Nyári éjszakák
2014. július 7.
Éva írt a kint alvós éjszakákról,ennek kapcsán jöttek elő a gondolataim.
Régen,már nem tudni miért(talán útban volt ott ahol volt) a hintaágy felköltözött a teraszra.Nem nagyon érünk rá üldögélni benne,pedig ilyenkor nyáron lenne miben gyönyörködni.Körös-körül minden zöld.
De eljön az az idő amikor már a lakásban is meleg van és nem tudok elaludni(nem bírom sem a huzatot,sem a légkondit,ventillátort meg pláne nem).Ilyenkor kiosonok egy pléddel és kint alszom a hintaágyban.Kint már kellemesen hűvös a levegő és amíg elálmosodom,nézem a csillagokat.Élvezem ezt az egyedül megélt csodát.Hallgatom az éjszaka apró neszeit,távoli kutyaugatást,tücsök cirpelést,a kutyám lépteinek a hangját,ahogy az udvaron sétál.Aztán lecsukódik a szemem,elalszom.Párom néha felébred és keresni kezd,majd kikukkantva az ajtón,kijön és féltőn betakar.Hajnal felé visszaköltözöm a házba.Idén még nem volt annyira meleg,hogy ne bírtam volna elaludni és útra keltem volna.Tudom,ha az időjárás még melegebbre fordul megteszem.Nemcsak a meleg miatt hanem az élmény miatt is.Köszönöm Zsoltné Éva,hogy mindezt eszembe juttattad!
A bejegyzést írta: Anyu
Hozzászólások
időrendi sorrend
És még egy hasznos infó kutyatulajdonosoknak:http://www.noiportal.hu/main/npnews-22830.html
Én már nemrég egy kutyámmal megéltem,hogy végigment az öregség minden fázisán.Kis befogadott foxikeverék volt,messze a 10 év felett és először a hallása romlott meg,majd a látása is.Néha csak állt az udvar közepén és nem tudta hol tart.Amikor már enni sem akart,tudtok,eljött az idő el kell búcsúznunk tőle.Mivel nem akarunk a kertből kutyatemetőt csinálni,a gyepmesternek szóltunk,aki ölbe vette és úgy tette az autóba.Már semmit nem fogott fel abból ami vele történt.Most a sztafi keverékem lépett az öreg korba és félve figyeljük az ő állapotát.Ha szerét ejti még mindig megszökik,de csak szétnéz az utcában és hazaballag.A hallása már nem a régi,de a kicsi jelez helyette is és felhívja a figyelmét a történésekre.Néha még egy kis játékra is ráveszi és tereli,ha a kenelbe kell menniük.Bizony érző lények,barátok.
Puszi:Anyu
nagyon a szívünkbe lopják magukat és aztán nagyon tudjuk őket sajnálni.
Köszönöm a beszélgetést,mára ennyi voltam,megyek kicsit felfrissítem magam és ágynak dőlök,aztán...Majd meglátjuk.
Ha tudnának beszélni,azt mondanák,hogy nagyon jó volt játszani a gazdival,bár
sok fájdalomban is volt részük miatta..Most itt az ideje,hogy önállósitsák magukat.
De sosem fogják elfelejteni a gazdit,és sokat tanultak tőle.
Aranyos lehet!...
Éppen tegnap beszéltünk a lányommal, nekünk is volt nem is egyszer kutyánk... a cicáimról nem szólva, egy egész család... Szomorú végük lett, éppen ezért bármennyire is szeretem őket, le kell mondjak róluk a jövőt illetően. A szeretet nem szűnik meg irántuk, de nem megy sajnos. Cikkeimben külön-külön megörökítettem a velük való kapcsolatomat...
Köszönöm a beszélgetést,mára ennyi voltam,megyek kicsit felfrissítem magam és ágynak dőlök,aztán...Majd meglátjuk.
Az én szomszédasszonyom aranyos,a fia a rendőr.A férje kicsit mufurc,haragszik a kisebbik kutyámra,mert az ugat.Hát kutya létére nem nyávoghat.Egyébként sincs sokat kint,főleg ebben a melegben,mert neki is melege van.Ma fürösztöttem.Olyan megadással tűri a lelkem,min Füleske a Mici-mackóban a felvidítást.Most itt van a lábamnál elnyúlva a parkettán.
Éppen tegnap beszéltünk a lányommal, nekünk is volt nem is egyszer kutyánk... a cicáimról nem szólva, egy egész család... Szomorú végük lett, éppen ezért bármennyire is szeretem őket, le kell mondjak róluk a jövőt illetően. A szeretet nem szűnik meg irántuk, de nem megy sajnos. Cikkeimben külön-külön megörökítettem a velük való kapcsolatomat...
Riaszthatnék mondjuk egy Gábort, de ott van a Gabi, a felesége. Éppen a minap dicsértem meg a pasit, miközben nyírta a füvet a felesége meg ott pózolt az időjárásnak megfelelő semmi szerelésben és navigálta, le ne vágja a virágait... oda is szóltam neki - Gábor! Milyen jó csajod van! Akkor vette észre, hogy nincsenek egyedül... amikor meglátott. És akkor mi van? Már megszokták egymást. :-)
Hát ilyen veszély mifelénk nincs,másfajta"vaddisznóktól"meg védenek a kutyáim és a szomszédban rendőr lakik,az sem utolsó dolog.Nem szeretnék azért se ilyennel,se olyannal találkozni!
