Nővéremre emlékezem
2015. május 3.
Három évvel ez előtt nővérem meghívására egy látogatásom alkalmával kaposvári otthonában a teraszon készültek rólunk fotók... Ide csak egyet tudok feltenni...
Akkor még híre, hamva se volt, hogy bármiféle betegség lappangana benne...
Igen jól éreztük magunkat, mint az ábra is mutatja, ez egy összeborulós képünk, ami hűen visszatükrözi a hangulatunkat... Énekeltünk, ahogy a torkunkon kifért...
Ekkor még a legnagyobb baja az volt, hogy meghízott, miután mindketten a párjával egyszerre tették le a cigit... Tapasztalatból tudom, egyenes következményei vannak a hirtelen leszokásnak,... apránként rakódik ránk és válik feleslegessé a súly... Ebben a korban már veszélyes, mert a túlsúlyt valamivel cipelni kell, ledolgozni... az amúgy lecsökkent mozgás újabb terheket ró, a többször is törött, rosszul helyre igazított csontokra...
Nehezen viselte a tehetetlenségét, és akkor még nem vettem elég komolyan, hogy fájlalja a torkát,... a gondok akkor kezdődtek, amikor a férje elvitte az orvoshoz..., pedig én mondtam, csak oda ne.
Hogy mivel teszünk jót vagy rosszat, utólag sem könnyű okosnak lenni... Most meg már hiába...
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend