Önismétlés..
2012. április 19.
Kedves írók, olvasók! Kedves naplóm!
Reméltem, hogy erre nem kerül sor megint, hiszen egy korábbi naplóbejegyzésemben is felhívtam már a figyelmet bizonyos különbségekre kritika és tanács között. Októberben valaki elég bántó véleményt alkotott az írásomról, ezzel kapcsolatban született a Kritika vs. Tanács című bejegyzésem. Hangsúlyozom ismét, hogy nem az esett rosszul, hogy valakinek nem tetszett, hiszen ahogy más művészetek, úgy az irodalom sem egységes. Az egyetlen ok, amiért kicsit elrontotta a kedvem az illető, az a stílusa volt. Aki olvasott, emlékszik rá, nem fogom újra elmondani. Azóta egyébként is megbeszéltük felnőttek módjára a dolgot.
Ma viszont ismételten szembe kellett néznem azzal, hogy nem mindenki tudja elhajtani a kisördögöt a válláról. Nem mondok nevet, akit érdekel, megtalálja. Egyáltalán nem éreztem sértőnek a megjegyzéseket, csupán arról van szó, hogy a tapasztaltabb, irodalmibb írók már nem tanácsokkal látják el szárnyukat próbálgató társaikat, hanem szinte kioktatják őket. Minket. Én megértem, hogy bizonyos szempontból piti és amatőr, amit csinálok, mert tényleg az. Nem tartom magam sokra és nem is várom el, hogy mindenki az egekig magasztaljon.
Tisztában vagyok vele, hogy sok esetben elhúzok dolgokat, hiányosnak hatnak az írásaim és nem is mindig tiszta, mit akarok kihozni belőlük. Azt is tudom, hogy nem tetszhet mindenkinek. Mert nem vagyunk egyformák. Vannak "rajongóim", vagy inkább kedves-lelkes olvasóim, és főleg ők a célközönség. Azok az emberek, akik bele tudják magukat élni valamiért, akik értik a ki nem mondott szavakat, a ki nem fejtett gondolatokat. De én mégsem nekik írok. Nem az olvasóknak.
Az írás önkifejezés. Azzal, amit írok, magamról adok képet. Igen, megosztom, kíváncsi vagyok a véleményekre, és ebbe beletartoznak a kritikák is, de ezzel céltáblája leszek az unalmukban olvasóknak, akik ha nem tudják átérezni, beleélni magukat, emlékeket felidézni vagy eltöprengeni, akkor értei sem fogják és teljesen mást szűrnek le belőle.
Így hát arra kérnék még egyszer mindenkit, hogy gondolja meg jól, mihez kezd hozzá és milyen módon osztja meg róla véleményét. Az építő kritikákat mindig szívesen veszem, bár nagy valószínűséggel nem fogadok meg tanácsot (önfejű vagyok és "független"), de jól esik, ha valaki bátorít.
Természetesen senkit nem akarok meggyőzni, hogy tartsa meg magának a véleményét, csak annyit szeretnék kérni, hogy ha lehet, kíméljenek meg a sértő és kioktató hangnemtől. Sikerült tényleg ismételnem a korábbiakban leírtakat. Remélem, mindenki megérti, miről is beszélek. Egyikünknek sem esik jól, ha olyanok sértik meg, akik nincsenek teljesen tisztában azzal, amit épp kritizálnak.
A bejegyzést írta: Reenzy
Hozzászólások
időrendi sorrend
Gyuri
Hát na.. ez van.. :) Igazából nőktől könnyebben fogadok el ilyen jellegű hozzászólásokat. Talán azért, mert leginkább "női történet". Nem mondom, hogy a férfiak nem élhetik bele magukat és nem érthetik meg, de valahol mégis ezt érzem. Kezdetekben pl férfiak nem is olvashatták. Nem azért, mert kiábrándítanának az "ideálomból", hanem mert bizonyos dolgokat nem úgy látnak, ahogy mi. És igen, szép dolog, hogy végigolvasta. Meg is lepődtem.
Megyek is, szép napot Neked!
Reenzy, sztem nagyon szép dolog, h. végigolvasta.
Minden tiszteletem érte.
Gonosz leszek(mert őszinte leszek:)), és rosszul fog esni, de csak nagyon erős fenyegetés, vagy magas jutalom hatására olvasnám el az egész történetet. Belenéztem többször, de kb. 10-12 sornál többet sosem tudtam elolvasni.
De, erre azt szoktam írni, minden történet megtalálja az olvasóját, vagy legalábbis vki csak elolvassa, persze, és itt jön ki azért az igény, és igényesség kérdése, csak jobb olyat alkotni, ami nagyobb közönséget talál meg. De ha már magunknak alkotunk, (fióknak) az is jó, mert terápia.
És ha ez kikapcsol, megnyugtat, leköt, stb., és nincs a másik ártalmára, az jó.
Szóval, ha utóbbiról van szó, és a naplódból ezt vettem ki, valóban ne hallgass senkire, hanem írj!
