Nem öröm...
2014. március 2.
nekem sem az, ha káröröm.
Végre kiszabadulunk a kertbe és a már majdnem elfelejtett kellemetlenségek ott ismét a látótérbe kerülnek. Szerencsére senki nincs, aki ezt megerősítené, előhozná, egyelőre, de amikor kiérek a telekre, nem kell azt ismételten a fejemre olvasni, én látom előre a sötét jövőt. Élesen tör rám, ha akarom, ha nem.
Kezdjük a telekre való bejutásnál.
Nem arra van az utam. Részemről ez nem legális. Tudom, de a szokásjog, a felebaráti, elsősorban a testvéri szeretet feljogosít arra, hogy ezzel ne foglalkozzak... minek akkorát kerülni. Erre van a rövidebb. De ha egyszer mégis foglalkoznom kellett vele az elmúlt években. Már majd elfelejtettem... Foglalkoztat, mert ott lóg a levegőben a megoldatlansága. Meg a bosszúság, ami ezzel együtt járhat.
Nincs nekem a szomszédokkal az égvilágon semmi bajom, de olyan önzők.
Elkezdett mindenki keríteni. Már ez is olaj a tűzre. Nem volt ez szokás korábban, egy elkezdte, a többi folytatta. Engem mindenki kihagyott, de már teljesen bekerített.
Én vagyok az utolsó mohikán, aki a szabadságot többre értékelem? Hiszen, aki be akar jutni egy területre annak semmi sem jelentheti az akadályt. Csak magunknak okozunk nem kevés kiadást, ha azt hisszük ezzel elejét vesszük minden kellemetlenségnek. Hát nem. Még egymásnak is, mert ellenségességet szül.
Kerítés helyett, inkább a természetesnek vagyok a híve, még ma is. Nem volt nekem semmi bajom, amíg nem kerítettek körbe. Azóta számolom hányszor hatoltak be a területemre illegálisan. Okoztak rengeteg bajt, hatósági eljárást, és anyagi megpróbáltatásokról nem beszélve. Mert a helyreállítás sincs ingyen.
Nem tudom mi az, ami a kerítés mellett szól, vagy ellene... hát egyedül vagyok ebben azt hiszem. Mi lehetne a megoldás, hogy mindenki megnyugodjon végre?
Abból kiindulva, hogy egy külterületen lévő telekre, ahová ritkán téved oda a tulajdonos, még ha tehetné is, sem tudja megakadályozni a vandál, másként gondolkodókat. Ellenkező időpontban landolnak. Egymás életét keserítjük, de tudjuk e az okát? Nem egymástól van félni valónk..., amikor kerítünk, és mégsem tudjuk levetkőzni azt, ami az enyém, az az enyém.
Valami megoldást mégis csak kell találnom. :-)
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Maga a kerítés egyébként csak arra jó, hogy az ember érzi, hogy, ez az én birtokom, azt csinálok, amit akarok.Másra nem is jó, mert aki be akar jönni hivatlanul,egyszerűen elvágja a drótot.A kerítés alatt pedig az állatok vidáman közlekednek, mint az én kutyám, nagy bánatomra..
Azt szokták mondani, az én házam az én váram..Én a bekerítés híve vagyok. A szomszédban két telek van együtt, csak a középen lerakott járda választja el őket. Én vagyok a szenvedő alanya, ugyanis amelyik szomszéd éppen kint van, az nekem panaszkodik.Külön-külön mindegyiknek igaza van..