Ja még annyi ott kint még az is előfordulhatna, közel az erdő, hogy betör egy vaddisznó. Volt már rá eset. Láttam a nyomát, ahol jött ott ki is ment, de ne találkozzak vele! :-)
A kutyákkal úgy vagyok... Én lennék a gyorsabb és magamra zárnám az ajtót! :-)
Az nagyon jó! Nekem is volt több ilyen élményem, de akkor rám "igazi" keverék vigyázott! Mellette nem féltem... Felüthetne már valaki egy sátrat. Elférne. Nem nem. Már ő is elkényelmesedett. :-)
Ja,és rám egy őrző-védő kft vigyáz.Egy sztafi keverék kint és egy nagyon kevert,kicsi bent a lakásban:)Ezért nem gond a kint alvás.
A kutyákkal úgy vagyok... Én lennék a gyorsabb és magamra zárnám az ajtót! :-)
Az nagyon jó! Nekem is volt több ilyen élményem, de akkor rám "igazi" keverék vigyázott! Mellette nem féltem... Felüthetne már valaki egy sátrat. Elférne. Nem nem. Már ő is elkényelmesedett. :-)
Jaj bocsánat Ágikám! Figyelmetlen voltam, remélem csak ezegyszer. Bár ebben a nagy melegben én már semmin sem csodálkozom. :-)
Évikém!Nekem szól a válasz?Én Ági vagyok.
Mindig megemlítem,ha valakitől idézek,vagy hivatkozom rá,mert így korrekt szerintem és örömmel tettem,mert szép emlékek idéződtek fel általad.
Puszi
Kedves Klári!
Nem is hiszed mennyire jólesett, hogy említést tettél rólam?
Én is tudom, ha most még nem is volt kellő bátorságom ahhoz, hogy kint aludjak(unk), mert körülöttünk szinte senki, egy árva lélek sem volt a láthatáron,... bár be vagyunk kerítve..., mégis... egyfajta biztonságot jelentene bárki is..., de előbb-utóbb levetkőzöm ezt a félszemet és mint annakidején tettem nem egyszer, mert vágyom rá, újra meg fogom próbálni... és kint alszom(unk) egy éjszaka.
Ez az érzés semmihez sem fogható. A szabadság érzését jelenti!
Hová lett a bátorságom? Mivé lett az én világom?
Hogy mégsem merem meglépni..., ilyen nincs! Ezt senki nem teheti!
Mert újra és újra eszembe jutnak a rémtörténetek, miket nem, de akkor is meghallok, kivédeni az a szerencsétlen sem tudott...
Miért pont én lennék az újabb áldozat, miért velem történne meg minek nem szabad?...
Bárki legyen is, ki áldozatul esett, hová, kihez futhatott?...
támadóját ez utolsó szándékától más irányba juttathatott?
Nem, nem kockáztathatok!
Sorsot magam ellen kihívni még nem tudok.
Puszi,
Éva
Kedves Klári!
Nem is hiszed mennyire jólesett, hogy említést tettél rólam?
Én is tudom, ha most még nem is volt kellő bátorságom ahhoz, hogy kint aludjak(unk), mert körülöttünk szinte senki, egy árva lélek sem volt a láthatáron,... bár be vagyunk kerítve..., mégis... egyfajta biztonságot jelentene bárki is..., de előbb-utóbb levetkőzöm ezt a félszemet és mint annakidején tettem nem egyszer, mert vágyom rá, újra meg fogom próbálni... és kint alszom(unk) egy éjszaka.
Ez az érzés semmihez sem fogható. A szabadság érzését jelenti!
Hová lett a bátorságom? Mivé lett az én világom?
Hogy mégsem merem meglépni..., ilyen nincs! Ezt senki nem teheti!
Mert újra és újra eszembe jutnak a rémtörténetek, miket nem, de akkor is meghallok, kivédeni az a szerencsétlen sem tudott...
Miért pont én lennék az újabb áldozat, miért velem történne meg minek nem szabad?...
Bárki legyen is, ki áldozatul esett, hová, kihez futhatott?...
támadóját ez utolsó szándékától más irányba juttathatott?
Nem, nem kockáztathatok!
Sorsot magam ellen kihívni még nem tudok.
Puszi,
Éva
Mindig megemlítem,ha valakitől idézek,vagy hivatkozom rá,mert így korrekt szerintem és örömmel tettem,mert szép emlékek idéződtek fel általad.
Puszi
Nem is hiszed mennyire jólesett, hogy említést tettél rólam?
Én is tudom, ha most még nem is volt kellő bátorságom ahhoz, hogy kint aludjak(unk), mert körülöttünk szinte senki, egy árva lélek sem volt a láthatáron,... bár be vagyunk kerítve..., mégis... egyfajta biztonságot jelentene bárki is..., de előbb-utóbb levetkőzöm ezt a félszemet és mint annakidején tettem nem egyszer, mert vágyom rá, újra meg fogom próbálni... és kint alszom(unk) egy éjszaka.
Ez az érzés semmihez sem fogható. A szabadság érzését jelenti!
Hová lett a bátorságom? Mivé lett az én világom?
Hogy mégsem merem meglépni..., ilyen nincs! Ezt senki nem teheti!
Mert újra és újra eszembe jutnak a rémtörténetek, miket nem, de akkor is meghallok, kivédeni az a szerencsétlen sem tudott...
Miért pont én lennék az újabb áldozat, miért velem történne meg minek nem szabad?...
Bárki legyen is, ki áldozatul esett, hová, kihez futhatott?...
támadóját ez utolsó szándékától más irányba juttathatott?
Nem, nem kockáztathatok!
Sorsot magam ellen kihívni még nem tudok.
Puszi,
Éva