még az ágyban is reszkettek.

A kórság most csak ízületeket, mellhártyát, bőrt piszkál és stagnál, sőt, az erőm néhány napja jobb, fel tudok kelni fél-egyórákra + az evés sem az asztalra borulva történik. Étvágyam is kezd lenni. A fulladás még mindig masszívan kitart, egy mondatot is úgy sikerül elmondani, hogy 2-3× nagy levegő szakítja meg. A Ventolinból meg nem fújkálhatok annyit, amennyiszer fulladok, így is igyekszem kitolni a használatát és akkor fújom be, amikor már nagyon nem kapok levegőt. Használ, fél-egyóráig nem úgy veszem a levegőt, mint Darth Vader.

A sparhelt megvan, fűt, mint a barom.

A bejegyzést írta: Arnold91