Minden tiszteletem érte.
Gonosz leszek(mert őszinte leszek:)), és rosszul fog esni, de csak nagyon erős fenyegetés, vagy magas jutalom hatására olvasnám el az egész történetet. Belenéztem többször, de kb. 10-12 sornál többet sosem tudtam elolvasni.
De, erre azt szoktam írni, minden történet megtalálja az olvasóját, vagy legalábbis vki csak elolvassa, persze, és itt jön ki azért az igény, és igényesség kérdése, csak jobb olyat alkotni, ami nagyobb közönséget talál meg. De ha már magunknak alkotunk, (fióknak) az is jó, mert terápia.
És ha ez kikapcsol, megnyugtat, leköt, stb., és nincs a másik ártalmára, az jó.
Szóval, ha utóbbiról van szó, és a naplódból ezt vettem ki, valóban ne hallgass senkire, hanem írj!
Kedves Reenzy!
Fel a fejjel!
Az írást is, mint minden mást, csak gyakorlással lehet csiszolni, én magam is még a tanulási stádiumban vagyok.
Az építő kritikából sokat tanul az ember, a sértegetőst pedig hagyd figyelmen kívül.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Tisztelt Reenzy!
Én kérem! Ezt ne tessék ilyen komolyan venni. Az úriember szerintem se bántó szándékkal írta a gondolatát. Sőt, velem ellentétben, minden részét el is olvasta a történetének, s szerintem segíteni akart. Én kivettem a hozzászólásból, hogy az Árpád hogyan gondolja a továbblépést. Ha érdekes, vegye fel vele a személyes kapcsolatot, biztos megértik egymást!
Önnek is igaza van, ez az írása egy Önkifejező írás volt. Ezt én éreztem is belőle, egynémely helyen adtam is tán tanácsot hozzá. De ahogy tollat ragad az ember, kirakja egy lapra, amit alkotott, a kritikákkal is szembe kell néznie. Legyenek azok ilyenek vagy olyanok... ezt vegye figyelembe.
Bokor
Fel a fejjel!
Az írást is, mint minden mást, csak gyakorlással lehet csiszolni, én magam is még a tanulási stádiumban vagyok.
Az építő kritikából sokat tanul az ember, a sértegetőst pedig hagyd figyelmen kívül.
Barátsággal üdvözöllek: Yolla
Tisztelt Reenzy!
Én kérem! Ezt ne tessék ilyen komolyan venni. Az úriember szerintem se bántó szándékkal írta a gondolatát. Sőt, velem ellentétben, minden részét el is olvasta a történetének, s szerintem segíteni akart. Én kivettem a hozzászólásból, hogy az Árpád hogyan gondolja a továbblépést. Ha érdekes, vegye fel vele a személyes kapcsolatot, biztos megértik egymást!
Önnek is igaza van, ez az írása egy Önkifejező írás volt. Ezt én éreztem is belőle, egynémely helyen adtam is tán tanácsot hozzá. De ahogy tollat ragad az ember, kirakja egy lapra, amit alkotott, a kritikákkal is szembe kell néznie. Legyenek azok ilyenek vagy olyanok... ezt vegye figyelembe.
Bokor
Már semmi. Ledőltem kicsit. Fejfájás volt, hányinger, ingerlékenység és nyűgösség..
Én kérem! Ezt ne tessék ilyen komolyan venni. Az úriember szerintem se bántó szándékkal írta a gondolatát. Sőt, velem ellentétben, minden részét el is olvasta a történetének, s szerintem segíteni akart. Én kivettem a hozzászólásból, hogy az Árpád hogyan gondolja a továbblépést. Ha érdekes, vegye fel vele a személyes kapcsolatot, biztos megértik egymást!
Önnek is igaza van, ez az írása egy Önkifejező írás volt. Ezt én éreztem is belőle, egynémely helyen adtam is tán tanácsot hozzá. De ahogy tollat ragad az ember, kirakja egy lapra, amit alkotott, a kritikákkal is szembe kell néznie. Legyenek azok ilyenek vagy olyanok... ezt vegye figyelembe.
Bokor
Én mégis biztatnálak. "
Szia Reenzy!
Jöttem kicsit "anyáskodni", tudod tiszta jó szándék. Bár nekem sokszor most se tetszik, amit anyám mond. :)
Csak elmesélek egy történetet.
Amikor majdnem olyan fiatal voltam mint te - legalábbis lélekben - és írni kezdtem, akkor volt egy csoport, akik az egekig magasztaltak. Jólesett, szó se róla.
Néha volt egy-egy bátor terminátor, aki írt nekem valami keményebbet és ugye az első sokk az ajnározás után nem esett jól. De mielőtt magamba szálltam volna és gondolkodtam volna a kritikán egyből jöttek, akik felkaroltak és "megvédtek".
Pedig nem úgy kezdődött a kritika, "Te kis hülye miket írsz?". Ráadásul olyan is volt benne, hogy van bennem tehetség, meg hasonlók. Stb... stb... eltelt egy kevés idő... Akik felkaptak ejtettek. - Ez most nem MindenHatÓra vonatkozik előre szólok!
