Nem volt miről írni

2022. április 24.

Vissza a naplóhoz

2017. december 23.-i jegyzetem:

mert nem történt semmi olyan és kedvem sem nagyon volt/van hozzá. Ilyen se' gyakran van, hogy én már 6:15-kor bejegyzést írok, de 3/4 3 óta virrasztok, mert olyan szélvihar van megint, hogy felébresztett és a ház is úgy recseg, hogy nem tudok nyugodtan aludni. Hulla vagyok már. Amúgy sem alszom rendesen egy ideje megint.

Nem akarom elkiabálni, de talán a fa alatt nagy ajándék vár minket, mégpedig egy ház. Igaz, hogy messze van és 3,5 milka, de fizethetünk részletekben (egy kis önerővel kezdve) és nagy a ház. Jó az állapota (kisebb javítások kellenek csak), mert lakták eddig, csak beteg a tulaj és valamiért eladja. Sürgős neki is, nekünk is, szóval le van beszélve, hogy januárban elkezdődik a hivatalos lepapírozása a dolgoknak, úgyhogy remélem végre rendbejövünk. Láttunk fotókat róla, kívül a vakolat pereg, de ez nem számít, majd megcsináljuk, a fő a lakhatósága. Belül nagyon jó, van 3 szoba, konyha, fürdő, spejz. Frissen van meszelve, a parketta is frissen lakkozott. Ha lezajlottak a hivatalos dolgok, akkor fogom csak biztosnak tekinteni. Mindenesetre most nyugodtabb vagyok, rám is fér ez a reménysugár, mert már kezdett az optimizmusom cserbenhagyni. Kezdek befordulni megint, sokminden miatt, de ez a kilátástalanság is rátett, szóval legalább ezen a téren csitu van kicsit.

Mindig elfelejtem leírni, hogy lesz/van egy kölyökkutyám. A Pistiék adják, egyelőre még náluk van, mert nem tudtuk, hogy hová tudunk költözni és albérletbe nem vihettük volna, mert nagytestű lesz (shar pei + puli keverék), meg gondolom nem is engedték volna, ígyis necces volt, hogy a már meglévő kutyát és macskákat vihetnénk-e. Most 2 hónapos a kutya, fekete Ő is, kicsit göndör a bundája neki is és neki is van fehér szőr a mellkasán. Pont olyan mint a Szutyok volt. Az Alex nevet kapta tőlem. Készenállok egy új kutyára, fogom tudni önmagáért szeretni. Az Alex léte nem írja felül a Szutyok emlékét. Várom nagyon, hogy hozzám kerüljön. Szeretném jó helyen tudni azt a kutyát - magamról és az öregemről tudom, hogy szeretjük és jól bánunk az állatokkal, de arról semmit sem tudhatok, hogy milyen körülmények közé adnák, főleg hogy szeretik a piát és nem foglalkoznak az állatok lelkivilágával, meg életkörülményeivel. A többieknek ígyis rossz és ez bosszant, szóval mindkettőnknek hasznára válik, ha idekerül. Kapóra is jön a kertes ház egy leendő nagytestű kutyának, ha Isten is úgy akarja, hogy oda költözzünk. Hálát adok Neki mindazért, amit mostanság is tesz értem/értünk. Sorra jönnek az áldásai és ahogy kértem, megadta az erősebb vállat és a nyugalmat is mindig, mikor kértem, meg az útmutatást.

Örülök, hogy életjelet kaptam az egyik jóbarátomtól is. Aggasztott, hogy mi lehet vele.

Mostanság hiányzik a vezetés. Jó volt, amikor szabad voltam és mehettem, amikor és ahová kedvem volt. Meg is nyugtatott. Volt, hogy előbbi céllal szálltam kocsiba és mire észbekaptam, már 160 km-t tettem meg. Régóta fáj a fogam egy 190E Mercire.
A 'kockaMerci'. Nem a kategória csajmágnes híre miatt (amúgy sem a világom a kivagyiság, meg a kocsira és egyéb külsőségekre bukó nők, úgyhogy nem arra mennék, hogy a járgánnyal hódítsak), hanem mert jó kocsi. 30 éves a konstrukció, de még mindig van presztízse és ez tényleg autó, jól összerakva. Mi mást is várnánk egy Mercitől, a németek precízek. Tuningolva megy, mint a veszedelem, volt szerencsém kipróbálni, ha csak utasként is. Elég drágák használtan is, főleg amelyik jól meg van kímélve, meg nem a fapados szériából van, de inkább gyűjtögetnék rá. Ideje kivenni a kezemet a biliből. :-D

A bakizás továbbra is megy.
Nemrég majdnem sikerült leégetni mindkét lábamat a fürdővízzel. Nem érzékelnek rendesen (a kezem se' érezte forrónak a vizet) és beleálltam, jó is volt kb. 3 másodpercig. Utána kaptak észbe az idegeim, hogy rohadt forró a víz és számoltam a csillagokat, pedig gyorsan kikaptam a csülkeimet.

A bejegyzést írta: Arnold91