Nem temetem a munkát
2017. október 28.
Reggel-még a napsütésben-kivittem a sógorom a temetőbe, majd haza is szállítottam. Aztán elmentem a 35-ös út melletti nagy zöldségeshez, képzeljétek, nagy gúlákban állt a karfiol á. 159Ft/kg, mindjárt vettem is két nagy fejet, holnap rántott karfiol lesz.
Aztán hozzákezdtem itthon a kerti munkát, főznöm nem kellett. Azért jó dolog ez az ásás, mert legalább ilyenkor tudom, miért fáj a lábam és a derekam. De nem nyafogok, böcsülettel felástam az ágyásokat, sőt még a 20 m-es fenyőfám alsó ágaiból is fűrészeltem le néhányat, hogy ne árnyékoljanak és arra is gondolva, ha netalán egyszer kicsavarja a szél, annyival kevesebb súly essen a szomszédra, vagy az én portámra.Mert semmit nem lehet tudni előre...Szóval mára elég volt a munkából..
Ja, igen, a madaraknak is beszereztem az eleséget, mert már nagyon követelőznek..
A bejegyzést írta: Ilona
Hozzászólások
időrendi sorrend
Sziasztok lányok! Amiket tőletek olvasok, mindig eszembe jut, mennyire hasonló a sorsunk. Mindenki teszi a dolgát, néha szinte ugyanazt, mint a másik. Milyen érdekes is ez?
Ilike pl. azt írja, hogy az ásózás mellett még arra is gondot fordított, hogy a nagy fenyőfája alsó ágait levágja. Dettó ezt tettem én is, mintha összebeszéltünk volna, ami a diófalevelekkel együtt aztán úgy égett, mint a zsír.
Te meg Ágikám, olvasom a hsz-ed, nagybecuccoltál! Hát a megszokott cipőkhöz való ragaszkodás nálam azt jelenti, hogy kivétel nélkül szakadásig és még utána is kint landol a kertben, nem tudok tőlük megválni. Több cipő közül válogathatok, egyik "szebb" mint a másik, egyikből a másikba teszem a betétet, ami nélkül én már lépni sem tudnék. Csak meg ne lássa senki a kisujjamat, ami félig már kikandikál! Nincs is azoknál kényelmesebb lábbeli! :-)
Én viszont most először láttam egy szarkát, fekete-fehér a tolla és nagyon szép volt... Ritka arra mifelénk!
Puszi a dolgozóknak! :-)
Igen,hasonlóan tesszük a dolgunkat.Kertészkedünk,sütünk-főzünk,csinálunk mindent,amit csak kell,mert tudjuk,senki nem csinálja meg helyettünk.
Én a tujám alsó ágaiból vágtam a temetői csokromhoz.Ha nem visz el addig a szél,holnap délután kerítek sort a temető látogatásra.
Puszi
Ilike pl. azt írja, hogy az ásózás mellett még arra is gondot fordított, hogy a nagy fenyőfája alsó ágait levágja. Dettó ezt tettem én is, mintha összebeszéltünk volna, ami a diófalevelekkel együtt aztán úgy égett, mint a zsír.
Te meg Ágikám, olvasom a hsz-ed, nagybecuccoltál! Hát a megszokott cipőkhöz való ragaszkodás nálam azt jelenti, hogy kivétel nélkül szakadásig és még utána is kint landol a kertben, nem tudok tőlük megválni. Több cipő közül válogathatok, egyik "szebb" mint a másik, egyikből a másikba teszem a betétet, ami nélkül én már lépni sem tudnék. Csak meg ne lássa senki a kisujjamat, ami félig már kikandikál! Nincs is azoknál kényelmesebb lábbeli! :-)
Én viszont most először láttam egy szarkát, fekete-fehér a tolla és nagyon szép volt... Ritka arra mifelénk!
Puszi a dolgozóknak! :-)
Nem volt olyan hasznos a napom,mint a tiéd,de most erre volt szükség.Nekem még van bőven madáreleségem,rakok majd ki én is,mert nálam is jártak a cinkék már felmérni a terepet.
Puszi