Nem tudok aludni!
2012. november 6.
Álmatlanul forgolódok, kósza gondolatok kergetik egymást. Réges - régen, mikor még éppen csak hogy kinőttem a gyerekkorból, és az érdeklődési köröm az olyan, és egyéb hasonló dolgok között merült ki, mint a sportok, a lányok, a szórakozás, az utcai csetepaték, és a mozizás. Átvillan egy pár emlék, eszembe jutnak jó és kevésbé jó cselekedetek, az első randim, az iskolai viselt dolgaim, a repülési emlékek, mikor még a hőskorban egy osztálytársam elcipelt magával a Dunakeszin lévő vitorlázó reptérre. Első látásra beleszerettem a repülésbe, amit egészen addig csináltam, amíg csak nem jött egy másik szerelem, - az autóvezetés! Mert ugye aki egyszer benzingőzt szagolt….
A taxival való találkozásom úgy látszik, meghatározóvá vált a további életemre. Visszagondolok az ősrégi kezdésre, mikor még, - mint riadt szemű ifjú - először léptem át az akkori állami Főtaxi vállalat Kerepesi úti műhelyének portáját! Lakatosinasként a Főtaxi vállalathoz vittek minket, a szakmunkásvizsga gyakorlati vizsgamunkáját elvégezni. Sohasem felejtem el - Moszkvics 403 típushoz „hátsó ajtó külső lemezelés” volt a feladatom. Szép munka, - komoly munka volt! Telve vágyakkal, reményekkel izgatottan várva, hogy vajon miként fog alakulni az addigi életem! Aztán csak úgy múltak, rohantak el a hetek, - hónapok, miközben - mint ifjú hadköteles, az akkori MHSZ - nél sikerült megszereznem a hőn áhított jogosítványt! Büszke jogsi tulajdonosként elhatároztam, hogy ezen túl gépkocsivezetéssel fogom megkeresni a kenyérre valót! Pár hónapnyi örömködés után jött a szomorú hír, - be kell vonulnom katonának, mert a hazának szüksége van rám! Így aztán a rám kimért sorscsapást közel 26 hónapig kényszerű belenyugvással tűrtem! ……..
……Egyszer csak arra ocsúdtam fel, hogy nyitva áll előttem a nagybetűs ÉLET kapuja, és immár civilként kell helytállnom! Egész odáig visszamenve az időbe, - kezdődött a taxis múltam!
Elmentem a Kertész utcai un. „Ciklop” garázsba érdeklődni: - mi a feltétele, hogy taxi vezető lehessek? Örömmel fogadtak, és közölték, hogy nagyon jókor jöttem, mert a túrataxi üzletágnál azonnal kezdhetek - a taxis tanfolyam elvégzése után! A kockás taxira csak 3 – 4 hónapi garázs sofőrség után ülhetek!
- Különben is Öcsi, Te azért jöttél, mert szeretsz vezetni, és itt bőven lesz rá alkalmad! Járod az országot, szállodákban alszol, napidíjat is kapsz, meg itt több a fizetés is! – volt elhúzva a mézes madzag. (Azt bezzeg nem említették, hogy kockás taxisként a fizetésem 3-4 szeresét is megkereshetem a borravalóval együtt)
Tetszett a dolog, tehát örömmel vártam a felvilágosító tanfolyam végét, és másnap, miután felszereltem, - megkaptam életem első igazi személyautóját, egy Varsava típusút! Még mindig emlékszem: JA 86-94. Szép fekete rendszám, fehér betűkkel. Az örömtől reszketve, izgatottan kerestem az emeletes garázsban a leállított taxik között! Gyönyörű álmaimat még az sem lohasztotta le, hogy az első fuvarom a Vízügy szolgálatára állásról szólt! (Tűző nap, földutak a gátrendszerek tetején, por, meleg, izzadás, vagy - eső, sár, csúszkálás) Mindez napi kb.: 400-500 km. körül! Egy szép napon aztán a bejelentkezéskor kapott diszpón a kiállás helye a Lumumba utcai filmgyár volt. Olyan világba csöppentem, amiről az átlagemberek azt hiszik, hogy csupa fény, pompa, csillogás! A valóság az, hogy a filmes világ olyan, mint egy Potemkin falu, - csak a látszat! Valójában igen kemény és komoly munka! Láttam híres és kevésbé híres színészeket smink nélkül, szürkén, fáradtan, törődötten. Volt közöttük kedves, és volt nagyon hisztis is, - akár az élet egyéb területén. Ha nem kellett sehová sem menni, akkor ott lógtam a műtermek között, és figyeltem a jelenetek forgatását. Sok olyan, - azóta már szállóigévé vált történet szem és fültanúja voltam, ami kering a színészek és a filmgyártás szakemberei között! Olyan színészekkel kerültem munka kapcsolatba, akikről a mai fiatalok csak filmekből tudnak. Sajnos, a legtöbbjük már nincs közöttünk!
A bejegyzést írta: emillio
Hozzászólások
időrendi sorrend
Köszönjük ezt az izgalmas vallomást! Jó volt belepillantani!
Pussz,
Tündér
Azok voltak a szép békeévek!
Pussz: Yolla
Szia, nagyon tetszett az írásod, jó volt belepillantani a fiatal Emillio életébe. :-)
Hát még amit le sem merek írni! De, - mint tudjuk, - a fiatalság bolondság! Igazából nem szándékoztam ennyire megnyílni, mert tulajdonképpen egy ember addig érdekes, amíg nem ismerik ki. Mégis ezt dobta a sors! Némi szemelvény , amit ha összeraksz a többi személyemet érintő írásommal, - megismered az életem!
Köszönöm, hogy olvastál!
Pussz: emillio
Kedves Emillio!
Ezért már érdemes volt álmatlanul forgolódnod. Én is szoktam. Mert a kósza gondolataid a végére egészen összefüggő történetté kovácsolódtak.
Szeretem, ha magadból egy picit megosztasz velem, velünk. Közelebb hoznak egymáshoz. Az életünk csak egy múló pillanat. Tele ilyen és ehhez hasonló megvalósíthatatlan vágyakkal, álmokkal, és a vége?.... De te megtaláltad a számodra megfelelő helyet.
Nagyon szépen körülírt történeted bennem értésre talál.
Nem könnyű az élet, ezt mindannyian tudjuk.
Tetszik a "hogyan" jutunk el egyik helyzetből a másikba "útleírásod"... Hiszen az egész életünk egy hosszú út, amit magunknak kell bejárni, ami tele volt jó és rossz, kellemetlen és csodálatos "élményekkel".
Pussz,
Éva
Köszönöm, hogy olvastál! És amit a barátságról írtál, - azt még jobban!
Pussz: emillio
Ezért már érdemes volt álmatlanul forgolódnod. Én is szoktam. Mert a kósza gondolataid a végére egészen összefüggő történetté kovácsolódtak.
Szeretem, ha magadból egy picit megosztasz velem, velünk. Közelebb hoznak egymáshoz. Az életünk csak egy múló pillanat. Tele ilyen és ehhez hasonló megvalósíthatatlan vágyakkal, álmokkal, és a vége?.... De te megtaláltad a számodra megfelelő helyet.
Nagyon szépen körülírt történeted bennem értésre talál.
Nem könnyű az élet, ezt mindannyian tudjuk.
Tetszik a "hogyan" jutunk el egyik helyzetből a másikba "útleírásod"... Hiszen az egész életünk egy hosszú út, amit magunknak kell bejárni, ami tele volt jó és rossz, kellemetlen és csodálatos "élményekkel".
Pussz,
Éva