Nőből vagyok
2019. október 20.
Nőből vagyok
Jómagam kicsit több mint tíz éve vezetek. Imádok lájtosan versenyezni. Múltkor 150-nel repültem, amikor engedtem, hogy apám megelőzze a Hondával a kis vaspunci Renault-mat a kanyar előtt. Voltam már egyszer árokban úgy, hogy megcsúszott a leves az anyósülés küszöbén, lerántottam a kormányt és az árok a lábam, pontosabban a kerekeim közé került, majd egy ugyanolyan hirtelen rántással visszapattantam az útra, amikor láttam, hogy jön egy figyelmeztető tábla előttem. Csodával határos módon éppen csak sáros lett kicsit a jobb lámpa és a dísztárcsa, amúgy karcolás nélkül megúsztam. Ez még s Skôda Favorittal volt. Imádtam azt a kocsit.
Meg ugyanazzal parkoltam be egy gyors fékezés után télen a jeges úton, bele a harminccentis hóba két nagy hirdetőtábla közé, hogy direkt tuti nem sikerült volna. Mert előttem indekszelt a kanyarban egy kisbusz, és gondoltam, hogy megy is, de állt, én meg nem akartam belemenni, de mire leesett, hogy nem fog menni, már nem volt idő lassan fékezni. Aztán kiszálltam, higgadtan kivettem a hólapátot a kocsiból, ellapátolni kezdtem az orra elől, mire kiszállt a mikrobuszból vagy hat izomember, mondták, hogy üljek be, tegyem egyesbe és megfogtak és szinte kirepítettek az útra autóstul. Egyszóval vannak emlékezetes autós élményeim.
Azért néha meglepődök, amikor a szerelőhöz viszem az aktuális "kislányt" és úgy magyaráz nekem a szerelő, mintha érteném is (amúgy apám dettó ugyanezt műveli velem, és néhány más pasi is). Nos, egy bizonyos határig igen, értem még, de magasabb szinten azért fonalat vesztek. De azért jólesik, hogy kinézi belőlem. És múltkor is nekem volt igazam, hogy a kipuffogó zörög alul, mert az azt tartó bilincs a szerelő kezében maradt, amikor megkértem, hogy nézze meg a vaspunci alját. Elégedett is voltam, hogy nekem van igazam, pedig nem tartom magamat hozzáértőnek. Azért az ablakmosó folyadékot és a hűtővizet feltöltöm, és az olajat szoktam ellenőrizni. Sőt, tankolok is önállóan.
Egyszer hülyéskedtem egy férfival, hogy nőből vagyok. Bőven elég, ha ismerem a kocsim típusát, színét, rendszámát, hogy mit tankolok bele és legfőképp, hogy hol hagytam parkoláskor. Egyszer megesett, hogy egy ikertestvére parkolt mellém, én meg már nyúltam a zárhoz a kulccsal, amikor feltűnt a kéziféknél valami borzasztóan giccses művirág és megütköztem rajta. De volt olyan is, hogy már bent ültem a sofőrülésben, és egy hórihorgas pasas rámnyitotta az ajtót, és épp készült beleülni az ölembe, mire észrevette, hogy valami nem stimmel.
Ha kell utánfutóval is megyek. De csak előre. A gyenge pontom a tolatás. A héten voltam segíteni egy haveromnak és akart adni két zsák takarmányt, ami vagy 50kg zsákonként. Az utcán parkoltam. Mondta, hogy tolassak be a garázshoz, ne kelljen kicipelnie. Ránéztem a pasira, majd a legalább 100m hosszú tökegyenes, aránylag széles útra, ahol tolatnom kellett volna. Képzeletben már láttam is magamat kacsázni az egyenesben, mert én itthon is képes vagyok a 4m tolatási utamba minimum 6 S-t leírni, mint egy művész. Aztán visszanéztem a haveromra, majd határozottan megszólaltam:
- Lehet, hogy eddig nem vetted észre,... de NŐ vagyok.
- Anonima -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.