Nyomasztó álmok
2011. október 22.
Ráadásul Vele kapcsolatosak voltak.
Az egyik kedden éjjel volt, amikor is azt álmodtam, hogy a "dolgozóba" voltam, és megláttam Őt illetve az egyik kollégánkat, akik háton fekve a napon "süttették" a hasukat csukott szemmel. Én rájuk köszöntem, de egyikük se vett rólam tudomást... így csalódottan tovább indultam.
Nagyon rossz érzés volt mikor felébredtem, és félelem is volt bennem, hogy végül ez lesz velünk, vagyis, hogy eltávolodunk egymástól és teljesen közömbös lesz velem.
A másikat csütörtök éjjel álmodtam. egy erdőben voltam, ahol emberek kerestek egy oroszlánt...aztán meg is találták. Én olyan helyen voltam, hogy ők nem láttak engem, és én is csak a hangjukat hallottam. Aztán valahogy mégis találkoztam Vele ott az erdőben, és mondta, hogy itt és itt találkozzunk... én oda mentem, ahova Ő mondta, de Ő nem volt ott. Kétségbeesve kerestem, de sehol nem találtam.
Hát úgy látszik ez a nyomasztó álmok hete. Mért is lenne más, hisz látni se látom, beszélni se beszélhettem Vele.
Hiányzik! minden, ami Vele kapcsolatos.
És péntek éjjel is folytatódott a "sorozat".
a helyszín újra a munkahely volt. Az egyik kollégánk épp indult haza biciklivel, és mindenki elcsodálkozott, hogy szemüveges...ekkor jelent meg Ő szintén biciklivel. Elhaladt mellettem, de nem fordult vissza, szóval tudomást se vett arról, hogy én is ott vagyok. Én csak néztem, ahogy a kollégánkhoz ért...és annyira szerettem volna, ha visszafordult volna, és láthattam volna a tekintetét...de nem fordult meg.
A bejegyzést írta: tatjana
Hozzászólások
fordított időrendi sorrend
Amikor olyat olvasok, ami sokban közel áll hozzám, mert mi nők hajlamosak vagyunk eltúlozni, több érzést belevinni egy kapcsolatba és ha azt tapasztaljuk, hogy nem követi ezt hasonló reakció, vagyis az érzelmeket nem úgy viszonozzák, ahogy azt mi szeretnénk, rosszul esik. Ez foglalkoztat bennünket nap közben is. Nem hagy nyugodni, keressük az okát. Ezért vannak a "rossz" álmok.
Engem kifejezetten idegesít már, amikor az agyamat nem tudom más irányba terelni, mindig körülötte forog, az együttlét vizuális képei ott vannak, ha akarom, ha nem.
Azt hiszem az a baj, túl sokat foglalkozunk ezzel. Valami más irányú elfoglaltságra lenne szükség, ami ezt kiüti. Mert hidd el, képesek vagyunk meggyőzni magunkat arról, ami talán nincs is. Gondolj arra, ő mivel foglalkozik nap közben, és te mivel? Tereld el valami mással a figyelmedet róla. Ha tudod. :-)
Pussz,
Éva
"Ez a baj a férfiakkal! Addig vacakolnak, amíg lekésnek mindent. (...) Ott hagyott, mint egy izzó kandallót, amire nem raknak több fahasábot. S mire visszatért, észrevette, hogy a kandallóban már csak hamu maradt, mert nem volt, ami a lángot éltesse. Bizony így van ez. Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő."
B. Kiss Andrea
Szia Tatjana!
"Ez a baj a férfiakkal! Addig vacakolnak, amíg lekésnek mindent. (...) Ott hagyott, mint egy izzó kandallót, amire nem raknak több fahasábot. S mire visszatért, észrevette, hogy a kandallóban már csak hamu maradt, mert nem volt, ami a lángot éltesse. Bizony így van ez. Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő."
B. Kiss Andrea
Én is megkerestem! Van hozzá még!
Szia Tatjana!
"Ez a baj a férfiakkal! Addig vacakolnak, amíg lekésnek mindent. (...) Ott hagyott, mint egy izzó kandallót, amire nem raknak több fahasábot. S mire visszatért, észrevette, hogy a kandallóban már csak hamu maradt, mert nem volt, ami a lángot éltesse. Bizony így van ez. Akkor kellene megtenni, amire vágyunk, amikor minden együtt van hozzá, mert ha tétovázunk, lassan megcsonkul a dolgok tökéletes egybeesése, s akkor már késő."
B. Kiss Andrea
Tatjana