Olvastam valahol...
2014. augusztus 15.
egy írást, ami a siklóról szólt. Egyszer tapasztaltam, az óta sem tudok ettől szabadulni. A gondolat, a képzelet - amilyen gyorsan történt, jött - olyan lassan tűnt, kúszott el. Bennem megmaradt az a látvány, hogy a sikló eltűnik az ereszcsatornám egy résében. Hogy mekkora volt és mire képes, vagy nem, azt nem tudom? Nem tanulmányoztam az életfunkcióját. A szokásait. Talán a másik oldalon elkúszott, odébb ment és soha többé nem fogok vele találkozni. De attól még én láttam. És egyáltalán nem örvendtem ettől a látványtól túlzottan. Honnan jött? Hová tart ez a csúszó-mászó? Csak el, minél messzebbre tőlem, - erre tudtam gondolni, semmi másra. Mert egyáltalán nem kultiválom, hogy egy fedél alatt lakjak vele, legyek még rövid ideig, alkalomadtán sem valakivel, aki a hátam közepére sem hiányzik.
Mi a teendő? Fogalmam sincs. Felejtsem el?
A bejegyzést írta: zsoltne.eva
Hozzászólások
időrendi sorrend
Én a keresztes póktól iszonyodom rettenetesen. Egy időben rengeteg volt. Úgy küzdöttem le az iszonyatot, hogy amikor egyet megláttam, söprűvel lehalásztam, és platty ...
Én egyszer az erdőben találkoztam egy siklóval, úgy tűnik, mindketten megijedtünk, mert gyorsan eltünt az avarban. Utálom a csúszó-mászókat!!!
Nem tudom, mit tennék, ha siklóval találkoznék. Tudom, hogy nem bánt, de irtózom tőle.
Mert egy egér, az más... annak csapdát állíthatok. Van is egy jól bevált... Macskák..., akik nem csak Wiskast /v/ennének.