Olcsó nyaralás
2014. augusztus 3.
Nem, nem, nem és nem! Férjem tiltakozik, amikor a szabadságunk előtt két héttel felvetem, hogy igazán elmehetnénk nyaralni, csak ide, a Balatonra, de hallani sem akar róla, mert nincs rá pénzünk, majd elmegyünk a nagyszülőkhöz vidékre, az egyik alföldi, a másik dunántúli, és a fővárosban is találunk jó programokat, és nem kell nélkülöznünk otthonunk kényelmét.
Dohogok a munkahelyemen, mert a kolléganőim elutaznak, ki az Adriára, ki meg Párizsba, sőt, egyikük Grönlandra megy tíz napra, s nekem lilul a fejem, bezzeg nekik telik rá, mi meg még a Balatonra sem jutunk el. Mérgemben kicsit erélyesebben teszem le főnököm asztalára a beszámolót, aki persze nem hagyja szó nélkül, s addig kérdezget, mígnem töredelmesen bevallom, hogy fuccs a nyaralásunknak! Nem úgy van az, Erika, nézze, kössünk egyezséget! Ha vállalja, hogy két hét szabadság után az idén már nem vesz ki több szabadnapot, és mindenképpen itt lesz, amikor én szabadságon leszek, akkor ingyen és bérmentve a rendelkezésükre bocsájtom a siófoki nyaralómat, mi több, adok magának ötvenezer forintot Erzsébet utalványban, hogy legyen költőpénzük is!
Derült égből villámcsapás nem tud úgy meglepni, mint főnököm ajánlata és gondolkodás nélkül elfogadom!
Dezsőkém oszt szoroz egész éjjel, és reggelre, arra az álláspontra helyezkedik, hogy rendben, menjünk, de nem kérünk senkitől sem szívességet, hogy a nyaralás idejére fogadja be papagájunkat és kutyánkat, azokat is magunkkal visszük, természetesen a két gyermekünkkel együtt!
Hát, ez lesz az igazi nyaralás! Tizenhárom éves lányunk, Rita, ragaszkodik ahhoz, hogy vigyük magunkkal a laptopját, mert Skype-on tartani akarja a kapcsolatot a barátnőivel és a barátaival, hiába mondom neki, hogy a szabadság azért szabadság, hogy kilépjünk a megszokott környezetünkből és átadjuk magunkat az új környezet és társaság adta kihívásoknak, csak nem tudom meggyőzni. Peti fiunk pedig azon duzzog, hogy engedjük el a focitáborba, inkább nem jön velünk nyaralni, szerencsére őt Dezső le tudja szerelni azzal, hogy megígéri neki, a nyaralás ideje alatt minden nap focizik vele.
Két éjszaka pakolom a bőröndökbe a szükséges holmikat, felkészülve a melegre és a hidegre is, nem feledkezem el arról sem, hogy a papagáj kalitkájára elvigyük a megszokott éjszakai takarót, és a kutyakosár se maradjon itthon. Az utolsó pillanatban Ritának eszébe jut, lehet, hogy a nyaralóban nincs internet, biztos, ami biztos, vegyünk mobil internetet, mire a kisfiam rákontráz, hogy kérjük kölcsön barátjától a kispályás kaput, ha már apu komolyan gondolja a focizást.
Főnököm átadja a nyaraló kulcsát és biztat, hogy meglátom, milyen romantikus lesz, lehet bográcsban is főzni, mert annál nincs jobb étel, mint ami abban készül. Nem akarom neki mondani, hogy nem akarok főzni, inkább viszünk magunkkal konzerveket, felvágottat, paprikát, paradicsomot, hogy csak kenyeret és gyümölcsöt kelljen venni.
Kamaszkorú autónkat sikerül úgy megpakolnunk, hogy csak torkát köszörülve indul el, a második indításra. Az anyósülésen ülök, ölemben a ketreccel, abban a papagájjal, hátunk mögött a két gyerek a kutyával. Dezsőkém gondos apaként természetesen az első benzinkútnál telitankolja az autót, és vesz a gyerekeknek egy-egy jégkrémet, mert rossz a klíma a kocsiban. Úgy negyven kilométert megyünk, amikor kiderül, hogy a kocsiban nemcsak a klíma rossz, hanem valami más is, de nem jövünk rá, hogy mi.
Másfél órát várunk a sárga angyalra, közben a papagáj majdnem szomjan hal, a kutyánk elkóborol, és csak nagy nehezen tudjuk visszacsalogatni, a fiam focizni akar, és nyösztet, hogy vegyük le a kocsi tetejéről a focikaput, a lányom meg internetezik, az okos telefonjával készített fotóit felrakja a Facebookra, egyedül a férjem nyugodt, rám néz és csendben megjegyzi, újratervezés.
Délután kettőre érünk haza és mindannyian boldogok vagyunk, hogy az utón kívül senkinek sem esett bántódása. Sebtében felnyitok két konzervet és az lesz az ebéd.
Vacsorára lecsót készítek, majdnem lekapja az alját, nem baj, legalább kicsit kormosnak tűnik, mintha bográcsban készült volna.
Látom ám, hogy míg mosogatok, mert arra nyaralás ide, nyaralás oda, senki sem vállalkozik rajtam kívül, családom tagjai összedugják fejüket a laptop előtt és nagy nevetgélés közepette szabadtéri színházról, strandról, galériáról, múzeumról, állatkertről, moziról és kirándulásról beszélnek, és Dezsőke valóságos hálótervet készít a kéthetes programokról, betervezve az esőnapokat is.
Viszek nekik frissítőket, üsse kavics, Dezsőkének főzök egy erős kávét is, amikor megszólal a telefonom. A húgom keres, hogy felküldené hozzánk egy hétre a három gyerekét. Rita azonnal vállalja az idegenvezető szerepét, a fiam lelkesedik, hogy meglesz a két-kétfős focicsapat, és apjának csak a bíró szerepe jut, úgysem bírja sokáig a futást.
Kamasz autónkban mindössze egy tízezer forintos alkatrészt kell cserélni, sajnos, két hét, mire a gyártó megküldi.
Dezsőke következetes, betartatja a családdal a hálóterv programjait, melyeket a gyerekek nagyon élveznek.
Nézd, szívem, bújik hozzám szabadságunk harmadik estéjén, kocsi nélkül most jövök rá, milyen szép Budapest és kellemes, izgalmas programokat kínál! Mondtam, hogy maradjunk itthon!
Kutyánk is egyetért a gazdájával, mert vakkant egyet és a lábunkhoz telepedik.
A nappaliból átszűrődik az öt gyerekek rajcsúrozása.
Nincs ezzel semmi baj, elvégre nyaralunk!
- Yolla -
A bejegyzést írta: Tündér
Hozzászólások
Ehhez a bejegyzéshez senki nem írt hozzászólást.