A végére jobban szerettem azokat, akik megmondták a frankót. És pár év elteltével látom azt, hogy nem kellett volna engem semmitől megvédeni.
Ettől függetlenül még mind a mai napig a heves természetem és a makacsságom miatt le kell higgadnom és 10 ezerig elszámolnom akkor, hogy mélyen elgondolkozzak egy kritikán. Hogy képes legyek elfogadni. Mert tudom, hogy nem könnyű, főleg nem azoknak, akiket annyi szenvedély fűt, mint mi. :)
Ezért sosem reagálok aznap, mert még most is muszáj aludnom egyet rá.
Még lenne mit írnom, de éppen indulóban vagyok, 22h után talán hazaérek.
Szóval csak meséltem, magamról. Mert elékeztetsz fiatalkori önmagamra. Szóval ne szívd mellre. És ne azt tiltsd le, aki képes neked negatívat írni anélkül, hogy hozzátenné, hogy fiatal kis p**a vagy. Mert olyan is van. De olvastam azt, amin kiakadtál. Nekem se esett volna jól aznap, de... csak mert szenvedélyesek vagyunk. De nem láttam benne rossz szándékot. Egyáltalán nem.
Szóval nyugi. És még valami: én is szeretlek.
Puszi! Viráganya
Megéltem itt már egyet s mást, de nem tudtak elüldözni... Mi a baj?
Semmi komoly nem történt, talán kicsit túlzásnak tűnhet a véleményem, csak elég rosszul vagyok és kicsit érzékenyebb is emiatt. Ezek a gondolatok általánosak, nem egy emberre irányulnak.. próbálok egyébként csak mosolyogni, mert tudom, hogy nincs mögötte ártó szándék.
Nem tudom mi történt, de igazad van és tudod van egy lehetőség, hogy letiltsd az illetőt. Nem szégyen élni ezzel. Csak kattintsd a csillagjait a tűréshatár alá és kész. Vagy észre se vedd, mosolyog és gondold magadban milyen szánalmas alak...én is ezt teszem néha ;-)))
Fel a fejjel és írj nekünk!! Nekünk, akik szeretünk!
Puszi!
Jöttem kicsit "anyáskodni", tudod tiszta jó szándék. Bár nekem sokszor most se tetszik, amit anyám mond. :)
Csak elmesélek egy történetet.
Amikor majdnem olyan fiatal voltam mint te - legalábbis lélekben - és írni kezdtem, akkor volt egy csoport, akik az egekig magasztaltak. Jólesett, szó se róla.
Néha volt egy-egy bátor terminátor, aki írt nekem valami keményebbet és ugye az első sokk az ajnározás után nem esett jól. De mielőtt magamba szálltam volna és gondolkodtam volna a kritikán egyből jöttek, akik felkaroltak és "megvédtek".
Pedig nem úgy kezdődött a kritika, "Te kis hülye miket írsz?". Ráadásul olyan is volt benne, hogy van bennem tehetség, meg hasonlók. Stb... stb... eltelt egy kevés idő... Akik felkaptak ejtettek. - Ez most nem MindenHatÓra vonatkozik előre szólok!
A végére jobban szerettem azokat, akik megmondták a frankót. És pár év elteltével látom azt, hogy nem kellett volna engem semmitől megvédeni.
Ettől függetlenül még mind a mai napig a heves természetem és a makacsságom miatt le kell higgadnom és 10 ezerig elszámolnom akkor, hogy mélyen elgondolkozzak egy kritikán. Hogy képes legyek elfogadni. Mert tudom, hogy nem könnyű, főleg nem azoknak, akiket annyi szenvedély fűt, mint mi. :)
Ezért sosem reagálok aznap, mert még most is muszáj aludnom egyet rá.
Még lenne mit írnom, de éppen indulóban vagyok, 22h után talán hazaérek.
Szóval csak meséltem, magamról. Mert elékeztetsz fiatalkori önmagamra. Szóval ne szívd mellre. És ne azt tiltsd le, aki képes neked negatívat írni anélkül, hogy hozzátenné, hogy fiatal kis p**a vagy. Mert olyan is van. De olvastam azt, amin kiakadtál. Nekem se esett volna jól aznap, de... csak mert szenvedélyesek vagyunk. De nem láttam benne rossz szándékot. Egyáltalán nem.
Szóval nyugi. És még valami: én is szeretlek.
Puszi! Viráganya
Nem tudom mi történt, de igazad van és tudod van egy lehetőség, hogy letiltsd az illetőt. Nem szégyen élni ezzel. Csak kattintsd a csillagjait a tűréshatár alá és kész. Vagy észre se vedd, mosolyog és gondold magadban milyen szánalmas alak...én is ezt teszem néha ;-)))
Fel a fejjel és írj nekünk!! Nekünk, akik szeretünk!
Fel a fejjel és írj nekünk!! Nekünk, akik szeretünk!